„Történetük a győzelem története – a szegénység, a betegség, a világ felett. Hódító bajnokokként térnek vissza” – írja meghatottan a Louder kritikusa a Black Sabbath legutolsó, Ozzyval tartott Back To The Beginning, vagyis Vissza kezdethez c. koncertjéről. A kezdet pedig Birmingham volt, itt alakult meg 1968-ban a Sabbath négy helyi srácból, akik nem sejtették, hogy városuk legimpozánsabb koncerthelyszínén, a Villa Parkban évtizedek múlva negyvenezren élvezik majd a záróbulijukat a helyszínen, és milliók világszerte.

A kritikák azóta is egyöntetűen a koncertek koncertjeként, történelmi eseményként ünneplik a szombati fellépést.

És a történelmi jelző biztosan nem túlzó, hiszen ezzel az eseménnyel Ozzy Osbourne több mint ötven aktív év után bejelentette, hogy visszavonul. Lezárult egy kolosszális életmű, amely nélkül mai formájában a rockzene nem létezne.

A Villa Parkban a Sabbath előtt a Metallica, a Slayer, a Halestorm és Guns N’ Roses, Steven Tyler, Ronnie Wood, Yungblud, Travis Barker, Chad Smith, a Lamb Of God, az Anthrax és a Mastodon, Slash, Fred Durst, Jonathan Davis, Sammy Hagar és Tom Morello lépett fel.

A parádés előzenekarok után fekete, stílszerűen démonmintás trónon emelkedett fel a színpadra Ozzy, aki szólókarrierje leghíresebb dalait énekelte először, majd a klasszikus négyes felállással eldalolt számos örökzöldet (vagy, hm, inkább örökfeketét) – köztük természetesen az Iron Mant és a Paranoidot.

Némely kritika szerint Ozzy még mindig kifogástalanul énekel; az igazság ezzel szemben az, hogy nem. Csúszkáló és fáradt volt a hangja, gyakran fülsértően hamis, de mindez nem igazán zavart senkit: mindannyian tudjuk, hogy a 76 éves, élete végéhez közeledő, súlyosan beteg embernek keményen meg kellett küzdeni a feladattal.

Ami azt illeti – s a következő sorokkal sajnos magamra fogok haragítani néhány Sabbath-fant –, Ozzynak sosem volt kiemelkedő énektudása, főleg a kortárs hardrock-sztárokkal összevetve. Zenésznek is csak némi túlzással lehet nevezni: nem játszott hangszeren és az önálló dalszerzés sem volt jellemző rá. A színpadi mozgásban sem volt virtuóz; jobbára görnyedten, a mikrofonállványba kapaszkodva kántálta végig a koncerteket, és ha szaladt is olykor egy kört, olyan volt, mint egy rajongó a tömegből, akit felengedtek a deszkákra. (Saját bevallása szerint gyakran úgy is érezte magát.) Ami az intellektuális képességeit illeti, nagyjából meg tudta közelíteni Micimackó színvonalát. Úgy általában azt sem lehet mondani, hogy igazán rendes ember lett volna: mindkét feleségét verte (a másodikat, Sharont két alkalommal kis híján megölte), a családját fiatalabb korában teljesen elhanyagolta. Megesett olykor, hogy élő állatokat trancsírozott fel, és igazán gonosz tréfákat tudott űzni emberekkel, olyanokat, amiket csak ő tartott viccesnek. Akik közelről ismerték, rendszeresen idegbajt kaptak tőle.

Az a helyzet, hogy Ozzy egy ripacs volt és sokszor egy igazi seggfej. Ugyanakkor a rocktörténet kikerülhetetlen, meghatározó egyénisége.

„Kopjunk innen, ez nem is énekes!”

The post „Mind idegbetegek voltunk” – Ozzy Osbourne korszakalkotó őrültként kiröhögte a démonait first appeared on 24.hu.

Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu