Hívta Mészáros Lajos?

Annyi telefont kaptam, a töredékét se tudtam felvenni.

A Facebookját nézte?

Áh, semmit nem tudtam nézni… Álltam Magyar Péter mellett a színpadon, aztán… Nem tudom szavakba önteni. Csodálatos volt!

Az imént beszéltem Mészáros Lajossal, azt mondta, csetet írt önnek, gratulált, sok sikert kívánt, kéri, képviselje az újvárosiak és a környékbeliek érdekét, és „Isten óvja Magyarországot, Isten óvja Dunaújvárost”.

Ez így szerintem korrekt. Ahogy Orbán Viktor telefonhívása Magyar Péter felé is ilyen szempontból teljesen rendben van.

Kicsit furcsa is, hogy az irgalmatlan uszító kampány után teljesen európai módra gratulált.

Önnek mit mondott Orbán telefonhívásáról Magyar Péter?

Nem volt idő ilyen beszélgetésre. Péter külföldi miniszterelnökökkel és a NATO-főtitkárral beszélt, utána kimentünk, beszédet tartott, vissza, koccintottunk, aztán mindenki rohant a családtagjaihoz, majd ki ünnepelni, utcabálozni.

Az az ember érzése, hogy fellélegzett az ország. Fantasztikus. Boldog vagyok, hogy megélhettem. Ilyen lehetett 1989-ben is, amikor a kommunizmus után lélegzett föl az ország. Most a Fidesz után történik ugyanez.

Minek tudja be, hogy egyéniben hat százalékkal többet szerzett, mint a Tisza az országos listán?

A beletett munkának és a tehetséges kampányfőnöknőnek. Meg annak, hogy könnyedén, lazán, jókedvűen és emberségesen csináltam végig az egészet. Én ezt a kampányt nem úgy cipeltem, mint egy nehéz hátizsákot, hanem örömöm volt benne, nem éreztem megerőltetőnek, mindenhol jókedvűen beszélgettem a választóimmal. Mindenütt bizalommal fogadtak, ami egyrészt a Tiszának szól, másrészt annak, hogy látták, nem az van, hogy a művész úr csak úgy leszambázik Budapestről, és az országos ismertségét kihasználva próbál szavazatokat gyűjteni, hanem megy, kérdez, kíváncsi, kiáll az iváncsai és a dunaújvárosi dolgozókért, kiáll a választási csalások ellen, tisztában van a helyi ügyekkel, viszonyokkal. Olyan kreatív dolgokat csináltunk, amiket a vetélytársam nem: kétnapos biciklitúrát szerveztünk keresztül az egész választókerületen, eveztünk, fociztunk a választókkal. Ugyanis számomra a közvetlenség nem megerőltető, hanem a létformám. És az emberek díjazzák, hogy a dunaújvárosi fiú nem felejtette el, honnan jött.

Milyen eredményre számított?

Szorosabbra. Féltem, nem lesz meg a kétharmad. Ehhez képest este fél kilenckor elindultam Dunaújvárosból Budapestre, kilenc órakor Beloiannisznál jártunk, amikor csöngött a telefonom, hogy képviselő vagyok, már megfordíthatatlan az eredmény, tíz kilométer múlva, Ercsinél már azt a hírt kaptam, hogy Magyar Pétert felhívta Orbán Viktor, és gratulált.

Szóval, mire Pestre értem, eldőlt az ország sorsa. Erre a gyorsaságra egyáltalán nem számítottam. Mámorító. És óriási felelősséget ró ránk. Ez az ország most minden reményét belénk vetette. Elképesztő erőt ad, kell is, mert iszonyú mennyiségű munka vár ránk.

Néztem Pétert, ahogy beszélt velünk, és azt láttam az arcán, már a munkára, a következő napokra koncentrál. Történelmi súly került a vállunkra, hatalmas és csodálatos feladat, aminek meg kell felelnünk. Rendet kell tenni, elszámoltatni, visszavezetni az országot Európába, kialakítani mindannyiunk közös jövőképét.

Nem kéne még egyszer elfuserálni.

Hát nem.

Az imént siettem lefelé az utcán, az emberek integettek, tapsoltak, kiabálták, hogy köszönjük, és akkor valaki kiszólt a tömegből, hogy: »Ervin, ugye nem basszátok el?” Megütött az a mondat, arra gondoltam, hogy igen, még egy megvezetést nem bír ki a magyar társadalom.

És azt tudom ígérni: mi nem fogjuk megvezetni az országot. Mert mi nem megélhetési politikusok, hanem hazafik vagyunk, tisztában vagyunk a történelmi felelősségünkkel.

Lehet, azt a bizonyos mondatot ki kéne kifüggeszteni minden miniszter és államtitkár falára.

Föl van az írva a lelkünkbe, csak szalonképesebb kifejezéssel. Szerencsére olyan vezetőink vannak, mint Magyar Péter, Hegedűs Zsolt vagy Kapitány István, akikre nyugodtan rábízhatjuk magunkat. Egészen más emberek, mint a fideszesek, más szempontrendszer, más megközelítés, más világnézet, más tapasztalat. Mi máshonnan fogjuk csinálni a politikát. Nekünk van lelkiismeretünk. És az eddigi magyar politikából ez veszett ki: a lelkiismeret.

Borókai Gábor, az első Orbán-kormány szóvivője, utóbb a Heti Válasz főszerkesztője mondta egy minapi fórumon, hogy „Magyar Péter éppúgy politikai fenevad, ahogy Orbán Viktor egy politikai fenevad volt.” Ön mit szól ehhez a minősítéshez, ehhez a párhuzamhoz?

Szerintem Péter nem ragadozó. Péter egy tálentum. Nagyon más életciklusban van, mint az annak idején, 1998-ban mindössze harmincöt éves Orbán Viktor, aki az egyetemről keveredett a politikába a kis flanelingével meg a borostájával, és élettapasztalat nélkül szocializálódott bele a parlamentbe. Péter érettebb személyiség, politikailag is, mint anno Orbán Viktor. Negyvenhárom éves, van három gyereke, és most vállalva a hatalmas felelősséget úgy döntött, megmenti az országot, amit pont az idolja juttatott a tönk szélére.

Péter végignézte Orbán hibáit, bűneit, tanult belőlük. Egész más világnézet az övé, egész más modernitás, más eszközhasználat, más kommunikáció. Egészen más generáció. Látta Orbánon, a tehetség hogyan tud elkorcsosulni, bólogató Jánosok által deformálódni, befelé fordulni, kritika nélkül maradni. Pétert ez a tudás, ez a tapasztalat fogja megmenteni ezektől a hibáktól.

Szól, szólnak neki, ha valahol elcsúszik?

Igen. Mert mi nem a politikai hierarchiában alatta lévő emberek vagyunk, hanem a szövetségesei. Nyilván ő hívott minket szövetségbe, de nagyon más, amikor az ember már letett valamit az asztalra, van saját polgári szakmája, és azt feladva, a hazája érdekében belép a politika világába. Egészen más a kapcsolat a két ember között. Nem az a hierarchikus ráutaltság, mint a Bibó kollégiumból kinövő Fidesz esetében.

A vasárnap esti két beszédhez mit szól?

Orbánét nem hallottam. Péter beszédéből kiérződött, hogy megértette: az egész nemzetért tartozik felelősséggel, mindenkit képviselnie kell. Orbán Viktorból ez totálisan kiveszett, miniszterelnökhöz méltatlan, gyarló módon egymás ellen uszította az ország két felét, s tulajdonképpen ezt büntették meg a választók. Péter az első nagy győzelmi beszédét nem öntömjénezésre használta, hanem letette a nemzeti egység alapjait. Szerintem ez államférfiúi magasság. Ezt vártam tőle.

Péter a fej, és, ha a kormány fejének ilyen pontos, tisztességes az iránytűje, akkor az lesz az összes miniszterének, az összes emberének is. Ami számomra végtelenül megnyugtató.

Mi a beszéd legerősebb mondata?

Az, hogy pártállástól függetlenül minden magyar ember miniszterelnöke lesz. És ezt nem a levegőbe mondta. Régóta vallja, hogy, aki Batthyány Lajos székében ül, mindenki miniszterelnöke kell legyen. Ügyekben lehetnek különbségek, pillanatnyi oldalak, de a nemzeti minimumokat elfelejteni tilos.

The post Nagy Ervin: Még egy megvezetést nem bír ki a magyar társadalom first appeared on 24.hu.

Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu