Egyre nagyobb intenzitással terjed a szőlő aranyszínű sárgasága, vagyis a fitoplazma- járvány, amely a kockázatát tekintve az európai szőlőtermesztést teljesen átalakító filoxéra-járvány jelentőségéhez mérhető. Az idén még inkább beleáll a védekezésbe az összes ágazati szereplő, a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa pedig egy tavaly év végén megjelent kormányrendelet alapján akár kulcsszereplővé is válhat az ügyben.

Koncz Máté, a Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetsége elnöke a 24.hu érdeklődésére elmondta: a betegséggel kapcsolatos legnagyobb félreértés, hogy szemre nem lehet megmondani, hogy egy növény valóban fertőzött-e. Mivel több, nagyon hasonló fitoplazmás tünetegyüttes létezik, laborvizsgálat nélkül nincs bizonyosság. A szakember kiemelte: a kórokozó lényegében kiirthatatlan. Ha a betegség egyszer megfertőz egy tőkét, akkor az akármeddig is él, végig beteg marad. A járvány elleni védekezés emiatt nem a szőlőtőke gyógyítását, hanem a terjedés fékezését jelenti, ami a fertőzött ültetvények részleges vagy teljes kivágásával járhat.

Ha az egyik parcellában védekezünk, a másikban meg nem, akkor onnan napok alatt visszatelepülnek a rovarok, vagyis, mintha nem is csináltunk volna semmit

– érzékeltette Koncz Máté a védekezés kihívásait. Szerinte hatékonyságról akkor lehet beszélni ha a védekezés összehangoltan zajlik.

A fertőzés kulcsa a szőlőkabóca, amely a betegséget az egyik növényről a másikra hurcolja. A kártékony rovar életfeltételei a klímaváltozás miatt jelentősen javulnak, és külön gondot jelent azt is, hogy a fertőzés nemcsak a művelt ültetvényekben, de a zártkerti szőlőkben, magánkertekben, elhanyagolt szőlőkben és a környező bozótos-fás területeken is jelen van.

Harmincéves mulasztás

Egy tavaly év végi kormányhatározat alapján a járvány elleni védekezésben idéntől kulcsfeladatot látnak majd el a hegyközségek. Molnár Ákos, a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa (HNT) elnökségi tagja azt mondja, a védekezésnek négy alappillérre van:

• a tünetes szőlőtőkék felderítése és eltávolítása,
• az elhanyagolt ültetvények felszámolása,
• a rovarölő kezelések,
• valamint az egészséges szaporítóanyag biztosítása.

A kormány intézkedése nyomán a jövőben a HNT felel például az úgynevezett szemlecsoportok működtetéséért. Ez azt jelenti, hogy a nyári vegetációs időszakban csapatokban járják végig a szőlős területeket, a tünetes szőlőtőkéket pedig megjelölik. Molnár Ákos szerint az elhanyagolt ültetvények felszámolása „30 év mulasztását” pótolja. Ilyenből több mint 2000 hektár lehet Magyarországon, de a felmérések még tartanak. A szakértő azt mondta,

innentől a szőlőtermesztési rutin része lesz a detektálás, az eltávolítás, az időzített és egységes növényvédelmi munka, valamint az elhanyagolt szőlőterületek kezelése.

Mivel a szőlő aranyszínű sárgasága karanténintézkedést is szükségessé tesz, jár az állami kártalanítás. Csakhogy az alkalmazott kártalanítási rendszert a szántóföldi termelésre optimalizálták, ezért a rendszer a szőlő-bor ágazatban lassú, nehézkes, és a folyamatok elhúzódása „bizonyos tekintetben” még a terjedést is segítheti – figyelmeztetett a szakember.

A piacvesztést – amikor egy termék lekerül a polcról és más lép a helyére – szerinte nem tudja jól kezelni a jelenlegi kompenzáció. Történeti párhuzamként Franciaországot említi: ott szerinte évtizedek óta együtt élnek vele; itthon pedig „kell egy Mohács”, hogy minden szereplő komolyan vegye.

400 helyrajzi számból egy volt tünetmentes

A termelői valóságot Tarsoly Róbert borász, a Zalai Borvidék elnöke világította meg lapunk érdeklődésre. Tarsoly szerint 2026 a bizonytalanság éve lehet a térségben, amely az ország egyik legérintettebb pontja. A saját gazdaságában – nagyjából 20–22,5 hektáron – 2,5 hektárt teljesen ki kellett vágni tavaly, miközben a többi táblában is 5–15 százalékos fertőzöttséget láttak, olyan helyeken is, ahol korábban „szinte a nyomát sem” lehetett tapasztalni a betegségnek.

Tarsoly Róbert azt mondta: Zalában súlyosbítja a helyzetet a széttagolt ültetvényszerkezet is. A borvidéket kis, szétszórt táblák jellemzik, kevés a nagy, egységes termőterület. Sok viszont a felhagyott, elvadult szőlőültetvény, sőt, olyan foltok is vannak, ahol „padszőlő fut az árokpartokon”, akár önkormányzati területeken. A szakember felidézte: tavaly Zalaszentgrót környékén több településen több mint 400 helyrajzi számot néztek át a hatóságokkal együtt, és elmondása szerint a 400-ból egyetlen egy volt, ahol nem találtak tünetes tőkéket. Ez szinte 100 százalékos fertőzöttséget jelenthet a térség egészére nézve.

A borász a járvány miatt attól tart, hogy a zártkerti, kistermelői borkészítés teljesen eltűnhet, mert náluk még kevesebb eszköz van a védekezésre.

A saját üzemében a tőkekiesést 15–20 százalék körülire teszi, ami hasonló arányú terméscsökkenést jelenthet. A tavalyi szüret még nem borította a piacait, de a 2026-os év „nagy kérdőjel”.

A védekezési rendszerrel kapcsolatban azt mondja: jók a szándékok, és vannak előremutató lépések, de túl sok a feladat, és kevés az erőforrás. A hegyközségi struktúra szerinte mindent megtesz, de „pénz-paripa-fegyver” kellene a hatékonyabb védekezéshez, és a hatóságokkal jobb információáramlást, szorosabb együttműködést látna szükségesnek. Zala és a Nyugat-Dunántúl szerinte már felfogta a helyzetet súlyosságát. A kérdés csak az, hogy országosan is megérkezik-e ugyanez a komolyság, mielőtt a probléma tényleg filoxéraméretűre nő.

The post Nagy a baj az aranyszínű sárgaság miatt: teljesen eltűnhet a kistermelői borkészítés first appeared on 24.hu.

Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu