Mikor gyermekvédelemről és a gyermekek érdekeiről beszélünk, ritkán esik szó arról a kivételes élethelyzetről, mikor egy szülő börtönbe kerül. A legtöbb esetben egy fogvatartott felnőtt hozzátartozóinak is lelki megpróbáltatás szerettük börtönbüntetésének tényével együtt élni, egy gyermek számára pedig ez közel lehetetlen feladat segítség nélkül. Egy felnőtt sem kap kész eszköztárat ahhoz, hogy átsegíthessen egy kiskorút egy ilyen élményen, és úgy tűnik, a büntetés-végrehajtásból is hiányzik a látásmód, ami ezt megkönnyíthetné. Ilyen körülmények között pedig felmerül a kérdés, van-e mód arra, hogy a gyermek és a fogva tartott szülő közti kapcsolat ép maradjon.
A szabadult fogvatartottakból, családtagjaikból, civilekből, a büntetés-végrehajtással foglalkozó szakemberekből álló Fogvatartottakat és Családjukat Képviselő Csoport (FECSKE) az emberséges börtönrendszer kialakításáért dolgozik – így fókuszukból az érintett gyermekek sem maradhatnak ki. Rajtuk keresztül szólaltattunk meg három, a magyar büntetés-végrehajtásban érintett embert, akik mind más perspektívából látják a fogvatartottak és hozzátartozóik közti kapcsolattartás kérdéseit. Cikkünkben megszólal Alíz, akinek férje jelenleg is büntetését tölti, valamint László, aki csupán pár hónapja szabadult – anonimitásuk megőrzése érdekében álneveket használtunk. Felkerestük továbbá Gasteiger Nóra pszichopedagógust, kriminológust és művészetterapeutát, hogy szakértői szemmel véleményezze a kapcsolattartást övező problémákat.
„Neki olyan apa, mint másoknak a Mikulás”
Alíz két gyermekével várja férje, Bálint hazatérését, aki hatéves börtönbüntetését tölti. A férfi kábítószer-kereskedelemben való részvétel miatt kényszerült bevonulni néhány évvel ezelőtt. Az első évet előzetesben, az azt követő két évet pedig házi őrizetben töltötte a tárgyalások elhúzódása miatt. Alíz és Bálint kisebbik gyermeke ezalatt az időszak alatt született. A férfi két és fél évvel ezelőtt vonult be ismét, hogy letöltse büntetése maradékát.
Felesége elmesélése alapján Bálint szegénységben nőtt fel. Ugyan volt bejelentett munkája, mikor lehetősége nyílt könnyen sok pénzhez jutni, elvakította a jobb anyagi helyzet ígérete. Alíz szerint férje értékrendjét gyorsan eltorzította a telhetetlenség, miközben eredetileg csak szerette volna egyenesbe hozni a család életét. Utólag Bálint is úgy látja, szüksége volt erre a pofonra, hogy le tudjon állni.
Mikor Alízt arról kérdeztem, hogyan adta a kezdetekben gyermekük értésére, mi fog történni édesapjával, a következőt válaszolta: „Már az elejétől úgy akartam kivitelezni, hogy az ő kis szintjén, de őszintén tudjon kérdezni, tudjunk róla beszélni” – fejtette ki. Környezetéből azt tanácsolták, mondja azt, apa csupán külföldre ment. Viszont Alíz úgy gondolta, ez nemcsak fájdalmasabb lett volna az akkor óvodáskorú gyermeknek, de a látogatás lehetőségét is kizárta volna a későbbiekben.
Elmondtam, hogy apa butaságot csinált, ezért a rendőr bácsik elvitték, hogy átgondolja és utána majd hazajöhet.
The post „Mi nem túlélünk, hanem így élünk” – mi történik a családdal, ha az egyik szülő börtönbe kerül? first appeared on 24.hu.
Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu
