Nem kellene „örök” sorrendet felállítani, maradjunk annyiban, hogy a New York-i Szabadság-szobor – hivatalos nevén: A szabadság megvilágosítja a világot – a világ egyik legismertebb szobra. Nem mellesleg, nagy vonalakban a története is ismert: a francia nemzet ajándékozta az Amerikai Egyesült Államoknak, függetlenségének 100. évfordulója alkalmából, és a belső tartószerkezetet Eiffel stúdiójában tervezték meg. Eddig a közismert tények – ám a korántsem érdektelen részletek többsége már a homályba vész.
Egyiptom elviszi a fényt Ázsiának
A Hudson folyó torkolatánál levő Liberty Islanden található óriási nőalak megformálója egy Frédéric Auguste Bartholdi (1834–1904) nevű szobrász volt. Az elzászi születésű és a legjobb iskolákat kijáró művész elsősorban a szülővárosa, Colmar és környékén felállított köztéri szobrai révén lett ismertté a hazájában. A becsvágyó és a világra figyelő szobrász a 19. század hatvanas éveitől vadászott egy monumentális szobor, a Szabadság-szoborral erősen hasonlatos alkotás megrendelésére.
Megismerkedve a Szuezi-csatorna terveivel, kétszer is elutazott Egyiptomba, és megpróbálta rávenni Ferdinand Lessepset és Iszmáil alkirályt, Egyiptom tényleges urát, hogy a csatorna bejáratánál állítsák fel az Egyiptom elviszi a fényt Ázsiának című alkotását. A kivitelezés költségeit sokallották – így a tervet elutasították. A porosz–francia háborúból ismét a köztársaságra ébredő Franciaországban politikusi és történészi kezdeményezésre úgy döntöttek, hogy a republikanizmus diadalaként felajánlják a szobrot az Egyesült Államoknak.
A nőalak modellje Eugene Delacroix A Szabadság vezeti a népet című képének főalakja lett; az első kisméretű modellt 1870-ben állították fel Párizsban, és az ma is látható a Luxembourg-kertben.
204 tonna sárgaréz
A szobor elkészült fejét 1878-ban a párizsi világkiállításon mutatták be, míg a szobor többi részét a Mars-mezőn állították ki. Az alakot Delacroix ihlette, az arcot azonban Bartholdi a saját édesanyjáról mintázta, de erről akkor senki nem tudott. Úgy derült ki, hogy 1876-ban a szobrász meghívta az egyik francia szenátort az operába, a saját páholyába. Ahogy a szenátor belépett a páholyba, felkiáltott:
De hiszen ez itt a szobor élőben!
Mire az építész mosolyogva válaszolt:
Ó, ő csak az édesanyám.
Ugyan megállapodtak abban, hogy a szobrot a franciák, a talapzatot az amerikaiak állják, de mindkét országban híján voltak az erre szánt pénznek, amelynek nem kis részét mindkét országban adományokból és rendezvények bevételéből gyűjtötték össze. A szobor 1884 júliusában készült el Franciaországban, majd 140 évvel ezelőtt, 1885. június 17-én érkezett meg New Yorkba az Isère fregatt fedélzetén.
A 46 méter magas és 204 tonna súlyú sárgaréz monstrumot 350 darabban szállították a tengerentúlra, az összeállítása négy hónapig tartott. A szobor méretével szinte teljesen megegyező magasságú talapzatra emelt, így 93 méter magasságú alkotást 1886. október 28-án az Egyesült Államok elnöke, Grover Cleveland leplezte le.
Ő volt egyébként az Egyesült Államok történetének első elnöke – a második pedig a jelenleg is regnáló Donald Trump –, akit nem egymás után választottak meg másodszorra is elnöknek: 1884-ben és 1892-ben nyerte meg az elnökválasztásokat.
The post Nem is Amerikának szánták a Szabadság-szobrot first appeared on 24.hu.
Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu
