A tyúkhús világszerte az egyik legalapvetőbb élelmiszernek számít, egy amerikai évente átlagosan mintegy 45 kilogrammot fogyaszt belőle. A háziasított szárnyas évezredek óta él az ember mellett, kultúránk meghatározó eleme, mégis viszonylag kevesen gondolkoznak el rajta:
mégis miért ez a madár vált az elsőszámú baromfivá?
Ennek a kérdésnek járt utána az IFScience.
A házi tyúk története nem teljesen tisztázott, Charles Darwin mindenesetre a külső hasonlóságok, a viszonylagos szelídség és a faj változatossága miatt úgy vélte, hogy a Himalájától a Fülöp-szigetekig előforduló bankivatyúkból domesztikálták az emberek. A legújabb genetikai vizsgálatok inkább hibridizációra utalnak.
Egy 2008-ban megjelent tanulmány alapján a házi tyúkok mitokondriális és a nukleáris genomjuk nagy részét a bankivatyúktól örökölték, de egyes vonásaik, így a sárgás bőrért felelős allél egy rokonfajhoz, a szürke dzsungeltyúkhoz köthető. Az sem teljesen tisztázott, hogy hol tenyésztettek, illetve ettek először csirkehúst: egyes zooarcheológiai vizsgálatok azt jelzik, hogy a gyakorlat az Indus-völgyben kezdődött valamikor i. e. 2000 környékén, más kutatások viszont 1650 és 1250 közé datálják a háziasítást.
Ami biztos: a tyúkokat és azok tojását nagyban népszerűsítette a Római Birodalom, a globális elterjedésig, az alapvető élelmiszerré alakulásig azonban a második világháborúig kellett várni. A vörös hús hiánya ekkoriban jelentősen hozzájárult a csirkehús népszerűségéhez.
Miért épp a tyúkok?
A házi tyúk állattenyésztési és táplálkozási szempontból egyaránt előnyös állat. Egyrészt kistestű, korlátozott röpképességű és kevésbé intelligens, ami megkönnyíti kezelését – igaz, kognitív képességei sokkal jobbak, mint amit a többség feltételez. A legtöbb madár, például egy kifejezetten okos ezüstsirály megszelídítése ehhez képest nagyon nehéz folyamat lenne.
Egyes szakemberek ugyanakkor úgy gondolják,
hogy eredetileg nem is táplálkozási céllal, hanem a kakasviadalok miatt domesztikálták,
az egyéb felhasználások pedig csak később kerültek képbe.
Ugyan az idők során más madarakat is tartottak húsuk miatt, és ezeket esetenként ma is fogyasztják – elég a házi lúdra vagy galambra gondolni –, ezek messze nem olyan népszerűek, tenyésztésük pedig sokkal bonyolultabb. Esetükben például a mesterséges megtermékenyítés nem működik.
A tyúkok mellett szól továbbá, hogy húsuk könnyen feldolgozható, sokféleképpen hasznosítható és jól ízesíthető.
The post Miért éppen tyúkot eszünk és nem sirályt? first appeared on 24.hu.
Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu
