Kis ország vagyunk, nincs végtelen mennyiségű sztárunk, az a néhány híresség meg, akit országszerte ismernek, általában beszélgetőműsorok egész hadát járta már végig. Láthattuk már őket minden elképzelhető kameraszögből, kanapén, kocsiban, ülve és állva, játékos csomagolásban vagy provokatív kérdések mentén beszélni a gyerekkorukról, az ismertséghez vezető útról, szerelmekről, traumákról, hibákról, kihívásokról és sikerekről. Nem könnyű dolog újat mutatni róluk.

A VIASAT3 hétfő este debütáló sorozata, az Útközben elmeséled a műfaj fásultságát hivatott orvosolni a pörgős, új formátummal; a roadmovie-ba oltott talkshow-val.

A koncepció egyszerű: Sváby András becsönget a kedves vendégéhez Karcsi nevű kutyájával és egy böhöm nagy lakókocsival, elkobozza az illető telefonját, amit a sajátjával együtt jól el is zár az autó padló alá rejtett széfjében, aztán két teljes napot együtt töltenek a mozgó házikóban, a szabad ég alatt, illetve a vendég életének fontos helyszínein. Autózgatnak, beszélgetnek, eszegetnek-iszogatnak. A cél, hogy a telefonmentes utazás, a meglepetés-találkozások és a komfortzóna elhagyását célzó kihívások közepette olyan oldalukat mutassák meg a sztárvendégek, amit az eddigi szerepléseik alkalmával nem ismerhettünk meg. Ez elméletben jól működik: a kempingezés hangulatos hátteret ad a mély beszélgetésekhez, gyermekkori helyszíneket, ismerősöket meglátogatni pedig nyilván bombabiztos módszer az elérzékenyítésre.

A gyakorlatban viszont (legalábbis az első epizódban) nemigen sikerül ez a fajta lelassulás és elmélyedés, helyette Sváby és vendége anélkül söpörnek végig a programpontokon, hogy bármelyik helyzetet hagynák rendesen kibontakozni. Mintha jobban érdekelné az alkotókat, hogy minél több bulletpoint szerepeljen az epizód eseménylistáján, mint maga az ember, akiről mesélni szeretnének valamit.

Az első részben ez Szabó Győző, akit szülővárosába, Nyírbátorra furikázik el a stáb. Noha a színész évekkel ezelőtt, a szülei halálakor eldöntötte, hogy többet nem tér haza a Budapesttől majdnem háromórányi autóútra fekvő kisvárosba, végül mégis ráállt a dologra, így pedig alkalma nyílik megmutatni a szülői házat, találkozni régi osztálytársaival, és feleleveníteni rengeteg gyerekkori sztorit. Például a töritanárról, aki már felsőben nostradamusi éleslátással azt mondta neki egy harsány felelete alkalmával, hogy

Győző, maga vagy színész lesz, vagy a Lipótra megy.

Arra talán még ő sem gondolt, hogy mindkét opció beteljesülhet. Szabó Győző rengeteget mesélt már a drogfüggőségéről, sőt, írt róla könyvet és csinált róla filmet is – Sváby szerencsére nem is ezt a témát helyezi a középpontba. Ez a vonal amúgy is Budapesthez kötődik, ha már eljöttek Nyírbátorig, a műsorvezető inkább a szüleivel való kapcsolatáról és gyerekkoráról érdeklődik egy lelkes amatőr lélekbúvár stílusában. Szabóval egyébként a képernyőn kívül is jó barátok, ami a műsor szempontjából elég szerencsés: a találkozásuk pillanatától kezdve felszabadultan beszélgetnek, az epizód legjobb pillanataiban pedig Szabó teljes természetességgel tűnődik el hangosan a gyerekkori emlékein; úgy, ahogy csak bizalmas barátai előtt teszi az ember.

Különös ez a gondolat: azt a szót, hogy szeretlek, nem igen tudtad kimondani, mert ugye magáztad őket

– mondja például az egykori házuk ablaka alatt, miután Sváby felkapja rá a fejét, hogy a Szabó családban a „csókolom, anyuka!”, „csókolom, apuka!” volt a bevett köszönés.

Kettejük időnként esetlen, időnként poénkodós („nem alszunk inkább együtt? Lehetsz a kiskifli!”), időnként könnyekig érzékenyülő beszélgetése épp elég izgalmas műsor lenne, pláne a lakóautós, roadmovie-s csavarral. Nem véletlen, hogy a legerősebb jelenet a közös főzés utáni esti borozgatás, amikor tulajdonképpen nem is történik semmi, csak üldögélnek és csevegnek. A készítők az ilyesmit láthatóan nem érezték elegendő cselekménynek. Első nap Szabó gyerekkori barátaival találkoznak egy tökéletesen felszínes összeölelkezésre, amit – mielőtt kicsit elmélyedhetnének a nosztalgiázásban – Sváby gyorsan megszakít azzal, hogy sajnos ideje továbbállniuk, a második napot pedig azzal töltik, hogy kimennek egy tópartra jeges fürdőt venni és meditálni egy jegesfürdő-szakértővel. Mi a magunk részéről jobban örültünk volna, ha inkább maradnak kempingezni és beszélgetni.

De nemcsak a sekélyes programpontok idézik a tévés mesterkéltséget, a legkizökkentőbb a műsorban, hogy Sváby olyan éleslátó megjegyzésekkel narrálja végig az egyébként bensőséges kalandokat, minthogy

a könnyű vacsorát nehéz témák követik.

A koncepció kellemetlenségei ellenére az első epizódban jó pár erős pillanat is akadt, a további részeket illetően pedig az is bizakodásra ad okot, hogy olyan izgalmas vendéglista követi Szabót, mint Alföldi Róbert, Geszti Péter, Falusi Mariann, Kajdi Csaba Cyla, Lakatos László, Rubint Réka és Szilágyi Liliána. Ha az előzeteseknek hinni lehet, nem is Szabó Győző lesz az egyetlen, akit a műsorvezető sírva fakaszt, de ha nem is minden epizód tartogat ilyesfajta elérzékenyedést, mi már azt is kíváncsian várjuk, hogy Alföldit vagy Rubint Rékát kempingezni lássuk.

Az Útközben elmeséled – Csavargások Svábyval nyolc epizódja hetente látható majd VIASAT3 műsorán.

The post Nehéz sírás nélkül megúszni, ha Sváby András böhöm lakóautójával elvisz országot látni first appeared on 24.hu.

Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu