A munkából szabadságba való váltás számomra hatalmas bűntudattal jár. Egyszerűen zavar, ha úgy érzem, nem csinálok semmi hasznosat

– fogalmazza meg András, aki 2021 óta nem dolgozik. 49 évesen ugyanis elérte a pénzügyi függetlenséget, igaz, az ehhez vezető út nem volt zökkenőmentes. Olyannyira nem, hogy a nagyszülei után még adósságot is örökölt. „Kommunista beállítottságú”, anyagilag egyre lejjebb csúszó mérnökcsaládban nőtt fel egy újpesti panellakásban. „A családi hiedelmek szerint a rendes ember alkalmazottként dolgozott, és lassan, de biztosan jutott előre az életben. Ellenben a vállalkozó egy gyanús, ügyeskedő valaki volt, aki mások átveréséből gazdagodott meg. Bennem a kezdetektől volt ezzel szemben egy lázadás” – meséli András.

Hiába láttam magam körül mérnököket, mégis mindenki szarul élt. Amire kellett, arra volt pénzünk, de nem voltunk gazdagok. Gyakoriak voltak otthon a balhék is.

Hamar a saját útját kezdte járni, már ’94-ben a főiskolán belecsöppent a textilkereskedelembe egy barátja révén: pólókat nyomtak és vittek ki Ausztriába. Bár jól keresett és sokat tudott félretenni, hamarosan minden pénzét elbukta. „Hatalmasra nőtt az egóm, lombardhitelt vettem fel, tőkeáttételesen kezdtem kereskedni a tőzsdén. Minden megtakarításomat elvesztettem.” De felállt a padlóról, és pár évre rá már saját nyomdaipari céget alapított egy barátjával – mintás pólókat és egyéb termékeket gyártottak nagy mennyiségben. Összességében jól ment neki, a bevételei felét félre tudta tenni, amiből lakásokat vásárolt. A részesedését végül 2021-ben adta el a társtulajdonosnak. Célja a passzív jövedelem elérése volt, ami a kivásárlás után sikerült is neki. További lakásokat vásárolt kiadási céllal.

A hazai FIRE mozgalomra két éve talált rá, és nagyon megörült neki. Nem tekinti magát korai nyugdíjasnak, inkább a pénzügyi függetlenséget élvezi. A szó klasszikus értelmében már nem dolgozik, de a kiadott lakásokat ő rendezi be, szeret ezzel foglalkozni. Emellett sportol, angolul tanul, jógázik és sokat olvas.

Elmegy ám a nap. Próbálok lelassulni, ami nehéz. Utazni szeretnék többet.

Megbánta-e a döntését? – faggatom az életmódváltásával kapcsolatban.

„Egyáltalán nem. Anyagilag és sikerekben ezt a történetet kimaxoltam, de nem tudtam pihenni soha. Folyamatosan meg akartam felelni az ügyfeleknek, sokat aggódtam. Elfáradtam. Már nem akarok idegeskedni. Egy vállalkozás ilyen: a sok pénz sok energiával jár együtt, és néha összemosódik a feszültséggel. Nem kell feltétlen így lennie, de az esetek többségében így van.”

Szelídebb lenni magammal

– válaszolja rövid hallgatás után, amikor azt firtatom, milyen célja van még az életben? „Szeretnék önismeretben fejlődni, mert sokszor bántom magam. Jó volna, ha értékesnek tudnám érezni magam csak azért, mert vagyok” – teszi hozzá.

Pénzt vagy életet?

András elérte azt, amire a FIRE mozgalomban sokan vágynak: befektetéseinek köszönhetően felépített egy pénzügyileg szabad életet és elérte, hogy középkorúként azzal foglalkozhat, amivel igazán szeretne. A FIRE mozgalom eredetileg az Egyesült Államokból indult ki az 1990-es években, ekkoriban jelent meg Vicki Robin és Joe Dominguez könyve, a Your Money or Your Life (A pénzed vagy az életed?), ami gyorsan bestseller lett.
A FIRE egy olyan életmód mozgalom, melynek követői sokat tesznek félre a fizetésükből, a pénzt befektetik, hogy aztán 30–40 éves korukban nyugdíjazhassák magukat. Mivel állami nyugdíjra még nem jogosultak, innentől a befektetéseik által biztosított passzív jövedelemből élnek. Ennek meghatározásához a 4 százalékos szabályt tekintik irányadónak: egy csaknem 70 évet felölelő amerikai kutatás szerint egy átlagos portfólió hosszú távon 4 százalékos éves, infláció feletti hozamot biztosít. Így, ha egy adott személy össze tudja gyűjteni az éves költségeinek 25–30-szorosát, a fenti szabály szerint meg fog tudni élni a vagyonából a hátralévő éveiben. Persze a FIRE-ön belül nem mindenki követi ezt a szabályt, ráadásul az élet hozhat olyan váratlan eseményeket, melyek miatt szükség lehet az újratervezésre, de a mozgalom tagjaiban közös, hogy általában kitűznek valamilyen konkrét pénzügyi célt.

A FIRE egy gyűjtőfogalom, a fő irányon belül több alirányzat is létezik, ezek közül a legfontosabbak:

• Fat FIRE: komoly megtakarítással rendelkezünk, mely lehetővé teszi, hogy lazábban tartsuk a költségkeretünket, és teljes mértékben azt csináljunk, amit csak szeretnénk.
• Lean FIRE: az előbbi ellentéte, egyfajta minimalista életmód, mely során nagyon kell figyelnünk arra, hogy a tervezett költségeken belül maradjunk, különben hamar vége lesz a korai nyugdíjas éveknek.
• Barista FIRE: egyfajta laza életmód, mely során elég vagyont halmoztunk fel ahhoz, hogy kilépjünk a klasszikus alkalmazotti létből, és olyan részmunkaidős, kevésbé jól fizetett munkát vállaljunk, amiben igazán jól érezzük magunkat (például lehetünk baristák a kedvenc kávézónkban, innen az elnevezés is).
• Coast FIRE: ez esetben még dolgozunk (például önkénteskedünk, vagy heti pár órát dolgozunk csupán), de igazából nem vagyunk rászorulva, mert megélnénk a megtakarításainkból is.

A mozgalomnak az internet elterjedése adott hatalmas löketet, Magyarországon az elmúlt évtizedben vált ismertté, bár többnyire egy szűk szubkultúra – a pénzügyileg tudatos Y és Z generációsok – körében. 2018 óta már hazai Facebook-csoport is létezik FIRE Hungary névvel, 13 ezres létszámmal. A csoportot Bognár Balázs hozta létre, aki 2014-ben lett pénzügyileg szabad, de a FIRE-re csak 3 évvel később bukkant rá az interneten.

Eljártam befektetési témájú találkozókra, kerestem a kapcsolatot hozzám hasonlókkal, de nem találtam ilyen embereket. Viszont egyre többeket kezdett érdekelni a történetem. Kérdezgettek, hogyan sikerült elérnem, hogy 35 éves koromra már nem kell dolgoznom, mert megélek a befektetéseimből.

Ez végül oda vezetett, hogy 2018-ban létrehozott egy Facebook-csoportot, mely azóta egyre nagyobb népszerűségnek örvend: másfél hetente tartanak budapesti találkozókat, és létrejöttek önszerveződő FIRE közösségek Pécsen, Győrben, Debrecenben, Miskolcon és Szegeden. Balázs mostanra már „félállásban” foglalkozik a FIRE közösség szervezésével – bár ez az ő esetében nem teljesen állja meg a helyét, mert pénzt nem keres vele, és nem is tekinti munkának. Inkább egyfajta hobbi, szenvedély a számára.

Miután felmondott a munkahelyén, az első pár hónap után ürességet érzett.

Persze szuper, hogy kedd délben enyém az egész konditerem, de nem is jönnek el a haverok sörözni, mert nem ér rá senki

– summázza tapasztalatait a kezdeti időszakból. Hiányzott neki a társaság, a közösség, részben ezt az űrt is kitölti most a csoport. És persze szívesen megosztja a tapasztalatait, szeretne segíteni másoknak a FIRE úton, ennek megfelelően sok személyes megkeresést is kap.

Ha épp nem a csoporttal foglalkozik, régi és új hobbijainak él: bringázik, túrázik, utazgat, egy hónapja DJ-zik, egyenlőre csak otthon, a négy fal között. De elindult egy puzzle-világbajnokságon is, Spanyolországban – meséli.

The post Mit tenne, ha holnaptól nem kellene dolgoznia? first appeared on 24.hu.

Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu