Komolyan tartottam tőle, hogy kedves éves szórakozásomtól fosztott meg a döntés, amellyel visszaállították a Gourmet Fesztivál csütörtöki, úgynevezett szakmai napját, mert így nem fogom látni, ahogy az első napon délután 3 környékén Buda népe alászáll a Millenárisra, hogy megmutassa, idén hol végződnek a mezítlábra vett mokaszinok fölött a farmerek szárai. De Bálint, a fotósunk félóra után emlékeztetett rá, hogy a fesztivál élvezeti értékének körülbelül felét adó embernézés így sem marad el.

Az úr úgy néz ki, mint aki most jött egy lóversenyről

– mutat egy égszínkék vászonzakóban, már pont hozzá nem illő kék nadrágban és véletlenszerű kalapban parádézó honfitársunkra, aztán rövid időn belül ezt mondja még kettőre, és mindegyik esetben igaza van. És aztán megérkeznek – ahogy a feleségem fogalmazni szokott – azok a nők, akiknek ugyanott csinálták meg a száját. Megnyugszom, megérkeztünk.

A régi, négynapos fesztiválrend visszaállítása mintha a Covid előtti békeidők felidézése volna, mégis a természetes érés következő fázisa. Voltak tematikus évek, például az emlékezetes rakott krumplis, amikor boldog-boldogtalan szifonból nyomta a tejfölös kolbászhabot, meg a bódékból is mindenáron fine dining korszak, felismerhetetlenségig idézőjelbe tett, de csak esetlegesen finom ételekkel. Az idei év ezekhez képest mintha a megnyugvásról szólna: kifejezetten könnyű tök jókat enni (ami jól áll egy evőfesztiválnak), és amihez nagymintás felmérésünk alapján elég egyetlen főszabályt követni.

Minthogy a kitelepülő éttermek faházikóiban a kedves vendég előtt készülnek az ételek, nem csupán látványkonyha van, de mindent hallani is. Gyakran maga az adott étterem séfje van jelen, de ha nem, akkor is szalajtanak egy műszakvezetőt, akinek ketten-hárman dolgoznak a keze alá, és utóbbiak ezeknek az ételeknek még akkor is gyakorolják az összeállítását, ha egyébként ezer éve dolgoznak a konyhán, hiszen ezek jellemzően csak ide kitalált ételek, csak itt előálló körülmények között. Ezt le lehet hozni lezseren, meg eggyel feszesebben odafigyelve, de nem rágörcsölve, és lehet merev rendet is tartani, kevésbé szerencsés felállásban pedig a kollégákkal tuskón beszélni a várakozó vendégek előtt.

És, ha a pult külső oldaláról nem jó nézni, mi megy a túlfelén, ott kiemelkedően jó kaja már biztosan nem terem, legalábbis a Gourmet nyitónapján nálunk ezt rajzolta ki a tapasztalás. Ellenben, ha átüt a komfortos miliő, abból még bármi lehet.

Más szavakkal: 2025 van, a militáns konyhának leáldozott. Kedves emberek – egyáltalán: emberek – főznek jól.

Na, de miket ettünk az idén, amik megmaradtak, és tényleg: mennyi polip kell a körömpörköltbe?

The post Mennyi polip kell a körömpörköltbe? first appeared on 24.hu.

Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu