Kettő! Ennyi van még! Kettő!
– szól a figyelmeztetés a gyerekekből álló horgászcsapatoknak. A kettő ebben az esetben percet jelent, ennyi idejük volt még a fiatal indulóknak, hogy kifogjanak valamit a dunakeszi tőzegtavak egyik nagyobb tavából. Az utolsó figyelmeztetés végigfutott a vízen, aztán a többi kisebb tavon is, annyira felerősödött, hogy az is hallhatta, aki nem a helyszínen szurkolt. És hatásos is volt, legalábbis egy nagy ponty úgy tűnik, megértette, és horogra akadt. A tavak által szegélyezett kis utcácskákon nem nagyon van forgalom, tapintható a csend.
A nyári horgásztábor versenye a Dunakeszi Tőzegtavak „központjában”, a horgászegyesület székhelyénél zajlott, azon a héten ez volt a fő esemény a nagyjából háromszáz házat magában foglaló rejtett „vízi faluban”. A Budapesttől kellemes biciklitávolságra fekvő eldugott világ régen a horgászok felségterülete volt, ma viszont már ők vannak kisebbségben. A vízfelületekkel barázdált kis utcák békéjébe évről évre egyre többen szerettek bele, a csend és a nyugalom mellett azért is, mert a legtöbb telek nem a szomszéd kerítésébe vagy otromba tűzfalba, hanem fákkal ölelt vízfelületbe fut bele. A lakóknak így olyan érzésük lehet, mintha saját tavuk lenne, kisebb állatkerttel. Az itteniek számára megszokott a gólyák, kecskebékák, kócsagok vagy teknősök látványa, a víz alatt pedig ponty, amur, csuka, süllő, harcsa, keszeg, kárász, busa, afrikai harcsa vagy tokfélék is horogra akadhatnának.
Az idill totálisnak tűnik, egyeseknek azonban mégsem lehet teljes. Két méter hiányzik a boldogsághoz: a telkükön ugyanis van egy kétméternyi sáv, amely felett elméletileg nem rendelkezhetnek a tulajdonosok, mert az valójában nem is a telkük része.
The post „Nem fogom arrébb rakni a házunkat!” – két méter híján végtelen szabadság a rejtett dunakeszi vízi faluban first appeared on 24.hu.
Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu
