„2025 az áttörés éve! Indul a 100 új gyár program!” – adta ki a jelszót tavaly február 23-án Orbán Viktor. A 2025 elején tett bejelentéseivel nem volt túl sok szerencséje a kormányfőnek, mivel a repülőrajtról szóló nyilatkozatát az élet cáfolta meg, éves szinten ugyanis mindössze 0,3 százalékkal nőtt GDP. Egész iparágak megroppanását elemeztük már csődkörképünkben, most pedig azt tekintettük át, hogy egy év alatt mi lett a 100 új gyár programmal.

46 új gyáripari fejlesztést adtak át 2025 januárja óta

A 24.hu által összeállított adatbázis szerint 41 új, zöldmezős beruházással létesített vagy létesítendő gyárról szóltak a hírek 2025. január 1-je és 2026 februárja között. Ezeket új telephelyen tervezik, készítik elő, kivitelezik vagy adták át. Ám az új gyárak közül egyelőre csak 19 működik: 17-et avattak fel és két helyen indult meg a próbaüzem. Ám ezek közül is 14-ről tudjuk, hogy vagy Orbán programhirdetése előtt átadták őket, vagy addigra bejelentették a megépítésüket. A projektek szinte mindegyike kapott állami dotációt – csak nem Orbán bejelentése miatt, hanem más, már létező forrásokból.

Ha mind a 41 zöldmezős beruházást átnézzük, akkor 25-öt már a 100 új gyár program meghirdetése előtt bejelentettek vagy átadtak, tehát ezeknek sincs közük Orbán beszédéhez. Két hónappal később Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter ráadásul már 150 új gyárról harsogott. Ugyanakkor a 2025. január 1-je után átadott vagy bejelentett beruházásokat a kormányzati propaganda egy ideig belekalkulálta – visszamenőleg – a programba. Így az az abszurd helyzet állt elő, hogy március 7-én a Nemzeti Befektetési Ügynökség, a HIPA a kínai vegyipari cég, a KunLunChem szolnoki beruházásáról úgy számolt be, mintha az a február 23-án ismertté vált 100 új gyár program tizenkettedik projektje lenne.

Vagyis a kormány belekapaszkodott egy, a gazdaságban természetes módon zajló folyamatba, amely a 24.hu gyűjtése szerint ideális esetben akár 134 termelőberuházás megvalósulását eredményezheti – de többségében nem 2025-ben, hanem 2026-ban vagy még később.

„Évente 100-150 gyár vagy kisebb üzembővítés szinte még akkor is megtörténik nálunk, ha egyébként nem túl jó az általános beruházási hangulat” – ezt már Molnár László közgazdász mondja, aki szerint a gazdaság természetes rendje, hogy cégek keletkeznek és szűnnek meg. A KSH statisztikái szerint 2025 januárja és 2026 januárja között a magyar iparban regisztrált vállalkozások száma 80 684-ről 80 500-ra csökkent, a gyáripart döntően magában foglaló feldolgozóiparban pedig 74 683-ról 74 578-ra esett vissza. Vagyis

Orbán bejelenthette volna akár a 100 feldolgozóipari vállalkozás megszűnése programot is, és ezt 2025 elejétől és 2026 januárjáig öttel túl is teljesítette volna.

Mivel 2022-2023 óta mind az ipari termelés, mind a beruházások trendszerűen visszaestek, a 100-150 új gyár első pillantásra soknak tűnik. A 24.hu gyűjtése szerint a 19 zöldmezős gyár beindulásán kívül 27 további üzemépítést, gyárbővítést és egyéb ipari korszerűsítést fejeztek be 2025 elejétől. Ha ezt az összesen 46 beruházást nézzük, akkor is közülük húszat vagy 2025. január 1. és február 23. között avattak fel, vagy február 23. előtt bejelentették a létesítését. A megvalósult 46 termelőberuházáshoz járul még 12 logisztikai, energetikai, K+F- és szolgáltatócentrum-fejlesztés. (Ezekről cikksorozatunk második részében esik majd szó.) Ezekből nyolcat szintén Orbán bejelentése előtt határoztak el vagy adtak át. Az elmúlt bő egy év 58 projektet hozott így, de csaknem felükről, 28-ról biztosan a kormányfő bejelentésétől függetlenül, korábban döntöttek.

A 41 zöldmezősön kívül – 82 beruházó által bejelentett vagy átadott – 93 gyárbővítést és korszerűsítést találtunk. A bővítések közt is akadnak hatalmas új gyáregységek: a Mercedes-Benz második kecskeméti üzeme és a CATL debreceni új akkugyáregysége. Közülük a legnagyobbaknak a beruházási költsége ugyanakkora, mint a leghatalmasabb zöldmezősöké. Ám a bővítések közül csak 27-et adtak át az idén február 11-éig.

