Hosszú Facebook-posztban érvelt Majsai-Nyilas Tünde, a Vígszínház egykori művésze amellett, hogy ideje megbocsátani Eszenyi Enikőnek, és az ellene irányuló támadások helyett a valódi közéleti problémákra kellene fókuszálni.
Nem értem, hogy mit akarunk Eszenyi Enikőtől. Igazgatóként arányérzékét vesztett emberré vált egykor, aki maga is olyan közegben vált művésszé, ahol a gyötrelem a művészet szülőanyjaként volt aposztrofálva, mert „aki dudás akar lenni, pokolra kell annak menni! Ilyen és hasonló ágydeszkába és agytekervénybe vésett lelki mankókkal és követelményekkel művésszé váló nemzedékben. Peremvidéken felnövő nőként sikerült a fővárosban teremtő alkotóerejét kibontakoztatni és érvényesíteni, majd elfoglalni egy döntésre jogosító pozíciót. Ez nagy erőpróba. Sokan nem ugorják meg ezt a tűzpróbát. Egy évtized alatt elveszett az arányérzék. A társulat ráébredt saját erejére egy pillanatban, és kiállt maga és a változás mellett. Börcsök Enikő, akinek nagy része volt a változásban, azt mondta forradalmi hangulatú találkozóink egyikén: »menjen most a pi… pihenni, de két év múlva várjuk vissza szeretettel, mert a művészi kvalitásait és alkotóerejét senki nem vonja kétségbe!”
A színésznő szerint hat év elég volt Eszenyi számára, hogy megváltozzon, szerinte ez abban a pillanatban megtörtént, hogy „a hatalom pajzsa nem volt körülötte.”
Én hiszek abban, hogy az ember változhat, és vannak olyan helyzetek, amikor a megbocsátást nem gyengeségként vagy következetlenségként értelmezem, hanem emberi gesztusként
– teszi hozzá, majd azt fejtegeti, hogy a kreativitás és a művészet alapvetően igényli a normáktól való elrugaszkodást, ezért a művészekkel szemben – alkotói minőségükben – elnézőbbnek kell lenni.
Nem ilyen elnéző a ”közélet bűnözőivel.”
Nagyon sok bűnös él most a magyar közéletben még mindig szabad lábon, aki nem számolt még el a bűneivel. Pedig hűlnek a nyomok. Nagyok kérem, fókuszáljunk rájuk. Feléjük is nyomást kell gyakorolni, akik hazaárulás, a nép tudatos kifosztásának és megosztásának bűnébe estek. Az most fontosabb, mint egy alkotó ember elpusztítása.
Majsai-Nyilas szerint Eszenyi velük ellentétben megtette a bocsánatkérést, amit nehéz lépésnek vél. Úgy gondolja, innentől kezdve a színészeknek és az igazgatóknak a saját tapasztalataik alapján, egyénileg kell meghúzniuk a határaikat a közös munka során.
Az Eszenyi-ügy az utóbbi időben azért került elő újra, mert a debreceni színház jövő évadában helyet kapott Eszenyi rendezésében a Primadonnák. Az intézmény igazgatója, Vadász Dániel a biztonságos munkakörnyezetre hivatkozva azonban felfüggesztette a projektet, mivel több kollégájában bizonytalanságot és rossz érzést okozott a rendező személye. Eszenyi erre reagálva posztolta nyilvános bocsánatkérését, amelyben azt írta, „kérem fogadják el, hogy lehetséges a változás, amire folyamatosan törekszem, és amit tevékenységemmel az elmúlt években és a jövőben is újra és újra bizonyítani szeretnék. Tudom, hogy vannak sebek, amelyeket nem lehet egyetlen nyilatkozattal begyógyítani, mégis szeretnék mindenkit megkövetni.”
Bocsánatkérése botrányt okozott, sorra szólaltak meg a pályatársak: Lengyel Tamás szerint nem morális, hanem egzisztenciális okokból kért bocsánatot az egykori igazgató, Molnár Áron Balásy Gyula krokodilkönnyeihez hasonlította a bocsánatkérését, Hujber Ferenc pedig nemes egyszerűséggel elküldte Eszenyit a picsába.
The post Nem értem, hogy mit akarunk Eszenyi Enikőtől – egykori kollégája kiállt a Vígszínház korábbi igazgatója mellett first appeared on 24.hu.
Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu
