Nem Kondor Vilmos, hanem az olvasók döntik el, milyen a kortárs magyar krimi

Szabó Piroska szerint azzal, hogy a társadalmi megítélés megváltozott a 20. században rengeteg korábban férfiközpontú szakma kinyílt a nők előtt, így a krimiírás is. „Emögött lehet az is, hogy az olvasók többsége is nő, tehát érvényes lett egy másfajta megközelítés is, illetve egy olyan aspektus, amit nők hoznak be a krimiirodalomba.”

Szlavicsek Judit úgy látja, egy férfi szerző a férfi szubjektumból dolgozik, míg egy a női író a nőiből, ami szükségszerűen különbségeket eredményez. Mészöly Ágnes is pragmatikusan közelít a kérdéshez:

Ha valaki nekiállna és a mostani kortárs krimiszerzőknek elkezdené elemezni a könyveit, az egyik oldalra téve a nők, a másik oldalra a férfiak könyveit, majd motívumokat keresne benne, akkor biztosan találna különbségeket, de közben meg amikor olvasom a könyveket, akkor engem ez nem érdekel. Az érdekel, hogy izgalmas-e a történet, jól van-e megírva, jók-e a szereplők, jó-e a szöveg.

Nem lehet nem felfedezni párhuzamokat Mészöly Ágnes és Szlavicsek Judit szerzői útja és könyvei között. Mindketten női szerzők, női nyomozók a főhőseik és mindketten viszonylag későn kezdtek el krimiket írni – ráadásul legutolsó regényeik egyaránt hajókon játszódnak. „Itt valami mögöttes erőnek kell lennie” – jegyezte meg Mészöly, aki egyébként egy szerencsétlen véletlennek köszönheti, hogy a gyerek- és ifjúsági irodalom mellett ma már krimit is ír. „Én azért kezdtem el krimit írni, mert eltörtem a lábam és kaptam hat hétre egy fekvőgipszet. (…) A férjem talált egy pályázatot a 2010-es évek környékén és akkor hat hét alatt nagyjából megírtam a Rókabércet.”

Szlavicsek Judit jogászból lett krimiíró. „Emlékszem, hogy bemegyek a boltba, megveszem a Rókabércet, elolvasom, és azt mondom magamban, hogy én is szeretnék ilyet írni. Azt éreztem, hogy ez egy baromi jó magyar krimi, akkor van magyar krimi ezek szerint és még jó is. (…) Emlékszem erre az érzésre, hogy egyszer ezt nekem is meg kell próbálnom. Akkor ez még egy szent misztikumnak tűnt, de aztán jött egy jó nagy életközepi válság ami segített abban, hogy életemben először lenulláztam magam szakmailag (…) és akkor volt bennem az, hogy jó akkor nézzük meg mit tudunk kezdeni ezzel, hogy írás.”

A sorozatok kapcsán kiderült, hogy a magyar olvasók kifejezetten szeretik a karakteríveket, szeretik látni, milyen személyiségfejlődésen mennek át a főhősök, ennek pedig kifejezetten kedveznek a többrészes regények. A beszélgetés végén Nyáry Krisztián arra is rákérdezett vendégeitől, miként látják ők a magyar krimi helyzetét, és mit gondolnak Kondor Vilmos kritikájáról és Cserhalmi Dániel erre adott válaszáról.

Rövid, közép és hosszú távon is mindenképpen az olvasók fogják eldönteni, hogy milyen a kortárs magyar krimi. Tehát nem szabad nekünk harcolnunk azért, hogy elfogadtassuk magunkat. Azzal harcolunk, hogy megírjuk a könyveinket, és az olvasók eldöntik, hogy melyiket szeretik és melyiket nem. (…) A Kondor Vilmos-i nézőpont az, hogy visszamegy a klasszikus krimi hagyományaihoz és számon kéri a mai szerzőktől azt, hogy mennyire ismerjük mondjuk a hardboiled krimi pontos szabályait, hány százat olvastunk el ezekből a történetekből, én meg azt gondolom, hogy egy kortárs magyar szerzőnek nem ez a feladata, az az irodalomtörténet feladata lenne

– fejtette ki Szlavicsek Judit.

Ugyanerről Mészöly Ágnes pedig azt gondolja, hogy nem is lehet érdemi vitának nevezni a történteket, hiszen a vitához az kellene, hogy a felek kommunikáljanak egymással. „Akár szemtelenül is fog hangozni, de engem miért érdekeljen az, hogy Kondor Vilmos mit gondol arról, amit én írok? Kondor Vilmost sem érdekli feltétlenül, hogy én mit gondolok az ő könyveiről. (…) Ha nem akarok jót mondani valakiről, akkor ne mondjak róla rosszat, mert az engem minősít. (…) Szerintem egy nagyon színes paletta van ma Magyarországon a krimifelhozatalban és mindenki megtalálja a maga ízlésének megfelelőt.”