A csajom ügyvéd.

Ha az ember huszonéves, Pete Davidsonnak hívják és a barátnője Kim Kardashian, vannak pillanatok, amikor ezt az állítást annyira erősnek érzi, hogy a saját bőrén akarja viszontlátni minden nap. A humorista arra utalt az említett tetoválással, hogy akkori valóságshow-sztár barátnője jogászi karrierrel kapcsolatos álmokat dédelgetett. Aztán szakítás után három opció marad:

• sírig őrizni a bőrbe varrt emléket,
• szerezni egy másik nőt, aki szintén ügyvéd (és bátran vitázik a NASA igazgatójával),
• vagy eltávolíttatni a tetoválást.

Az amerikai humorista az utolsó lehetőséget választotta, ráadásul nemcsak a párkapcsolati vonatkozású tetoválásaival tett így, hanem az összessel, amelyek az egész testét beborították.

Megbánt, elrontott, elavult – ahogyan Davidsonnál, úgy általában is nagyjából három fő kategóriára lehet bontani azokat az okokat, amelyek miatt valaki úgy határozhat, mégis megválna az egykor örökre (vagy legalábbis bomlásig) tervezett tetoválásától. A döntések mélyéről, valamint a folyamat menetéről és veszélyeiről olyanokkal beszélgettünk, akik maguk is átestek ezen, vagy épp nap mint nap szabadítják meg a vendégeiket a feleslegessé vált pigmentjeiktől.

„Szeretem odaadni a testemet a tanítványaimnak, hogy gyakorolhassanak a bőrömön, mert anno, amikor kezdő voltam, nekem is nagyon sok ember jött gondolkodás nélkül, hogy gyakoroljak rajtuk, és ezt vissza akartam forgatni az univerzumnak. Az egyik csajszinak viszont kiesett a kezéből a gép, és húzott rám egy jó kis sávot a tetkó mellé, ami, hát, nem kellett volna oda, vagyis én nem kértem.”

Kovács Valéria története feltehetőleg nem teljesen egyedi, viszont a tanítványoknak gyakorlás céljából biztosított saját bőrfelület kijavítása sem tartozik a leggyakoribb okok közé, amik miatt valaki egy tetoválás eltávolítása mellett dönthet. A fél kézzel dolgozó, ValerINK művésznévre hallgató tetováló mindenesetre így saját bőrén is megtapasztalta, amit első stúdiójában csak lassan terjengő, megégett szalonnabőr szagként ismert a szomszédból – ha a bőrünket egy ezer fok körüli lézerrel piszkálják, annak szaga lesz.

Fújj, még mindig érzem az orromban

– jegyezte meg ValerINK, aki egy olyan helyen kezdte a pályafutását, ahol tetováláseltávolítást is végeztek, és miután tavasszal készült interjúnkban a bőrvarrás szépségeiről mesélt, most az eltávolításra szánt művekről osztotta meg az élményeit. Ugyanígy tett Pinczel György lézerspecialista és Tóth Kiss Szilvia kozmetikus is, akik a szalonjaikban elsősorban Q-kapcsolt lézerrel végeznek tetováláseltávolítást, és a különböző piko- és nanoszekundumos lézerek közti különbségek mellett abba is beavattak, miért dönthet valaki egy tetoválás eltávolítása mellett, és ha már megszületett a döntés, mit tehet, hogy a korábban jó ötletnek gondolt minta tényleg eltűnjön róla, és közben ne érje a bőrét helyrehozhatatlan kár.

Akasztják a hóhért

Annak idején szólt az egyik cimborám, hogy itt van egy haverja Németországból, aki tetovál és nagyon profi, én meg 17-18 éves kölyökként jópofa ötletnek tartottam, hogy felkerüljön a bal vállamra egy mérges narancs. Egy színes, vicsorgó narancs, a háttérben pedig két csont keresztbe téve. Hú, fiatalon marhára tetszett!

„Aztán teltek az évek, kezdett benőni a fejem lágya, és már az ismerősök is szóltak, meg én is éreztem, hogy ez így már nagyon gáz. Amikor Ausztriában éltem, megláttam egy hirdetést a svájci határnál, hogy tetováláseltávolítást csinálnak, na, mondom, akkor ezt kipróbálom.”

Pinczel György, a Dream Skin stúdió szakembere 2017-ben szabadult meg a rohadt lelkű gyümölcstől, ám ez nem sikerült olyan zökkenőmentesen, mint ahogyan lehetett volna.

The post Nem kell örökre viselni az exek monogramját, de a változás elég fájdalmas first appeared on 24.hu.

Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu