Az előző évtized egyebek között a skandi-noir nagy időszakaként vonult be a sorozattörténelembe: egymást érték a borongós északi városokban garázdálkodó brutális gyilkosok és az elnyűtt, jellemzően az életük minden más frontján kudarcot valló, különc nyomozók. Ahogy ez lenni szokott, a skandi-noir (vagy nordic noir) szubzsánernek is saját műfaji kliséi lettek, és a néhány, tényleg stílusteremtő és kiemelkedő darab után elözönlötték a tévéket a középszerű északi krimisorozatok.
Számos külföldi, főleg angolszász produkció is sokat merített ezekből a skandináv sorozatokból, de míg ezek sokszor úgy építették be az északról kölcsönzött stíluselemeket, hogy saját kulturális jegyekkel és műfaji keveredéssel frissítették azokat, addig az utóbbi évekből már nehezen lehet tényleg kimagasló északi-noir sorozatot mondani, legyen az izlandi, finn vagy éppen svéd.
Ezeknek a sorozatoknak az egyik legfájóbb hiányossága az lett, hogy csak felszínesen utaltak a társadalmi sajátosságokra vagy problémákra, és nem, vagy csak kis részben foglalkoztak az áldozatok nézőpontjával, őket és gyászoló családtagjaikat inkább valamiféle szükségszerű kellékként kezelve, miközben egyre betegesebb fantáziájú és három lépéssel előre gondolkodó, übermensch elkövetők versenyeztek a nézők figyelméért.
Ha Az áttörés című svéd sorozat alapötlete valamelyik krimiszerző agyából pattant volna ki, a megmagyarázhatatlannak tűnő linköpingi kettős gyilkosság elkövetője nem áll meg kettőnél, hanem egyrészt tovább szedi áldozatait, másrészt folyamatos dózisokat kapnánk a gyilkos zsenialitásából (rossz esetben valamiféle hiteltelen pszichologizálással meg is próbálnák indokolni, miért lett belőle szörnyeteg). Ez a sorozat azonban hiába vonultat fel több skandi-noir stílusjegyet is, képes megállni félúton. Itt lehetne bedobni „az élet a legjobb forgatókönyvíró” típusú közhelyeket, és ha ez így nem is teljesen igaz, tény, hogy képes megvédeni a nézőket az erőltetett, életszerűtlen képtelenségektől, amik ezeket a krimiket sokszor elárasztják. Így bár Az áttörés sem mentes teljesen a kiagyalt, mesterkélt sztorielemektől, az alkotók kénytelenek voltak tartani magukat a valósághoz.
The post Néha jót tesz a skandináv krimiknek, ha közbeszól a valóság first appeared on 24.hu.
Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu
