Dél-Korea a világ egyik legdinamikusabban fejlődő országa, amely már nem kizárólag a technológiai cikkei által, hanem sorozatai, filmjei és zenéi révén kulturális fronton is egyre inkább beszivárog a hétköznapjainkba. Éppen ezért nagyon megörültem, amikor év elején azzal keresett meg a koreai újságírószövetség (Journalists Assosoication of Korea – JAK), hogy képviseljem Magyarországot egy 55 ország zsurnalisztáit felvonultató, mesterséges intelligenciára fókuszáló konferencián, aminek keretén belül majd’ az egész országot bejártuk egy hét alatt.

Hazánkat és Dél-Koreát közvetlen repülőjárat is összeköti, így a Távol-Keletre vágyóknak nincs is nehéz dolguk eljutni a bő 8500 kilométerre lévő félszigetre. Felmerülhet azonban a kérdés, hogy mégis mennyi pénzt igényel egy ilyen kaland: mennyibe kerül a repülőjegy, a helyi tömegközlekedés, a szuvenírek, egy üveg kóla a kisboltban, netán egy ebéd a szöuli városközpontban. Emellett pedig az is, hogy kell-e vízum, hogyan tudunk helyben netezni, és egyáltalán, mivel érdemes készülni.

Előkészületek

Ha megszületett az elhatározás, hogy ellátogatnánk az országba, az első és legfontosabb ellenőrizendőnk, hogy érvényes-e az útlevelünk. Ha a válasz igen, az önmagában még nem feltétlen elég, hiszen az országba lépéshez még legalább fél évnyi érvényesség szükséges, az utazás végétől számítva. Ha ezzel minden rendben, akkor jön a vízumkérdés. Bár a hivatalos információk alapján Magyarországról nincs szükség semmi másra az útlevelünkön kívül, a szervezők kérésére megcsináltattam a digitális vízumomat (ez az úgynevezett K-ETA), amit a dél-koreai reptéren be is kellett mutatnom. Ennek célja a zökkenőmentesebb belépés, és a kontaktinfóink átadása. A K-ETA 10 000 wonba került, ami nagyjából 2500 forintnak felel meg.

A won és a forint közötti váltószám 0,25 – így a helyi árakat néggyel kell elosztanunk, hogy megkapjuk az összeget forintban.

A következő, aminek érdemes utánanézni, hogy a roaming-csomagot hogyan és mennyiért tudjuk aktiválni az országba belépve. Szerencsére ezzel nekem nem volt gondom, a One előfizetésem révén ugyanis a hazai mobilnetes adatmennyiségemet plusz költség nélkül fel tudtam használni Dél-Koreában.

A különböző világjáró csomagok a legtöbb szolgáltatónál 2-3000 forintos napi díjért cserébe érhetők el, ha tehát egy hétre Ázsiába utazunk, ennek költsége akár 20 000 forint fölött is lehet. Ha ezt soknak érezzük, akkor előre vásárolható eSIM is, jóval kedvezőbb áron – kollégám például ilyen szolgáltatást használt, mikor a közelmúltban Japánba és az Egyesült Államokba utazott.

Jó hír, hogy Dél-Koreában, hazánkhoz és az Európai Unióhoz hasonlóan szinte mindenhol lehet kártyával fizetni, így készpénzt nem is feltétlen kell váltani az útra. Én személy szerint semmi kápét nem vittem magammal, és nem is volt ebből nagyon probléma, még a mosdóknál sem, ugyanakkor a tömegközlekedési jegyeket áruló automatákhoz nélkülözhetetlen a készpénz, azok külföldi kártyát nem fogadnak el.

Az életünket nagyban megkönnyíti, ha van fiókunk olyan fintech szolgáltatóknál, mint a Revolut vagy a Wise. Itt ugyanis a banki középárfolyamnál olcsóbban lehet átváltani az elkölteni szánt pénzt helyi valutába, a havi több százezer forintos határ alatt tranzakciós díj nélkül, másodpercek alatt. Fontos azonban, hogy Dél-Koreában a fizikai kártyák is velünk legyenek, Szöulban ugyanis több helyen belefutottam abba, hogy nem lehetett PayPass-szal fizetni, csak a kártya terminálba helyezésével.

Mennyi a repülőjegy Koreába?

A két ország között a Korean Air közvetlen járatot üzemeltet, amire hatalmas az érdeklődés: az odaúton csurig volt a gép, és visszafelé is csupán néhány szabad hely maradt, szerencsémre az egyik épp mellettem. Ez azonban nem a legolcsóbb megoldás, ugyanis az odafelé szóló repülőjegy 330 000 és 450 000 forint között mozog, a hazafelé útra pedig sokszor még ennél is drágább a jegyvásárlás. Így érdemes megnézni a szállás és minden más lefoglalása előtt a Kiwi, a Skyradar vagy egyéb utazástervező felületek kínálatát, amelyek segítenek megtalálni a legolcsóbb opciót.

Azt érdemes figyelembe venni, hogy míg a Korean Air közvetlen járatai odafele 10 és fél, visszafele pedig 12 órásak, ha az átszállásos, ám olcsóbb utazás mellett döntünk, könnyen lehet, hogy akár 16-18 órát is utaznunk kell pusztán az egyik irányba. Ha viszont hajlandók vagyunk erre, rengeteget spórolhatunk. Isztambulban vagy épp Sanghajban pár órát vesztegelve ugyanis akár 200 000 forintból is ki lehet hozni egy oda-vissza utat, ha ügyesek vagyunk. Ennek azonban fontos feltétele, hogy ne igényeljünk feladott poggyászt, ez ugyanis légitársaságtól függően eléggé meg tudja dobni a végösszeget.

Mivel az utazási idő közvetlen járat esetén oda-vissza 22 óra, átszállással pedig akár 40 óra is lehet, érdemes letöltött filmekkel, vagy sorozatokkal, esetleg könyvvel készülni, és természetesen a nyakpárna is kihagyhatatlan kiegészítő.

Miután megérkeztünk Dél-Koreába, a Szöul közelében található incshoni reptérről be kell buszozni a fővárosba. Ennek ára nagyjából 18 000 won, vagyis 4500 forint. Ez elsőre soknak tűnhet, viszont a buszok rengeteg helyen megállnak, ami azért jó hír, mert így könnyen a hotelünk közelében szállhatunk le. Emellett természetesen, mint a legtöbb nagyvárosban, vonattal is bejuthatunk a központba, némileg olcsóbban. A végállomáson viszont buszt vagy taxit kell találni a szálláshoz, tehát érdemes előre megnézni, mit ajánl az útvonaltervező.

Apropó, útvonaltervezés: a Google Maps limitáltan működik az országban, gyalogos útvonalakat például egyáltalán nem ad ki. Éppen ezért érdemes letölteni a helyi Kakao Map appot, ami remekül teszi a dolgát. Ha taxizni akarnánk – ami egyébként elég drága mulatság – az Uber és a Bolt helyett is érdemes helyire váltani, a Kakao T alkalmazásra. Magyar pénztárcával tehát érdemes inkább a lábunkra vagy a tömegközlekedésre hagyatkozni. Amennyiben az első opciót választjuk, garantált a napi 20 ezer lépés, Szöul ugyanis nem egy kifejezett sétáló város.

A nevezetességek elég messze vannak egymástól, terünk azonban lesz, ugyanis a járdák igencsak tágasak. Ha a tömegközlekedés mellett döntünk, a legokosabb, amit tehetünk, hogy kiváltjuk és feltöltjük a T-money kártyát, amit kisboltokban lehet megtenni. Ezt buszokon és taxikban tudjuk használni: előbbinél egy tömegközlekedési eszközre lebontva nagyjából 500 wonba kerül az utazás, ami 375 forintnak felel meg. Ha viszont nem akarunk egyesével bíbelődni a jegyvásárlással, heti jegyet is kiválthatunk, aminek ára 65 000 won, nagyjából 16 500 forint.

Azt is érdemes átgondolni az utazásnál, hogy minden napot a fővárosban akarunk eltölteni, vagy más nagyvárosokat, szigeteket is felfedeznénk-e.

Ott van például a fővárostól bő 400 kilométerre lévő Puszan, amit mindenki ajánlott, ám nem volt lehetőségem eljutni oda. Ezt már csak azért is sajnálom, mert szerettem volna kipróbálni egy bullet traint, ami az említett utat két óra alatt tudja megtenni. Erre egy jegy nagyjából 20-23 ezer forintba kerül egy irányba. Ha ennyi pénzt nem vonatra akarunk költeni, Dél-Koreában több nagy repülőtér is van, ami kizárólag belföldi járatokat fogad, így a repjegyek is olcsóbbak. Csedzsu-szigetre a fővárosból például szintén 20-25 000 forint körüli összegért tudunk eljutni, amit kár lenne kihagyni, a terület ugyanis Korea egy teljesen másik arcát mutatja meg: sokkal természetközelibb, nem utolsó sorban pedig ritkábban lakott, és jóval olcsóbb is.

Érdemes meglátogatni a Dél- és Észak-Koreát elválasztó demilitaritált övezetet (DMZ) is, ami egészen szürreális élmény – erről korábban külön cikkben számoltunk be.

Mire számítsunk a szállásoknál?

Az út során négy hotelben jártam, így eltérő tapasztalatokat gyűjtöttem. A legjobb élmény Csedzsu-szigeten fogadott, míg a legrosszabb egyértelműen a repülőtérhez közel (nagyjából fél óra busztávolságra) lévő incshoni hotelben. A főváros és vonzáskörzete, valamint az attól távolabb eső nagyvárosok között szemmel látható a különbség a szállások árát tekintve. Szöulban például a négycsillagos Hotel Presidentben töltöttem két éjszakát, ahol ebben az időszakban esténként 40 000 forintba kerül egy éjszaka két fő részére.

Csedzsu-szigeten ezzel szemben már akár 10 000 forint alatt is lehet találni 2 felnőtt részére szobát egy éjszakára, ráadásul nem is akármilyen helyen, akár négycsillagos hotelben is.

Szuvon ennél egy picit drágább, de itt is meg könnyedén lehet találni helyet előszezonban 15-20 000 forint per éjszaka áron, aminek még itthon is nehéz kihívót találni. Az étkezés azonban ebben az árban még nincs benne, így ezzel külön érdemes kalkulálni. Ha például reggelit vagy vacsorát szeretnénk a hotelben, külön megvásárolva 15-20 000 won körüli összegre kell számítani étkezésenként, ami 4-5000 forintnak felel meg.

A legtöbb hotelben nem volt minibár, és ha volt is hűtő, leginkább a két ingyen víz volt benne. Ehhez érdemes hozzátenni, hogy Dél-Koreában a csapvíz remek minőségű, és szűrés/forralás nélkül is fogyasztható. Így tehát nem kell zsugor vizeket vásárolgatnunk, elég, ha kulaccsal készülünk az útra. Ha viszont hotel mellett döntünk, fontos kihangsúlyozni, hogy a fenntarthatóság jegyében a borotváért és a legtöbb apró pipereeszközért külön 1000-15000 wont (250-350 forintot) kell fizetni.

Ételek és látványosságok

Bár a statisztikák szerint egy átlag dél-koreai közel kétszer annyit keres, mint egy magyar, az alapélelmiszerek árai közel azonosak. Egy pékségben vásárolt, félkilós kovászos kenyér például 4000 wonba (1000 forintba) került, ami azért itthon sem példa nélküli már.

• Egy félliteres üdítő 1200-1500 wonba (300-350 forintba),
• egy félliteres víz 1000 wonba (250 forintba),
• egy tábla csokoládé, csakúgy mint egy zacskó chips 2000 wonba (500 forintba),
• egy dobozos, félliteres sör pedig szintén 1800-2000 wonba (450-500 forintba) került.

Az ázsiai országban elképesztően népszerű a Starbucks, így úton-útfélen bele fogunk futni. Ha ide térünk be elfogyasztani egy kávét, megint csak közel azonos árak fogadnak majd minket: az általam preferált nagy americano például 4700 wonba fájt, ami alig több mint 1100 forint. Ugyanakkor nem ez az egyetlen amerikai márka, ami nagyon népszerű az országban: a 7 Eleven boltok, a Dunkin Donuts, és számos más nagy franchise is sok üzlettel képviselteti magát.

A bevásárlás tehát nagy valószínűséggel nem lesz sokkoló élmény, de az éttermek sem sokkal drágábbak, mint Budapesten. Első este, miután bejártam a várost, beültem egy helyi gyorsétterembe, a Kkanbu Chickenbe. Itt egy méretes adag csirkét kaptam sült krumplival és sörrel, mellé pedig savanyú retket, mártogatós szószokat és egy kis tányér wasabis chipset. Mindezért 25 000 wont, vagyis nagyjából 6300 forintot fizettem. Ez nem égbekiáltó összeg, főleg ha azt nézzük, hogy a főváros központjában lévő helyre tévedtem be. Hasonlóra számíthatunk, ha egy tradicionális bulgogit akarunk elfogyasztani, ha viszont egy koreai BBQ-t próbálnánk ki, arra érdemes felkészíteni a pénztárcánkat, ez ugyanis akár 40-50 000 wonba is kerülhet, ami nagyjából 10-12 ezer forintnak felel meg.

A látványosságok terén arra érdemes készülni, hogy mindenhol kérnek belépőt.

Ez azonban sokszor jelképes összeg: a Tokszugung palotába, amely Szöul öt királyi palotájának egyike, 1000 won, vagyis 250 forint volt a jegy. Ha a szöuli kilátót szeretnénk megnézni, egy komolyabb túra után gyalog is felérhetünk, viszont ehelyett a látvány miatt érdemes igénybe venni a felvonót, ami oda-vissza 15 000 wonba, vagyis közel 4000 forintba kerül. Ha pedig repülés előtt körbenéznénk a rendkívül modern incshoni Songdo Parkban, azt vízitaxival érdemes megtenni, főleg azért mert csupán 4000 wont, alig ezer forintot kérnek egy felnőttől. Emellett persze még vagy száz látványosságot lehetne mondani, amit mindenképp érdemes megnézni, mint például Myeondong bevásárlóutcát, ami este tele van helyi árusokkal és az ahhoz tartozó óriási tömeggel.

Arra érdemes végig figyelni az utazás során, hogy turistaként mindig tartsuk magunknál az útlevelünket, a boltokban ugyanis sokszor elkérik ezt, mivel a külföldiek adómentesen vásárolhatnak. Ha pedig a végösszegből még közvetlenül nem is, a reptéren visszaigényelhetjük a termékeken lévő áfát, ami több ezer, de akár több tízezer forintot is jelenthet számunkra.

Összegzés

Számoljunk. Ha sikerül jól kifognunk a szállást, hajlandóak vagyunk főszezonon kívül utazni, és azzal sincs problémának, hogy átszállással utazunk inkább a rövidebb, direkt járat helyett, nem túlzás azt állítani, hogy akár felére is vághatjuk az út költségeit. Így tehát mindennel a legideálisabb árakkal számolva nagyjából erre érdemes számítani:

• Oda-vissza repülőjegy: 250-300 000 forint,
• Hat éjszakányi szállás két fő részére: 200-240 000 forint,
• Költőpénz (étel, ital, belépők, közlekedés): 120-150 000 forint,
• Járulékos költségek (K-ETA, mobilnet): 25 000 forint

Ez természetesen csak egy viszonyítási pont, az igényektől függően ennél akár kicsit olcsóbban is le lehet hozni az utat, de alapvetően inkább a több költség felé fog billeni a mérleg. Ha például lábon közlekedünk csak a városokban, és csak az azok közötti utazáshoz veszünk igénybe tömegközlekedést, akár spórolhatunk is, de a több ételfogyasztás miatt nem biztos, hogy jobban jövünk ki a végén.

Világjáró sorozatunk korábbi részei:

• Mennyiből jön ki egy hét Japánban?
• Mennyiből jön ki egy hosszú hétvége New Yorkban?
• Mennyiből jön ki egy hosszú hétvége Las Vegasban?
• Drágának hisszük, de mennyiből hozható ki valójában egy helsinki utazás?
• Mibe kerül és hogyan lehet turistáskodni a titokzatos Szaúd-Arábiában?

A cikkben található fotók egy Honor Magic7 Pro készülékkel készültek, amit a gyártó biztosított az utazáshoz.

The post Mennyiből jön ki egy hét Dél-Koreában? first appeared on 24.hu.

Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu