Mit ünneplünk halottak napján és mindenszentekkor?

Mindenszentek és halottak napja két, egymást követő ünnep a naptárban, előbbi dátuma november 1., és munkaszüneti nap, míg utóbbi november 2., és ha úgy jön ki a héten, akkor bizony munkanap. Így van ez idén, 2026-ban is, mindenszentek vasárnapra esik, halottak napja hétfőre, így aztán nincs hosszú hétvége. Ilyesmi akkor fordul elő, ha november 1. csütörtök, mert ez esetben a pénteket, halottak napját pihenőnappá nyilvánítják, amit viszont le kell dolgozni. Legközelebb 2029-ben alakul majd így, akkor lesz négynapos hétvége november legelején. Ám itt és most a lényeg: mit ünneplünk ezen a két napon?

Szenvedő és diadalmas

A katolikus egyház szerint az élő és már elhunyt hívek egyfajta közösséget alkotnak a „szentek egyességében”, amelynek lényege, hogy élők és holtak helytállnak, könyörögnek egymásért. A közösség három elemből áll:

a küzdő egyház, azaz a földön jelenleg élő lelkek;
a szenvedő egyház, vagyis a már elhunyt, de még a tisztítótűzben szenvedők;
a diadalmas egyház, magyarán a mennyekbe jutott, üdvözült hívek társasága.

Ide kapcsolódik a mostani két jeles nap. Mindenszentekkor, november 1-jén a diadalmas egyház tagjait ünnepeljük: mindazon megdicsőült lelkeket, akik életszentségük okán, vagy a tisztítótűzben megtisztulva már megérkeztek a mennyországba. Megszámlálhatatlan sokaságuk miatt a naptár nem emlékezhet meg róluk külön, név szerint, ezért az övék ez a nap.

November másodika halottak napja. A 10-11. század fordulóján élt Szent Odilo clunyi apát fogalmazta meg először, hogy miután az egyház megemlékezik a mennyország minden szentjéről, másnap az össze elhunytról is emlékezzünk meg. Ebből indult 998-ban, és a bencések hatására terjedt el széles körben a XI. században. A fent említett „egyesség” alapján tehát

halottak napja a földön küzdők ünnepélyes megemlékezése a tisztítótűzben szenvedőkről.

Bridgeman / Getty Images Gustave Doré illusztráció az Isteni színjáték egyik jelenetéhez (Pokol).

Halottak hete

Ha a kronológiát nézzük, mindenszentek nem csak a naptárban előzi meg a halottak napját. Előbbi eredete 609-re nyúlik vissza, amikor Szent VI. Bonifác pápa a Szűzanya és az összes vértanú tiszteletére szentelte a római Pantheont, majd ennek évfordulóit kezdték ünnepelni a május 13-ai dátumon. Bő évszázaddal később, III. Gergely pontifikátusa idején az ünnepet május 31-ére tették, és „a Szent Szűz, minden apostol, vértanú, hitvalló, s a földkerekségen elhunyt minden tökéletes igaz ember” emléknapja lett.

IV. Gergely 835-ben november elsejére helyezte át, egyetemessé tette, Jámbor Lajos frank király, római császár pedig 835-ben az egész birodalomban elrendelte megünneplését. Elterjedését a Cluny bencéseknek köszönhetjük.

A halottakról való megemlékezés ugyan ősi időkre tekint vissza, a kereszténységben a már említett módon vált egyetemessé. Mára halottak napja mellett mindenszentek visszaszorult, előbbi vigíliájává (előestéjévé) vált, a magyar néphagyomány sok helyen halottak hetének nevezi azt a hetet, amelyikre e két ünnep esik. A 21. századra pedig az egyházi ünnepből egyértelműen vallástól, felekezettől és vallásosságtól függetlenül az elhunytakra való emlékezés, a róluk való gondoskodás idejévé vált.