A 24.hu összesítése szerint 88 termelőberuházás és 30 más projekt esetében zajlik a tervezés, az előkészítés vagy a kivitelezés, azaz még legalább 118 fejlesztés vár átadásra 2026-ban vagy a rákövetkező években. Így mindösszesen 176 fejlesztési beruházásról beszélhetünk, de a kormány sem sorol fel ennyi beruházást. Ennek oka részben az lehet, hogy menet közben gyakorlatilag leállt a 100, illetve 150 új gyár projekt kommunikációja.

A nemzeti bank adatai árnyalják a céges és a kormányzati bejelentéseket

Honlapja szerint 2025-ben 108 fejlesztési projektet támogatott a Nemzeti Befektetési Ügynökség. Azzal dicsekedtek, hogy 2025 volt a befektetési volument tekintve a HIPA történetének harmadik legjobb éve. Ám ha megnézzük az ügynökség korábbi összegzéseit,

• 2023-ban még 13 milliárd euró értékű beruházásról állapodott meg,
• 2024-ben pedig tízmilliárdról.
• Tavaly viszont már csak 7 milliárdról volt szó.

Ha pedig a HIPA sikerpropagandáját összevetjük a Magyar Nemzeti Bank fizetésimérleg-jelentésével, akkor még furcsább képet kapunk. Eszerint 2024-ben a Magyarországra érkező direkt külföldi tőkebefektetés (FDI) 5,4 milliárd euró volt. Azaz a HIPA-bejelentés 10,3 milliárdjának alig több mint a fele volt a valós működőtőke-beáramlás. A 2023-as 13 milliárdos HIPA-adat pedig az MNB szerint a valóságban hatmilliárdos FDI-vel párosult, ott tehát még rosszabb a propaganda és a tényleges befektetések aránya. Ilyen adat 2025-ről még nem áll rendelkezésre, de a korábbi trend alapján gyanítható, hogy a hétmilliárd euró is a felülbecslése a valóságban nálunk befektetett működő tőkének.

Ha pedig a 24.hu által összesített 176 projekt értékét nézzük, majdnem 27,5 milliárd eurónak kellett volna hazánkba érkeznie. Ám ennyi működő tőke nem szokott évente „bejönni”. Az eltérést egyrészt a beruházások több évre elhúzódása magyarázza, így nem egyetlen naptári évben történik a teljes tőkeinvesztíció. Másrészt az alapkőletételek pillanatában a cégek szeretik „megnyomni a tollat”: inkább nagyobb beruházást mondanak be, aztán a kereslet dönti el, hogy mennyit kell termelniük.

Példa erre rögtön a legnagyobb tétel, a kapacitásbővítések listavezetője, a CATL kínai akkugyár 7 milliárd eurós ígérete. Ez igencsak bizonytalannak tűnik az elmúlt évek ágazati visszaesései közepette. A cég részben 2024 óta termel. Ugyanakkor nincs biztos tudásunk a kínaiak pontos terveiről. Kérdés, hogy a megvalósult, tervezett vagy a végül esetleg csak papíron maradó fejlesztésekre vonatkozik-e a 7 milliárd eurós keretösszeg. Volt ugyanis olyan hír, hogy a tervezett összegnek csak a harmadát fekteti be a cég, mert felfüggesztette a második fejlesztési ütemet nálunk.

A zöldmezősöket vezető szintén kínai BYD autógyár 3,8 milliárd eurós tervei is „ingadoztak” 2025 folyamán – erről és a CATL-ről Pogátsa Zoltán makroközgazdásszal beszéltünk 2025-ben többször is, és ő most is fenntartotta az álláspontját, miszerint nehezen látható előre a legnagyobb beruházások alakulása. Hiszen tavaly voltak hírek a CATL és a BYD beruházásainak elhalasztásáról vagy akár más országokba való áttelepítéséről is. A BYD-ről egyébként 2026 elején úgy tudni, hogy a tervezetthez képest most épp fokozni kívánja a befektetéseit Szegeden, mert növekedni látszik a cég elektromos autói iránt a kereslet.

A ténylegesen beáramló működő tőke nagysága tehát a piaci környezet alakulásától függ. Márpedig az autóipar és az akkumulátoripar válsággal küzdött az elmúlt években, így számos beruházás csak késleltetve vagy az eredetinél kisebb volumenben valósult meg (a debreceni BMW-üzemről például már 2018-ban érkeztek hírek, de csak tavaly adták át azt). Ezt jelzik a 2025-ös iparági elbocsátások is.

Zöldmezős beruházások: a tíz legnagyobb mind az autó- és az akkuiparhoz kötődik, nyolc pedig ázsiai

Azt a 41 zöldmezős beruházást összesítve, melyről tavaly óta hír érkezett, az látszik, hogy a tíz legnagyobb új gyár mindegyike kötődik az autóiparhoz. A két legnagyobb projekt egyaránt autógyár (BYD és BMW), ezen kívül két (legalább részben) járműipari beszállító tűnt fel (Vulcan Shield és Halms), rajtuk kívül két akkumulátorgyárat (Eve Power, Sunwoda) és négy további akkumulátoripari beszállítót találunk a listán. A sokak által bírált jelenség, hogy Magyarország túlzottan függ az autóipartól és az ahhoz kötődő akkugyártástól, továbbra is érvényes tehát a hazai iparfejlesztésre. A zöldmezősnek besorolt

legnagyobb beruházások közül hat kínai, két német, egy-egy szingapúri és koreai.

Még érdekesebb, ha az öt legnagyobb új gyár beruházását vetjük össze az összes zöldmezőssel. Ez az öt cég 9,5 milliárd euró beruházást jelentett be, ami az összes (13,45 milliárd euró) hetven százalékát képviseli. Ez a magyar iparfejlesztés sérülékenységét még jobban kidomborítja: nem csupán egyetlen szférához, az autózáshoz, illetve az elektromobilitáshoz kötődik tehát a beruházási szektor, hanem néhány nagy autóipari és akkucégtől függ. Márpedig ez a két ágazat óriási gondokkal küzdött az utóbbi években, így nem csoda, hogy az ipar nem tudott hozzájárulni érdemben a gazdasági növekedéshez 2023 óta. Molnár László ehhez hozzátette, az akkumulátoriparhoz Magyarországon semmilyen termelési tényező nem adott: nincs víz, nincs elég energia és munkaerő sem, ráadásul az ágazat hozzáadott értéke is viszonylag alacsony. És akkor még nem is beszéltünk a környezetre gyakorolt hatásáról.

Földrajzilag is rendkívüli módon koncentrálódnak a beruházások: a 41 zöldmezős közül öt létesül Debrecenben, három-három pedig Nyíregyházán, Miskolcon és Szeged térségében.

A koncentráció Molnár szerint egészségtelen, főleg, hogy a környezetet és az energiahálózatot is jelentősen megterhelő beruházásokról van szó.

Kínai és német cégek fektettek be zöldmezős beruházásokba a legtöbbet

A 11-20. helyen szereplő nagyberuházók között újabb három autó- és akkuipari gyárat találunk, de a Rheinmetall hadiipari fejlesztései is kötődnek a járműgyártáshoz. Itt is öt kínai beruházót találunk, de a Benepack anyacégének többségét időközben amerikaiak szerezték meg. Egy-egy szingapúri és dél-koreai cég itt is feltűnik. Európát egy-egy magyar, német és cseh cég, a Ceres Sütőipari Zrt. képviseli. És itt bukkan fel az első magyar nagyberuházó, a Hungerit, a Csányi Sándor OTP- és MLSZ-főnök családi érdekeltségéhez, a Bonafarm csoporthoz tartozó baromfifeldolgozó-húskészítménygyártó. A második tíz beruházás szerkezete egy kicsit egészségesebb tehát: a magyar adottságokat jobban figyelembe vevő élelmiszeripart három cég képviseli. Az itthon hagyományosan erős gyógyszeripar, az építőipari gépgyártás és a csomagolóanyaggyártás is megjelenik a tevékenységek között.

Az élelmiszeriparhoz kötődik a második legtöbb projektet a zöldmezősök közt. A 18 autó- és akkuipari projekt után hét ilyen fejlesztést találunk. A zöldmezősöknél tíz és fél magyar beruházót azonosítottunk (a fél egy magyar-szerb közös projektet jelez.) Ám a hazai részarány kisebb, ha a befektetett összeget nézzük. A magyar cégek pénzügyi ereje töredéke a külföldiekének: csak az összes befektetési érték 1,8 százalékát képviselik.

• A legtöbbet a kínaiak fektetik be nálunk, több mint 8,3 milliárd eurót,
• a második helyen a németek állnak, csaknem 2,4 milliárd euróval,
• a harmadikon a dél-koreaiak 1,5 milliárddal.

Gyárbővítések, új üzemek meglévő telephelyeken, korszerűsítések és más ipari fejlesztések

Ami a gyárbővítéseket illeti, óriási beruházások zajlanak: például a Mercedes-Benz Kecskeméten egy második gyárat épít a meglévő mellé. A kínai akkugyártó, a CATL pedig Debrecenben létesíti az újabb gyártóegységeket. A 82 beruházó 93 telephelyet érintő projektjei közül 27-et adtak át. Itt is óriási koncentrációról van szó: az összesen 14 milliárd eurós beruházásokból 11,4 milliárdot (81 százalék) az öt legnagyobb projekt tesz ki. A vezető helyen a CATL áll, de a hétmilliárd eurós befektetése inkább csak irányszám. Az autóiparhoz ötből négy beruházó (CATL, Samsung, Mercedes, Hankook) kötődik. Itt is az látszik: hazánk túlzottan is az autópiac ingadozásának teszi ki magát.

A gyárfejlesztések „természetesebb” struktúrát mutatnak. A 6-10. legnagyobb helyen nincs autógyár, igaz, tizediknek becsúszott egy akkuvállalat, a koreai Shinheung. Van magyar cég is: az első tízbe került a Vajda-Papír 182 millió eurós fejlesztésével. A bővítéseknél a projektek számát tekintve a magyar beruházók vannak fölényben: 23 beruházást kizárólag magyarok, kettőt magyarok és külföldi partnerek együtt hajtanak végre. Másodikok a németek hét kizárólagos és egy közös beruházással. A beruházási értéknél viszont a CATL 7 milliárd eurós projektje a kínaiak felé billenti a mérleget.

Ami a kapacitásbővítő beruházások helyszíneit illeti, kiegyensúlyozottabb a kép, mint az új projekteknél: Debrecen itt csak holtversenyes második Kecskeméttel és Székesfehérvárral együtt, három-három bővítéssel. Tatabányát és Környét gyakorlatilag egy helyszínnek tekinthetjük, itt is három bővítés történik. Pécsett négy projektet is regisztráltunk.

Mi lesz a választás után?

A felsorolt (de nem feltétlenül megépült) beruházások látványosak, ám a statisztikák ellentmondanak a sikerkommunikációnak. Miközben a kabinet az ország újraiparosításáról beszél, addig a KSH adataiból látszik:

az ipar részaránya a hazai bruttó hozzáadott értékből a 2010-es 24,4-ről 2024-re 20,9 százalékra zsugorodott.

Tavaly Szijjártó Péter mégis azt állította: Magyarország újraiparosítása a megelőző tíz évben sikeres volt.

Más a véleménye Kapitány Istvánnak, a Tisza Párt gazdaságfejlesztési szakértőjének. Szerinte abból nem lesz versenyképes gazdaság, hogy telerakjuk összeszerelő üzemekkel az országot. „Azok az országok az igazán sikeresek, amelyek az oktatásra és a hazai kis és közepes vállalkozásokra költöttek, és ma már olyan tevékenységeket tudnak végezni, amik hozzáadott értéket termelnek” – mondta lapunknak.

Az ipari termelés hanyatló trendjén az egyedi adatok nem változtatnak, így a 2025. decemberi viszonylag kedvező statisztika csak akkor nevezhető trendfordulónak, ha a 2026 első hónapjai hasonló dinamikát mutatnak. Az elektronikai ipar mindenesetre 38 százalékkal nőtt decemberben, az akkugyártás pedig 27 százalékkal. (A 2026 januárjára vonatkozó ipari termelési adatoknál a „nyers” mutató 2,5 százalékkal csökkent az egy évvel korábbihoz viszonyítva, de munkanaphatástól megtisztítva minimálisan, 0,3 százalékkal bővült a kibocsátás.) Egy trendfordulót ezek után Pogátsa Zoltán egyáltalán nem tart irreálisnak. Bár a hazai beruházásokról kevés megbízható információnk van szerinte, éppen ezért az is elképzelhető, hogy olyan kapacitások épültek ki az elmúlt évek során, melyek egy világpiaci fellendülés esetén gyors sikereket hozhatnak a magyar iparnak. Hogy az ipar mennyire indult be decemberben, az azonban egyelőre kérdéses, hiszen a KSH egy másik statisztikája szerint a tavalyi utolsó hónapban az ipari termelői árak átlagosan 3,4 százalékkal maradtak el az egy évvel korábbitól. Márpedig az, hogy egy ágazat szereplői csak olcsóbban tudják eladni a termékeiket, az sok mindent jelezhet, de hatalmas felívelést aligha.

A trendforduló ezért Pogátsa szerint könnyen lehet, hogy csak az áprilisi választás után válik egyértelművé, ami viszont egy új kormány helyzetét könnyítheti meg, ha esetleg változtatni akarna a gazdaságpolitikán. Az ugyanis Pogátsa szerint elodázhatatlannak tűnik, hogy a jelenlegi „gyeptéglázó” modell helyett szervesebb fejlődésre álljon át az ország. Azaz nem az egyedi nagy külföldi beruházásokra kellene építeni szerinte a gazdaságot és az ipart, hanem az elvetett fűmag lassabb fejlődéséhez hasonlóan, a gazdaságban is a kis- és közepes vállalkozások mérsékeltebb ütemű, de biztosabb alapokon nyugvó és fenntarthatóbb gyarapodását, növekedését kéne elősegítenie egy új kormánynak.

The post Mi lett bő egy év alatt az Orbán Viktor által megígért 100 új gyárból? first appeared on 24.hu.

Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu