Szerintem senkit nem fog meglepni, aki életében olvasott már egy részt ebből a hírlevélből, hogy én nem fogok igazságtalanságot kiáltani, ha jövő áprilisban a Tisza Párt és 105 fantomkép, esetleg egy igyekvőbb közgazdasági szakközépiskola végzős évfolyama, netán egy kalandvágyó bridzsszakkör a választáson megveri a Fideszt. Szerintem a NER első négy évada és mindhárom folytatás nagyon rossz ötlet volt a rendelkezésre álló lehetőségeken belül is – a ‘98-as első ciklusról vitatkozhatunk, mármint arról a részéről, lehetett-e előre látni, hogy már az is az.

De ha nem is mondom azt, hogy megérte eltékozolni három Marshall-segélyt térkőre és zebraitatóra, azért vannak szórakoztató epizódok, amik kicsit kárpótolnak – azok, amik már Párkányból nézve is simán csak viccesek lennének, amennyiben nem itt élnénk. Például amikor Németh „A frakció és a proletariátus szóvivője” Balázs beugat Geszti Péternek, hogy az mikor járhatott utoljára bárhol vonattal, majd hozzáteszi, hogy

minden területen, mindig vannak hibák, de összességében sokkal jobban működik Magyarország, mint 2010-ben.

Tehát 36 év szabad nemzeti lét második fele, ebből mind a 15 év EU-tagságban elérte, hogy

a) Magyarország nem fejlődött hátra

b) van, amiben fejlődött.

Azért ez egy küzdelmes kampány lesz minden érintettnek, és ha ez már a központi mantra, akkor nekünk, nézőknek is.

Ha csak egy cikket ajánlhatok a héten, az már megint Balavány Györgyé lesz, és megint zene, de nem hard rock. Sebő Ferenccel készült interjúja tele van egy élet korántsem triviális megfigyeléseivel:

• kezdve onnan, hogyan működött lényegében ugyanúgy a kultúrpolitika, amikor még nem a Hegyvidék Központból, hanem a Vörös Októberből jöttek az öltönyök;
• a nyelven kívül mi teszi Magyarországot önmagává (a kultúránk, amit akkor is tiszteletben kéne tartani, ha eleve Magyarországról jössz);
• mit tudnak a zenéről az erdélyi cigányok, amit már sem a magyarok, sem a románok;
• hol ér össze a népzene a punkkal;
• mi halt ki Csokonaival a verselésből, amit tizenkét év iskolai irodalomtanítás sem ad át úgy, hogy közben négyévente Janus Pannoniustól újrakezdik az egészet, és szerencsésebb esetben legalább egyszer eljutnak Weöres Sándorig és Zelk Zoltánig.

Azóta felváltva olvasok József Attilát és kopogok ritmusképleteket egy íróasztal sarkán, mind a kettő váratlan fordulata a hetemnek. És a maga módján mindegyik felemelőbb, mint azt követni, mire jutott a héten a valóság ketrecbe fogásával a Munkácspárt. Igaz, ahhoz képest bármi az.

Így kezdődik ma reggel kiküldött heti hírlevelünk, a 24/7, amelyben ezután még elmélyülős és szórakoztató olvasmányokat, videókat és podcastokat ajánlunk hétvégére válogatva, továbbá összegyűjtjük a hét sorozat- és filmkritikáit is a hátradőlős kikapcsolódáshoz. Itt iratkozhatsz fel, ha jövő héten már te is kéred!

The post Ne törődj a Munkácspárttal, megjöttek a népzenészek first appeared on 24.hu.

Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu