Ahogy nemzeti jelképeink, a magyar konyha vagy irodalmi nyelvünk, karácsonyi szokásaink többsége is zömmel a 19. század második felében született. Pest békebeli adventjei legalább olyan pezsgőek voltak, mint napjainkban. A fenyőfavásárok megjelenése az 1850-es évekre tehető, de az első klasszikus értelemben vett karácsonyi vásárok is nagyjából azóta vannak jelen a fővárosban.
Ami számomra nagyobb meglepetés volt, hogy mennyire ugyanúgy élték meg az emberek ezt az időszakot. Valahogy szereti az ember azt hinni, hogy a boldog békeidőkben még minden lassú volt, kellemes, és mindig mindenki mindent szeretett, ami új. Valójában pontosan ugyanazok a gondolatok jelennek meg akár a kommercializálódásáról az ünnepnek, akár arról, hogy mennyire szenved az ember a bejglisütéssel, az ajándékvásárlással, a láthatatlan munkával a nők életében – csak akkor ez még nincs egyáltalán tematizálva –, szóval nekem ez volt a legizgalmasabb részlet, hogy mennyire nincs új a nap alatt
– szögezte le Morcsányi Elza.
Magyarországra főúri mintára Podmaniczky Frigyes édesanyja és Brunszvik Teréz buzgalma révén érkeztek meg az első karácsonyfák, és nagyon úgy tűnik, műfenyőkkel kezdődött a történet. „Papírból készültek igen. (…) Az elsők csináld magad DIY fák voltak. Ezt is lehet a Podmaniczky édesanyjának kreditálni. Pont az a probléma, amit le is ír a báró a naplójában, hogy nem lehet kapni karácsonyfát ebben az időszakban, még egyáltalán nem volt elterjedt ez a szokás, és még fenyőgallyakat sem nagyon árusítottak az emberek. Ennek következtében »ó, műfenyő, ó, műfenyő” – így is énekelhetnénk.”
A hagyományos karácsonyi ünnepi menü, a gazdagon terített asztal sem évszázadok óta része a karácsonynak. Olyannyira nem, hogy december 24. a római katolikus vallás szerint szigorú böjti napnak számított.
Az egész adventi időszak eredetileg hathetes böjt volt, ez aztán visszacsúszott négy hétre. (…) Ez megint kicsit a vallásnak a hátrahúzódása, és a családnak és a közös ünneplésnek az előtérbe kerülése. (…) Azt látjuk, hogy a 19. század második felére már a 24-i vacsora a városi polgárság körében abszolút egy lakomaszerű valami volt, és elveszett a böjtös jelleg.
Noha rövid a történeleme a karácsonyi szokásoknak, akad olyan is, amely mostanra teljesen eltűnt. „Polgári családoknál azt hiszem, ma már ritkán játsszák el az emberek otthon Jézus születésének a különböző momentumait. Még a 20. század elején is a korabeli könyvek praktikus tanácsokat adtak arra a családoknak, hogy milyen élőképet rendezzenek maguknak. Ez – azt gondolom – mára már kiment a divatból.”
A könyvek szerencsére azóta sem mentek ki a divatból, ajánlunk is 10 karácsonyi témájú kötetet.
Top Ten: Tíz utolsó pillanatban beszerezhető könyv a karácsonyról
- Benedek Elek: Benedek Elek karácsonya. Corvina, 2025
- Agatha Christie: Hercule Poirot karácsonya. Helikon, 2025
- Charles Dickens: Karácsonyi történetek. Európa, 2025
- Fábián Janka: Karácsonyi napló. Libri, 2025
- Joli Hannah: Karácsony a nagyvilágban (matricás foglalkoztató). Móra, 2025
- Jókai Mór: Jókai karácsonya. Corvina, 2024
- Kádár Annamária: Minden jó, ha karácsonyra készülünk! Manó, 2025
- Lackfi János: Igaz mese a karácsonyról. Cerkabella, 2025
- Morcsányi Elza: Szaloncukor és angyalhaj. Athenaeum. 2025
- Sven Nordqvist: Pettson karácsonya. General Press, 2025
The post Móricz Zsigmond bálványimádók áldozata lett, és műfenyő volt az első magyar karácsonyfa first appeared on 24.hu.
Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu
