Az Alkotmánybíróság szerint „amennyiben a rendes bíróság vagy az Alkotmánybíróság felülmérlegelhetné a külügyi és külgazdasági érdek megfelelőségét, akkor az Országgyűlés és a kormány felelősségi területébe avatkozna be”, és ez a beavatkozás a „hatalommegosztás rendszerének az igazságszolgáltatás és az Alkotmánybíróság irányába történő elbillenését idézné elő.”

Bárki okkal kérdezheti: mi a gond ezzel a még szakjogászok számára is elvontnak tűnő állítással? Hiszen attól se lesz olcsóbb a kenyér, ha az igazságszolgáltatás felülbírálhatja a kormány külügyi érdekre vonatkozó álláspontját. Sajnos azonban az ügy nagyon is érinti a mindennapjainkat, ugyanis arról szól, hogy mekkora erőfeszítést kell tegyen a kormány annak érdekében, hogy titokban tarthassa a közpénzköltéseket. A friss alkotmánybírósági döntés eredményeként a jövőben sokkal kisebbet, mint bármikor korábban.

Mi is történt pontosan?

Kezdjük kicsit távolabbról. Bár szinte biztosra vehető, hogy az újvidéki halálos tömegszerencsétlenség miatt nem valósul meg az Orbán–Vucic–Hszi Csin-ping-féle hármas átadóünnepség, a NER mégis jól járt az évek során 800 milliárd forintra drágult Belgrád–Budapest vasútépítéssel. A beruházás formai értelemben ugyan nem magyar közpénzből, hanem kínai állami hitelből valósul meg, de a számlát a végén a magyar adófizetők állják.

A kormány szerint a magyar embereknek ennél több köze nincs is az ügyhöz, arra meg végképp semmi szükség, hogy megismerjék a költések részleteit, mert az sértené Magyarország külpolitikai, külgazdasági érdekeit.

Amint a Transparency International Magyarországgal együttműködő, a 2020 nyarán kezdődő bírósági eljárás idején még a HVG-nél dolgozó újságíró, Oroszi Babett összegezte, a Budapest–Belgrád vasúti felújítás összköltségének – ez az eredetileg becsült 750 milliárdról 800 milliárd forintra nőtt – 85 százalékát kínai hitelből fedezik, a fennmaradó 15 százalék önrész. A kivitelezőket 2019-ben választották ki, a közbeszerzést a kínai vasúttársaságot képviselő China Railway Electrification Engineering Group Kft. és a China Tiejiuju Engineering & Construction Kft. nyerte, magyar részről pedig Mészáros Lőrinc érdekeltsége, az RM International Zrt.

Az Országgyűlés tíz évre titkosította a közbeszerzés dokumentumait, és azt sem tudni, hogy kikkel, milyen értékben kötöttek szerződést a munkákra. Csupán annyi derült ki, hogy a Mészáros család érdekeltségei, így az R-Kord Kft., a V-Híd Zrt., a Fejér B.Á.L. Zrt., és a Vasútvill Kft. nemcsak fővállalkozóként, hanem alvállalkozóként is megbízásokhoz jutnak.

A kormány megijedt az adatigényléstől

A pert megelőző adatigénylés az 5 millió forintot meghaladó értékű szerződések listájának és a projektben részt vevő magyar alvállalkozók cégeinek, valamint annak kiderítésére irányult, hogy az alvállalkozók mekkora értékben részesülnek a beszerzésből. Az oknyomozó újságíró a beruházás magyarországi megvalósításáért felelős Kínai-Magyar Vasúti Nonprofit Zrt.-től várta a válaszokat. A törvények és a bíróság akkor még töretlennek hitt gyakorlata ismeretében

a kormány nyilván sejtette, hogy az adatok megismerését megakadályozni nem, legfeljebb késleltetni tudja, ezért egy hónappal a 2020 májusában benyújtott adatkérést követően megváltoztatta a szabályokat.

Az addigra már sokszorosan kipróbált NER-es szokás szerint visszamenő hatállyal életbe léptetett szabályozás egyik érdekessége, hogy van olyan mondata, amiben négyszer is elismétlik, hogy a Belgrád–Budapest vasúti beruházás mennyire fontos:

• egyrészt „kiemelten közérdekű beruházásnak minősül”,
• másrészt a „megvalósítása kiemelkedően fontos közérdek”,
• illetve „a megvalósítása érdekében kötendő szerződések halasztást nem tűrő, kiemelkedően fontos közérdek célját [szolgálják, amelyek teljesítéséhez] kiemelkedően fontos közérdek fűződik.”

A sulykolás hatására talán a kormány is elhitte, hogy igaz ez az állítás. Ennél azonban fontosabb, hogy a törvény értelmében a beruházással összefüggő adatokat tíz évre el kell zárni, ha azok megismerése „Magyarország külpolitikai, külgazdasági érdekeinek illetéktelen külső befolyástól mentes érvényesítését veszélyezteti”. És itt jön a lényeg:

a külügyminiszter a „Kínai Népköztársaság Kormányának álláspontját beszerezve” dönt arról, hogy a beruházási adatok megismerhetők-e.

Jogerősen pernyerés után hidegzuhany a Kúrián

A papírforma érvényesült: az adatokat nem adták ki, így a Transparency International Magyarország a nemrég tragikusan fiatalon elhunyt Karsai Dániel segítségével pert indított Oroszi Babett nevében. A per során a jogi szempontból legfontosabb kérdés az volt, elegendő-e a külügyminiszternek bemondania, hogy külügyi érdekek sérülnének, ha megtudnánk a Mészáros Lőrinc érdekeltségeihez került szerződések tárgyát és értékét, vagy részletesen indokolnia kell az álláspontját. Az elsőfokú bíráság elégségesnek találta az adatigény megtagadásához Szijjártó Péter elutasító érveinek a puszta bemondását, a Fővárosi Ítélőtábla azonban részletes bizonyítást rendelt el.

Ekkor ismertük meg azt a mindent vivő emailt, amelyben a külügyi tárca akkori kabinetfőnöke arról tájékoztatott, hogy

Miniszter úr nem járul hozzá (…) az adatok nyilvánosságra hozatalához.

Másodfokon ez kevésnek bizonyult, az ítélőtábla a javunkra döntött, és elrendelte az adatok kiadását.

A per azonban felülvizsgálati eljárással folytatódott, és a Kúrián a feje tetejére állt az igazság. Nemcsak veszítettünk, de a Kúria azt is kimondta, hogy

a külügyminiszternek semmilyen módon nem kell megindokolnia az adatigénylést megtagadó álláspontját, ráadásul a bíróságnak nincsen joga felülbírálni a kormányt.

Az érzékeny ügyeket érintő adatigénylések a gyakorlatban szinte kivétel nélkül úgy zajlanak, hogy az információt birtokló szervezet megtagadja a kérés teljesítését. Az állami szervek és cégek nem szokták magukat túlzottan megerőltetni, ha a megtagadás indokait kell előadni, és általában ez okozza a vesztüket az információszabadság perekben. A bíróságok és az Alkotmánybíróság ugyanis – legalábbis eddig – megkövetelték, hogy az adatkezelők ténylegesen indokolják meg, a kiadni kért adat titokban maradásához miért fűződik nyomósabb érv, mint az információ nyilvánosságra kerüléséhez. A bíróságok ráadásul az ilyen indokolást tartalmi értelemben felülbírálták, és általában a nyilvánosság mellett döntöttek.

Ennek a megközelítésnek volt köszönhető, hogy a kormányzati érveléssel szemben a nyilvánosság győzött olyan kiemelkedő fontosságú adatperekben, mint Lázár János kancelláriaminiszteri szállodaszámláinak, a tao-pénzek néven elhíresült látványcsapatsport-támogatások összegét igazoló iratoknak vagy éppen a bíróságok szerint a közpénzjelleget mégsem elveszítő jegybanki alapítványi pénzek sorsának a megismerhetősége.

Kegyelemdöfés az Alkotmánybíróságtól

Az Alkotmánybíróság egyetértett a Kúriával, amit azzal indokolt, hogy ellentmondana a hatalmi ágak elválasztása elvének az, ha a bíróságok vagy éppen maga az Alkotmánybíróság külpolitikai kérdésekben foglalna állást. Az Alkotmánybíróság szerint a „külügyi érdekek ellenőrzésének jogilag rögzített szempontrendszere nincs, [ezért] a rendes bíróság és az Alkotmánybíróság szabadon bírálhatná felül a végrehajtó hatalom politikai döntéseit”. Ezáltal „úgy válna a rendes bíróság és az Alkotmánybíróság a külpolitika alakítójává, hogy politikai felelősséget nem visel”.

Ez azonban tévedés. Egyrészt az igazságszolgáltatás szereplői évtizedek óta felülbírálhatják a kormány egyes jogilag nem vagy kevéssé szabályozott döntéseit. Olyannyira, hogy nemcsak a bíróság, hanem az ügyészség, sőt bizonyos esetekben még a nyomozó hatóság is jogosult a kormány elsődleges felségterületének tűnő nemzetbiztonsági kérdésekben dönteni. Ez történik akkor, amikor a bűnüldözés nemzetbiztonsági okok miatt mellőzi a büntetőjogi felelősségre vonást. Magyarul: a rendőrség vagy az ügyészség futni hagyhatja az elkövetőt, ha az illetővel való együttműködés nemzetbiztonsági okból jelentős. A bűnüldöző szervek tehát simán és amúgy nagyon helyesen mérlegelnek a szűken vett szakterületükön kívül eső nemzetbiztonsági szempontokat is a munkájuk során.

Nem is annyira régen még az Alkotmánybírság is helyesnek gondolta ezt. A Transparency International Magyarország sikerrel hivatkozott Lázár János nemzetbiztonsági okokból titkosított szállodaszámláinak a nyilvánosságáért indított perben az Alkotmánybírság 2/2014-es határozatára. Az AB akkor az adatkéréseknek a nemzetbiztonsági szolgálat főigazgatója által történő megtagadásával kapcsolatban azt írta elő, hogy a „bíróság felülvizsgálja a főigazgató nemzetbiztonsági érdek vagy mások jogainak sérelmére mint a megtagadási döntés feltételére való hivatkozása megalapozottságát”. Vagyis a bíróságnak nemcsak joga, de kötelessége a szorosan vett igazságszolgáltatási szakterületén túl tekintve nemzetbiztonsági kérdéseket is figyelembe venni.

Nyilván a rendőrség, az ügyészség és a bíróság nem magának a nemzetbiztonsági ügynek a helyességét ítéli meg, hiszen nem ez a rendeltetésük. A bíróságnak a közérdekű adatok nyilvánossága ügyében azt kell vizsgálnia, hogy elég fontos-e a nemzetbiztonsági érv az információ titokban tartásához. Ezt tette a törvényszék Lázár János szállodaszámlái esetében, a nyilvánosság mellett döntött, és a nemzet biztonsága láthatóan nem esett az ügy áldozatául.

A bíróság tehát, amikor a közérdekű adatoknak a külügyi érdekek védelmére alapított titkosítása tárgyában ítél, valójában nem arról kell döntést hozzon, hogy helyes-e a kormány külpolitikája. Abban kell állást foglalnia, hogy a külügyi érvek elég fontosak-e ahhoz, hogy titkosítás alapjául szolgáljanak. Véleményünk szerint a Belgrádot Budapesttel összekötő vasút fejlesztése ügyében nem elég fontosak. Persze érteni véljük, hogy az államhatalom miért gondolkodott ezzel ellentétesen:

a mindig blazírt Szijjártó Péter sem tudná megvédeni, ha kiderülne, hogy mennyi pénzhez jut Mészáros Lőrinc ebből a buliból.

Hogyan tovább?

Az Alkotmánybíróság döntése még nem a világ vége, de az borítékolható, hogy nemcsak a Belgrád–Budapest vasúti beruházás szerződéseit nem fogjuk megismerni, a Kúria döntésének a megerősítése ugyanis várhatóan nem marad következmények nélkül. Fontos, hogy az Alkotmánybíróság kizárólag a külügyi kapcsolatokkal összefüggésben mondta ki azt, hogy a közérdekű adatok erre az indokra alapított megtagadása esetén a bíróságnak nincs lehetősége felülbírálni a kormány álláspontját. Ebből az következik, hogy az adatkezelők nagyon igyekeznek majd valamiképp külügyi érvekre hivatkozni az adatigénylés teljesítésének a megtagadásakor. Ez alacsonyan függő gyümölcs lesz az állami szervek számára, hiszen

mostantól a külügyi kártyával szemben nem létezik hatékony jogorvoslat.

A többi megtagadási ok esetében azonban az adatkezelők továbbra is kötelesek részletes indokolást előterjeszteni. Ha tehát az üzleti titkaik védelmére vagy a jövőben meghozandó döntések bizalmas mivoltára hivatkozással tartanak vissza információt, akkor – reményeink szerint legalábbis – számítaniuk kell arra, hogy a bíróságok változatlanul felülbírálják és tartalmi vizsgálatnak vetik alá a megtagadás indokait.

Az igazság a különvéleményekben rejlik, megoldás Strasbourgtól várható

A határozattal három alkotmánybíró nem értett egyet. Különvéleményükben Marosi Ildikó, Schanda Balázs és Varga Réka aggályosnak találták egyebek mellett azt, hogy az Alkotmánybíróság rendben találta azt a pert, amiben a „bíróság (…) kizárólag a külgazdasági ügyekért felelős miniszter indokolást nem tartalmazó állásfoglalása alapján határozott” a Belgrád–Budapest vasúti beruházás adatainak a titokban maradásáról. Rámutatnak, hogy az „információszabadság kiüresítéséhez vezet, ha (…) a miniszter érdemi indokolás nélkül tett megállapításait a bíróságra kötelezőnek és általa felül nem vizsgálhatónak ismerjük el”. A különvéleményen lévő alkotmánybírák szerint ezért „az alkotmányjogi panasszal támadott bírói döntést az Alkotmánybíróságnak meg kellett volna semmisítenie”.

További hazai jogorvoslati lehetőség hiányában az ügy Strasbourgban, az Emberi Jogok Európai Bíróságán folytatódik.

A cikk szerzője Ligeti Miklós, a Transparency International Magyarország jogi igazgatója.

The post „Miniszter úr nem járul hozzá az adatok nyilvánosságra hozatalához” – Strasbourgban folytatódik a Belgrád–Budapest vasút alvállalkozói szerződéseinek ügye first appeared on 24.hu.

Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu