Mennyi volt a valószínűsége annak, hogy egy marginális milánói újság főszerkesztője a háborús veteránokból és verőlegényekből verbuvált maroknyi szabadcsapata segítségével alig néhány év leforgása alatt Olaszország korlátlan urává válik? Nagyjából ugyanannyi, mint hogy működjön az, hogy Mussolini felemelkedését egy öntörvényű, rengeteg stílusjegyet összedobáló, provokatív, szürreális tévésorozattal meséljék el, melynek Tony Sopranóra emlékeztető főhőse folyton a kamerának beszél.
És ahogy Benito Mussolini minden várakozással ellentétben meg sem állt a csúcsig, úgy az epikus történelmi-kosztümös drámáiról ismert Joe Wright is egy emlékezetes, szórakoztató és időszerűnek érződő sorozatot rendezett olyan elemekből, melyeknek papíron nem is szabadott volna működniük. A Mussolini: Son of the Century ugyanis olyan távol áll az átlagos történelmi drámától, amennyire csak lehet: főhőse nem elég, hogy rendszeresen áttöri a negyedik falat, de gyakran színházinak ható díszletek között ordítozik, egyszerre tűnik modern antihősnek, stagedivingoló rocksztárnak és egy szánalomra méltó lúzernek, a cselekményt pedig montázsok és elektronikus zenei aláfestések díszítik – groteszk humorral és teátrálisan eltúlzott erőszakkal.
Rögtön a bevezetőben a Mussolinit alakító Luca Marinelli arra szólít fel bennünket, kövessük a történetét, és meglátjuk, a végére mi is fasiszták leszünk. A rendező nem is tagadja, hogy elsődleges célja az volt, hogy a nézőt bűntárssá tegye:
Azt reméltem, hogy az előadásban néha lehetővé teszem, hogy a közönséget Mussolini elcsábítsa, és lelkessé tegye az iránt, amit csinál. Ha démonizáljuk ezeket a karaktereket, az felment minket az erkölcsi felelősség alól, és szerintem ez nagyon-nagyon veszélyes
– mondta Wright tavaly a Guardiannek. Mindenesetre a sorozat olasz visszhangja elsöprően pozitív.
A sorozat Antonio Scurati M: Il Figlio del Secolo (M: Az évszázad fia) című regényfolyamán alapszik, mely a megjelenésekor számos bírálatot kapott, amiért állítólag rehabilitálja és szimpatikussá teszi Mussolinit, noha a magát antifasisztának valló szerzője is azt mondta: pont a diktátor életre keltésével próbálja kiszabadítani a történelemkönyvek fogságából, és bemutatni a mai olvasóknak a fasizmus tényleges veszélyeit.
Tény az is, hogy az olasz társadalom elgondolkodtatóan nagy része még most is úgy tekint Mussolinire, mint aki viszonylagos társadalmi stabilitást hozott és rendet tartott, a bűnei nagy részét pedig inkább a németeknek tulajdonítják. Paradox módon Mussolinit azért is tekintheti az utókor egyfajta operettdiktátornak, mert az általa összetákolt „birodalom” olyan csúfosan leszerepelt a világháborúban, hogy gyorsan csatlósállami szintre degradálódott, és ezért össze sem hasonlítható a bűnlajstroma az olyan tömeggyilkos kortársaival, mint Hitler vagy Sztálin. Scurati könyve és a belőle készült sorozat viszont megmutatja a Duce valódi arcát.
A sorozat messze nem a teljes életutat beszéli el, hanem talán Mussolini legfontosabb időszakának, azaz annak az öt évnek a krónikája, amíg a fasiszták külvárosi csőcselékből az ország uraivá emelkednek: 1919-ben, a háború utáni, demoralizált Olaszországban kezdődik, és egészen leghangosabb ellenfele, Giacomo Matteotti elrablásáig és meggyilkolásáig, illetve Mussolini 1925. január 3-i, hírhedt parlamenti beszédéig tart, amelyet a történészek az önkényuralmi rendszer beiktatásának tekintenek.

Joe Wright korábban olyan filmekkel szerzett nevet, mint a Vágy és vezeklés, a Büszkeség és balítélet vagy az Anna Karenina, majd a hét éve három Oscarral jutalmazott A legsötétebb óra, ám erős túlzás lenne azt állítani, hogy ezek a filmek előrevetítették ezt a rendkívül merész és formabontó sorozatot. Sőt, A legsötétebb órát annak idején régiiskolás történelmi filmként jellemeztük, tele klisékkel, modorosságokkal, papírmasé karakterekkel és életszerűtlen párbeszédekkel, melyet csak Gary Oldman teljesítménye emelt ki a középszerből. Ehhez képest Wright most megcsinálta annak a filmnek az antitézisét, ugyanis a Mussolini-sorozatra a fentiek közül egyik sem mondható el.
The post Minket is bűntárssá avatna a provokatív Mussolini-sorozat first appeared on 24.hu.
Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu