Nagy Ervin a Glamournak adott interjút, melyben a magánélet és a szakmai feladatok mellett politikai szerepvállalásáról is beszélt. A Magyar Pétert támogató színész azt mondta, hallgatott a belső hangokra, amikor gondolkodás nélkül igent mondott a felkérésre.
Amikor színre lépett, tudtam, hogy ő az. Ahogy azt is, hogyha felhív, akkor én megyek. Nem voltak bennem konkrétumok, de az egyértelmű volt, hogy ezt a szekeret most kell húzni. Tudtam, hogy ha valaki olyan politikai ígérettel jön, és azt mondja, amit én tíz éve mondok a barátaimnak, azt nem hagyhatom szó nélkül. […] Azok a dolgok, amelyek most megfogalmazódtak, nem újkeletűek, csak senki nem merte kimondani őket, mert az nem volt politikailag kifizetődő. Korábban is motoszkált a belső hangom, de nem voltak meg a feltételek és az a személy, aki köré a dolog szerveződni tudott. A gyerekeim születése mellett ez a nagy katarzisa az eddigi életemnek; hogy ezt a lehetőséget nem szalasztottam el.
Mint mondta, eleinte többen óvatosságra intették, de őt vitték az érzései és a lendület; régóta munkál benne az elhivatottság.
Én nem egy éve vagyok ellenzéki, hanem öt vagy hat éve. Az elsők között kezdtem el kritizálni ezt a rendszert. Egy ideig próbáltam csitítani a belső hangokat, de a morális fordulópont az volt számomra, amikor a zaklatási botrány elérte a Katona József Színház is. Akkor kinyitottam a számat. Szóval a tűz mindig is bennem volt, de Magyar Péter képes volt ezt a tüzet még nagyobb lángra lobbantani. Tudott még feljebb tekerni. Nem félek attól, hogy elfogyok benne, vagy hogy kevés leszek hozzá.
Gondoskodó típusnak vallja magát, és most „a magyar kultúrát fogyasztó társadalomért való gondoskodás” vezérli. „Sokan megégették magukat az elmúlt időszakban, illetve még nézik, hogy merre haladnak a dolgok, én az ő nevükben is ott vagyok, őket is képviselem.”
Engem nem érdekel a politika. De a gyerekeim jövője, a kultúra sorsa, az összes nyűgével-bajával együtt, az érdekel. Az sem érdekel, hogy valaki jobb- vagy baloldali színházcsináló, ha jót csinál.
Nem az motiválja, hogy kultuszminiszterként szólítsák, csak azt szeretné, hogy „megváltozzon az a polc vagy annak megítélése, ahova a kultúrát feltették”. Nem magáért, másokért áll ki, mert szerinte a kultúrának összetartó és nem széthúzó erőnek kéne lennie. Úgy véli, most olyan emberek kellenek, akik szárba szökkentik a dolgokat, és nem uralni akarják azokat. Az erőt az ideáiból meríti, mert látta jól működni dolgokat, és azt szeretné, hogy megint jól működjenek.
The post Nagy Ervin: Engem nem érdekel a politika, de a gyerekeim jövője, a kultúra sorsa érdekel first appeared on 24.hu.
Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu
