Járkálnak a városban, behúzódnak ide-oda melegedni. Látják, hogy minden tele díszekkel, szól az ünnepi zene, minden a karácsonyról szól. Milyen lehet ezt megélni? Biztosan belegondolnak, hogy talán decemberben kicsit jobban odafigyelnek rájuk, amúgy meg elfordítják az emberek a fejüket tőlük.
Vannak helyek, ahonnan úgy távozunk, hogy bizonyosan nem most jártunk ott utoljára. Idén áprilisban látogattunk el néhány alkalommal a RÉS Alapítvány női éjjeli menedékhelyére, megismertük az intézmény működését, és néhányat azon nők történetei közül, akik ez idő tájt esténként ebben a Podmaniczky utcai épületben tértek nyugovóra.
Nagyjából fél évvel később visszatértünk. Kíváncsiak voltunk, mit jelent a karácsony egy ilyen szálló életében – miként jelenik meg az egész várost átható ünnepi készülődés, hogyan költözik be – ha beköltözik egyáltalán – a szeretet ünnepe az épületbe és az itt lakók szívébe. Jó néhány decemberi délutánt eltöltöttünk a menedékhelyen, és sok ismerős arccal találkoztunk. Voltak persze ismeretlenek is, beszédesek, visszahúzódók, bánatosak és derűsek egyaránt. Igazi női egyéniségek.
A fent idézett Nagy Ilona 2016 óta a női menedékhelyen dolgozik szociális munkásként. Először az óvodapedagógiát végezte el, azokban az években kezdett el jobban a segítőszakma iránt érdeklődni. A féléves terepgyakorlatát egy roma gyerekekkel teli iskolában és óvodában töltötte, sokat járt családokat látogatni, így az ott látottak után merült fel benne komolyan, hogy elvégezze a szociálpedagógiát.
Leginkább családgondozóként vagy gyermekjóléti területen szeretett volna elhelyezkedni, de az első munkahely, ami szembe jött vele, egy hajléktalanellátó intézmény volt. „Hamar rájöttem, hogy megértem őket, és tudok is velük célravezetően kommunikálni, a későbbiekben pedig már nem is szerettem volna váltani” – meséli.
A karácsony mindig különleges időszak a számára. Felidézi, hogy 2018-ban éppen az ünnepek idején érkezett egy ilyen üzenet hozzá:
Közel 8 hónapja igazi otthonban élek a párommal. Végre átlagember lehetek! Erre vágytam évek óta. Boldog vagyok és nyugodt. És ami igazán nem mellékes, biztonságban érzem magam minden szempontból. Hálás vagyok Önöknek a segítségért, gondoskodásért, az emberséges hozzáállásukért. Külön hálás vagyok Ilonának.
Ilona az évek során szerzett rengeteg tapasztalatával felvértezve tud beavatni abba, miként is képzeljük el ezt az időszakot. „Ilyenkor beindul az adományhullám. Figyelmesebbek az emberek, aztán ez nagyjából december 28-tól meg is szűnik.”
A szállón időről időre megjelennek új arcok, de van egy megszokott társaság is. Attól is ilyen családias a hangulat. A dolgozók épp ezért döntöttek úgy, hogy két szobában állandó helyeket alakítanak ki a visszatérő lakóknak. A szobákban kevesen maradnak szótlanul, mindenki igyekszik megosztani a gondolatait másokkal. Ilyenkor sokukból feltörnek az emlékek.
A szenteste itt is az ünneplésé. Sokszor jöttek már vendégek is karácsony alkalmából: 2022-ben itt járt Budai Alex mesterfodrász, hoztak ajándékot is, a lakók pedig nagyon örültek, hogy karácsonyra megszépülhettek. 2019-ben jártak itt a Vígszínház színészei is, 24-én este pedig élő zene szólt a szállón.
Több rendszeres adományozójuk is van, akik minden évben gondoskodnak a karácsonyi menüről is. „Terülj-terülj asztalkám, üdítő, rengeteg adomány, amitől nem is látunk, jó hangulat, fa a sarokban, amit a lakók díszítenek fel minden évben.” A szálló az év 364 napján este hatkor nyit, ám december 24-én igazodnak a leálló közösségi közlekedéshez, így már négytől jöhet bárki, aki itt szeretné tölteni a szentestét.
„Én általában bolondot csinálok magamból, van egy csörgős sapkám, piros-fehér-zöld, már jelezték is, hogy alig várják, hogy felvegyem” – meséli Ilona. Idén a szálló vezetője mellett ő lesz az ügyeletes szenteste. Nem ez az első ilyen alkalom. A figyelem nagyon fontos ilyenkor, mint más ünnepeken is – halottak napján is ő volt az egyik dolgozó, voltak kívánságok aznap is, milyen zenék legyenek, volt mécsesgyújtás, lekapcsolták a lámpákat is. Szép volt – emlékszik vissza.
A lakók kapnak majd karácsonykor csomagot is, de ami talán még fontosabb, még több törődést és figyelmet, hiszen a dolgozók tudják, hogy sokan érzékenyebbek ebben az időszakban.
Van, aki ingerültebb és hamarabb konfrontálódik, akár azért, mert alkohollal vagy mással próbálja a régi, feltörő emlékeit halványítani. De ilyenkor velük is elnézőbbek vagyunk, mint az év többi időszakában. Szerencsére többeknek van hová hazamenniük ilyenkor. Aki itt marad, mesél a családban töltött ünnepekről. Jellemzően egymás közt, a szobákban sztorizgatnak, de mi is odamegyünk, ha látjuk valakin, hogy maga alatt lehet.
Tényleg megszámlálhatatlan formában tud testet tölteni az ünnep hatása. „Van egy lakónk, akinek elkezdett remegni a hangja. Nem szokott ilyen lenni. Beszélgettek, megkérdeztem tőle: »mi a baj, miért remeg a hangod.” »Azért, mert jön a karácsony” – felelte.
∗
Kezdetét veszi a díszek és a dekoráció készítése. A szálló pincehelyiségének hideg falai alig várják, hogy ünnepi öltözéket kapjanak. Lefelé meredek lépcső vezet, ám ez nem lehet indok a hiányzásra – van, aki bottal tud csak járni, de akkor is leküzdi magát a fokokon hosszú percek alatt.
A lakók az idén karácsony előtt kézzel készített fakorongokat osztanak a járókelőknek. Megannyi festék, különféle színű szalvéta sorakozik ehhez az asztalon – van, aki rögtön beleveti magát a munkába, másból előtör a nosztalgia, míg vannak, akik eleinte csak bátortalanul nézelődnek. Az ajándékok különböző technikákkal, festéssel és dekopázzsal készülnek, minden jelenlévő leteszi a voksát valamelyik módszer mellett. Olykor teljes némaság ül a helyiségben, annyira belemerülnek a munkába.
Fenyőfa, rénszarvas, mosolygó arc is kerül a korongokra. Némelyikre felirat is. Az egyiken az áll:
mosoly a szeretet.
Közben megbeszélik a különböző ügyes-bajos dolgaikat, sőt, néhány aggódó kérdés is elhangzik azzal kapcsolatban, aki azt ígérte, eljön, még sincs épp itt. „Milyen szépen fénylik a kezem”, állapítja meg egyikük látva, hogy a festékből nem csak a korongokra jutott. Másikuk csak mosolyogva annyit mond: „én újra gyereknek érzem magam”.
A lakókkal együtt készül el az az adventi naptár is, ami a szálló bejáratánál kap helyet. Az ünnepi dekorációnak pedig még ezzel sincs vége – készült egy, az épület homlokzatát ábrázoló rajz is. A szálló díszítése is komoly csapatmunka. A bátor jelentkezők angyalokat hajtogatnak, aztán ezeknek helyet is találnak. „De ügyesek vagyunk” – állapítja meg egyikük közben. A lépcsőre girland kerül, majd elfoglalja helyét egy felfújható mikulás is – amit egyébként egy lakó árulni szokott a városban.
A kézműveskedés közben továbbra is sokféle témáról folyik a diskurzus – milyen albérlet nem jött épp össze, vagy milyen nehézségekkel tarkított tud lenni az ügyintézés hajléktalan lakcímmel. Felmerül az is, ketten közülük mennyire hasonlítanak – pedig állítják, hogy az ország két ellenkező végéből származnak. Közben újra és újra örömmel néznek az általuk készített ajándékokra. „Milyen öröm lesz ezt odaadni!” – hangzik egy örömteli sóhaj.
A munkálatoknak vége, jöhet a pakolás. Egy idős lakónak még van viszont egy gyors kérdése – úgy fest, mély nyomokat hagyott a halottak napi este.
– Ilona, ma éjszakás lesz?
– Igen.
– Mert akkor azt a gyertyás versikét szeretném kérni.
A karácsonyi díszkivilágítások azonban nem tudják teljesen elhalványítani az itt lakók kihívásokkal teli történeteit. Álljon itt négy közülük.
The post „Miért remeg a hangod?” „Azért, mert jön a karácsony” first appeared on 24.hu.
Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu
