Ritka eset, amikor egy színész annyira erős imázst alakít ki magának, hogy a filmjeit szinte már nem is látjuk, csak őt. Mindegy, mi a szerep, mindegy, mi a történet, mert a sztár magához hajlítja a fikciós valóságot. Ilyen minőségű színészi jelenlét kialakítása egyszerre elismerésre méltó teljesítmény és veszélyes csapda. Maradjunk csak Nicolas Cage filmjeinél, mert persze róla van szó. Mikor vettünk utoljára komolyan egy Cage-filmet? Mikor hittük el egy Nicolas Cage-karakterről, hogy az egy történet figurája, nem pedig Nicolas Cage jelmezben?

Az elmúlt tíz évből nem jut eszünkbe ilyen film, csak olyan, amelyikben Cage jelenléte ironikus volt. Vagyis senki nem csinált úgy a stábból, mintha nem Cage magánszámához asszisztálna. Ilyen filmnek látszik A szörfös is. Cage főhősének már név sem kell, mert egyrészt ő a címbeli szörfös, másrészt ő Cage. Fiával érkezik az eldugott, idilli tengerparti strandra, hogy szörfözzenek egy férfiasat, mint apa és fia, Cage és ifjabb Cage. Nem tudnak, mert a helyi tahók elkergetik őket.

Cage nem hagyja magát, felhorgad benne az atyai gőg meg az életközépi válságba jutott férfiak sértett önérzete. Ott marad a partmenti parkolóban, csak azért is szörfözni készül, és közben egyre jobban lerongyolódik. Apostoli szenvedése láttán az is megfordul a fejünkben, hogy nincs is tenger, nincsenek agresszív, hullámféltő suttyók, mert ez az egész szörfös, napszúrásos kálvária a főhős fejében játszódik. Nemcsak Cage Cage, hanem körülötte mindenki más is Cage.

The post Minden válságba jutott férfiban ott szunnyad egy Nicolas Cage first appeared on 24.hu.

Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu