Mint lapunk megírta, korábban is bántalmazták szülei azt a 22 hónapos kislányt, aki gyilkosság áldozata lett Miskén. Több Kalocsa környéki Facebook-csoportban keringett egy poszt, mely szerint szerint Hannát és annak hároméves testvérét fenyegették és ütötték a szülei november 26-án a Bajáról Kalocsára tartó buszon. Egy utas értesítette a rendőröket, az ügyben feljelentés is született, de a szülők azt állították: a kis Hanna csak azért sírt, mert jön a foga. Ennek az ügynek nem lett büntetőjogi következménye.

Sokakban felmerülhet a kérdés: mit tehetünk, ha családon belüli verbális vagy fizikai erőszakot látunk buszon, villamoson, bevásárlóközpontban vagy bármilyen közterületen? Egyáltalán mi számít erőszaknak?

Van, amikor „csak” hangos vagy durva szidalmazást, fenyegetést hallunk. Van, amikor látunk is lökdösődést vagy elcsattanó pofont, ütést, karmolást egy pár tagjai közt. A leggyakoribb, amikor a „rendetlenkedő” gyerekre rácsap a szülő, esetleg megfenyegeti, hogy „érjünk csak haza, megkapod a magadét”, a gyerek pedig kétségbeesik.

A hüvelykujj-szabály

Jó, ha először is azt tudatosítjuk magunkban, hogy az erőszak semmilyen mértéke és formája nem normális, még akkor sem, ha „csak” egy gyerekkel szemben követik el, és a verbális erőszak (szidalmazás, fenyegetés) is bántalmazásnak minősül, hiszen ugyanazokon az agyterületeken fejti ki káros hatását, mint egy fizikai ütés. Gyurkó Szilvia jogász, gyermekjogi szakember, a Hintalovon Alapítvány alapítója szerint ha ilyen helyzet van a szemünk előtt, érdemes az úgynevezett hüvelykujj-szabályt alkalmazni: tegyük fel magunknak a kérdést, könnyen viselnénk-e, ha velünk tennének ilyet.

Ha a válasz nem, akkor aszerint, amit biztonságosnak és helyesnek érzünk, dolgunk van a helyzettel.

The post Nem kell tétlenül nézni, ha gyermekbántalmazás tanúi vagyunk – ezt tehetjük a szakértők szerint first appeared on 24.hu.

Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu