Nagyon úgy tűnik, hogy a The Last of Us második évadával azok jártak jobban, akik sohasem játszottak az alapjául szolgáló játékkal. Amíg az első évadot szokás a valaha volt legjobb játékadaptációként emlegetni (mi is dicsértük anno), addig a második évad megjelenését egyre keményebb internetes gyűlölethullámok kísérték – elsősorban a játék igen sikeres második részének elszánt rajongói részéről. Újraindultak, sőt a sokszorosukra erősödtek a castingot (leginkább az Ellie-t alakító Bella Ramsey-t) szidó hangok, amik a játékbeli karakter és a színész fizikai megjelenésének összehasonlításából gyorsan átcsaptak abba a meglehetősen korlátolt meglátásba, hogy Ramsey – legyen akármilyen tehetséges színész – csúnya, ennek folytán nem alkalmas a karakter eljátszására. Sokan kifogásolták nagyjából az összes többi színészválasztást (igen, Pedro Pascalt is), a cselekmény kulcspontjait és a sorozat történetvezetését is.

Szóval tulajdonképpen az új évad minden aspektusát. Még meg sem jelent az összes rész a Maxon, de a The Last of Us közönségpontozása máris drasztikus zuhanásba kezdett az olyan értékelő oldalakon, mint a Rotten Tomatoes.

Ehhez képest úgy, hogy mi sosem játszottunk a játékkal, és kizárólag az első évadból ismerjük a zombiapokalipszis utáni Amerikát meg az abban boldogulni igyekvő Ellie-Joel párost, és a második évad pozitív csalódások egész sorát hozta.

Például ha az embert nem bosszantják korábban begyökerezett elképzelések a karakterről, akkor nehéz Bella Ramsey-nél alkalmasabb színészt elképzelni a vagány Ellie szerepére. Ezúttal ráadásul még inkább a középpontba kerül, sőt azt is meg kell mutatnia, hogy lesz Ellie aranyos kislányból lázadó, Nirvana-rajongó, tetovált tinédzser. Ramsey simán elbírja a vállára helyezett felelősséget, sőt hősiesen próbálja menteni az olykor egészen gyengére írt jeleneteket is.

Az első évad ott vágta el a történetet, hogy Joel (Pascal) legyilkolt egy kisebb tömeget, hogy megmentse az emberiség nagy részét elpusztító gombafertőzésre immunis Ellie életét a kedves militarista szervezettől, mely gyógyszert csinált volna a lányból. Most öt évvel később vesszük fel a fonalat Jacksonban, ahol Joel és Ellie végre nagyjából biztonságban tengetik kisvárosi mindennapjaikat, valami mégis nagyon elcsúszott kettejük között. A dolognak köze lehet ahhoz, hogy Joel nemes egyszerűséggel letagadta a vérfürdőt, amit Ellie megmentésére rendezett az előző évad végén. Kapcsolatuk tehát korántsem felhőtlen. Joel terápiára jár Catherine O’Hara rendkívül szórakoztató alkoholista pszichológusához, Ellie meg a tinédzserlét olyan általánosabb élményeivel van elfoglalva, amiket zombiapokalipszisektől függetlenül mindenki átél: szerelemmel, bulikkal, önmegvalósítással. Jacksonban végre korabeliekkel is tud barátkozni, a vakmerő Dina (Isabela Merced) és a lelkiismeretes polgármester-aspiráns, Jesse (Young Mazino) pedig kifejezetten jó karakterek, akik ezúttal nem is csak rövid epizódszerepeket kapnak a Joel-Ellie sztoriban.

Azért továbbra is a két főszereplő dinamikája a sorozat lelke, el is néznénk még egy darabig ezt a western közegbe ültetett családi drámát, de a The Last of Us viszonylag hamar és rendkívül kegyetlenül figyelmeztet rá, hogy ez azért mégsem a Dallas.

Nehéz lenne úgy írni az évadról, hogy ne lőjük le a második epizód megrázó befejezését, úgyhogy meglehetősen fontos spoiler következik:

The post Mi az ijesztőbb a világot leigázó horrorzombiknál? Hát persze, hogy az emberek first appeared on 24.hu.

Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu