Február 7-én hiánypótló eseményt rendeztek meg Budapesten, egy kifejezetten diákoknak szóló civil expót, 14 elismert civil szervezet részvételével, a Milestone Intézetben. Ellátogattunk az eseményre, ahol a rendezvény szervezőjével, a megjelent civil szervezetek képviselőivel és egy közreműködő diákkal is beszélgettünk.

Az egyedülálló esemény azzal a céllal jött létre, hogy találkozási pontot teremtsen a diákok és a civil szervezetek között. Az expó nemcsak a Milestone diákjainak szólt, hanem bármely budapesti középiskolából érkező diák csatlakozhatott akár a szüleivel együtt az eseményhez. Az expo cselekvésre is inspirált: a cél az volt, hogy a fiatalok megtalálják azt a területet, ahol aktívan hozzájárulhatnak egy igazságosabb és befogadóbb társadalomhoz.

Az intézet Wesselényi utcai épületébe pedig a szombati időpont dacára is nagy számban érkeztek a résztvevők. A program standolással indult; az impozáns díszteremben a résztvevők végigjárták az összes megjelent civil szervezet standját, ahol megismerkedhettek a tevékenységükkel és választ kaphattak kérdéseikre. A nap workshopokkal folytatódott, a szervezetek – interaktív foglalkozásokon mutatták be tevékenységüket a diákoknak, ezzel párhuzamosan a szülők panelbeszélgetéseken ismerkedhettek meg a civilek munkájával.

Egy régóta érlelődő ötlet

Dúcz Erzsébet, az expó szervezője kérdésünkre elmondta: ez egy hosszú ideje érlelődő esemény a Milestone Intézet életében.

Rengeteg diákunkat érdekli a társadalmi felelősségvállalás, a civil szféra tevékenysége. Már eddig is kapcsolatban voltunk számos civil szervezettel és társadalmi vállalkozással, és szerettük volna őket egy kicsit közelebb hozni a diákjainkhoz. Egy ilyen expó lehetőséget nyújt arra, hogy a diákjaink megtalálják azokat a kezdeményezéseket, amelyekhez szívvel-lélekkel tudnak csatlakozni és ahol ki tudják próbálni magukat.

– meséli.

„Az volt a cél, hogy az érdeklődő diákok, szülők és tanárok személyesen, közvetlenül tudjanak kapcsolatot építeni ezekkel a szervezetekkel. Saját kérdéseiket tudják feltenni, arról tudjanak beszélni, ami valóban érdekli őket, és ösztönözve legyenek arra, hogy saját maguk keressék meg azokat a lehetőségeket és területeket, amelyek érdeklik őket” – hangsúlyozza Erzsébet.

A megjelent szervezetek – IndaHouse Hungary, Amigos a Gyermekekért Alapítvány, Bagázs Egyesület, Menedék – Migránsokat Segítő Egyesület, Magyar Helsinki Bizottság, Heti Betevő, Utcáról Lakásba Egyesület (ULE), Skilly, Budapest Bike Maffia, Terre des Hommes, Karitatíva Egyesület, Magyar Hospice Alapítvány, Központ Alapítvány, Egyesek Ifjúsági Egyesület – olyan kiemelt területeken dolgoznak, mint az inkluzív oktatás, a nemek közötti egyenlőség, az emberi jogok, a hajléktalanság, a szociális ellátás és az ifjúsági részvétel.

Tudásuk és tapasztalatuk különleges lehetőséget teremt arra, hogy a diákok megtalálják azt az ügyet és szervezetet, ahol valódi hatást gyakorolhatnak a közösségükre. A kiválasztásuk pedig, ahogy Erzsébet magyarázza, az alapján történt, hogy ezek a szervezetek rendelkeznek olyan projektekkel, ahová 18 éven aluli diákok vagy fiatal egyetemisták is bekapcsolódhatnak.

Búcsú a hagyományos keretektől

Miért is van szükség egy ilyen eseményre? – bizonyára többekben felmerült ez a kérdés. A válasz egyszerű: amíg a nyugat-európai és észak-amerikai oktatási rendszerekben a diákok önkéntessége már hosszú ideje a középiskolai és egyetemi felkészülés fontos része, addig Magyarországon mindez még meglehetősen gyerekcipőben jár.

Mindeközben a fiatalok önkéntessége több is, mint egy közösségi élmény: befektetés is a jövőbe, a vezető egyetemek felvételi folyamataiban nemcsak a tanulmányi eredmények számítanak, hanem az is, hogy a diák hogyan kapcsolódik a közösségéhez, milyen ügyek mellett köteleződik el, és milyen társadalmi hatást képes elérni. Az önkéntes munka tehát nem „plusz pont”, hanem a személyes motiváció, az értékrend és a felelősségvállalás bizonyítéka, hiteles és nemzetközileg is értelmezhető tapasztalat amely gazdagítja a tanulmányi portfóliójukat.

„Ez a legszebb kérdés: én hogyan segíthetek?”

Körbejárva – először a Heti Betevőtől Berta Beával és Czibulka Ágnessel beszélgettünk a helyszínen. Mint mondták, az alapvető tevékenységük az ételosztás, de nagyon fontosnak tartják, hogy felhívják a figyelmet a rászorulókra, az utcán élőkre, valamint magára a hajléktalanság jelenségére is.

Kiemelt figyelmet szentelnek a fiatalabb generáció megszólításának, hiszen tudják, hogy ők lesznek azok, akik a jövőben képesek lesznek segíteni nekik folytatni a munkájukat.

A középiskolás korosztály mindig nagyon fogékony az ilyen beszélgetésekre, ugyanakkor jelen van egyfajta rácsodálkozás is részükről a rászorulók élethelyzeteire, hiszen szerencsére kevesen találkoznak első kézből ilyen krízispontokkal

– meséli Ágnes.

Éppen ezért rendkívül fontosak számukra a fiatalok visszajelzései, és mindaz, amit tőlük tanulnak. Bea hozzáteszi: az ilyen rendezvényeken, mint a mostani, nagyon hangsúlyos, hogy a résztvevők találkoznak azzal, pontosan milyen módokon lehet egyáltalán önkéntesnek lenni. A beszélgetéseken pedig kiderül, hogy van, aki úgy segítene szívesen, hogy vasárnaponként hoz sütit nekik, míg más szívesen részt vesz magán az ételosztáson is.

„Alapvetően mindenki úgy jött oda hozzánk, hogy hallani szeretne rólunk, ami már önmagában nagyon jó érzés. Kérték, hogy mondjunk el mindent arról, mit csinálunk, majd elhangzott a kérdés: ők hogyan segíthetnek ebben? Mi pedig elmondtuk, hogyan” – fogalmaz Bea, aki szerint ez a legszebb kérdés: az „Én hogyan segíthetek?”.

Inspiráló fiatalság, a közösség mint mozgatóerő

„Én azt éreztem, hogy a diákok elkezdik magukénak érezni az ügyet, ráadásul számos olyan kérdés is szóba kerül az ő élethelyzetükből, amire mi nem is gondolnánk. Ez is nagyon fontos hozadéka ennek a rendezvénynek” – jelenti ki a Heti Betevőtől Ágnes.

A visszajelzések sokfélék: vannak, akik amint hazaérnek az expóról, már jelentkeznek is, hogy szeretnének önkéntessé válni. A Heti Betevőnél azonban azt vallják, nem ez a sikerkritérium, hiszen már az is nagy segítség számukra, ha az innen hazatérő diákok ellátogatnak a közösségi média felületeikre, elkezdik követni a tevékenységüket vagy akár elkezdenek beszélgetni a barátaikkal az itt hallottakról. Aztán később lehet, hogy olyan élethelyzetbe kerülnek, hogy személyesen is be tudnak kapcsolódni a szervezet munkájába.

Az Utcáról Lakásba Egyesület is hasonlóan éli meg az ittlétet – ahogy Dóra Dalma vállalati fundraiser mondja, nagyon szeretnek minden kitelepülésre elmenni, mivel hisznek abban, hogy minél több emberrel találkoznak, annál nagyobb hatást érnek el.

A láthatóság is fontos, illetve minden olyan beszélgetés, ami ilyenkor történik, nagyon meghatározó, és bízunk benne, hogy segíthetjük a fiatalok megértését a hajléktalanságban vagy lakásszegénységben élőkkel kapcsolatban

– hangsúlyozza. A fiatalok esetében ezt hatványozottan fontos feladatnak tartják.

Kérdésekből nincs hiány

Az expón megjelent fiataloknak pedig rengeteg kérdésük van: Dalma szerint leggyakrabban azzal kapcsolatban, hogy például miként választják ki a beköltöző embereket a lakásügynökségi lakáskiadás során, valamint arra is sokan kíváncsiak, mennyire gyakori, hogy valaki megtartja a kapott lakást, miután sikeresen beköltözött. Aztán meglepődnek, amikor megtudják, hogy a szervezetnél 95 százalékban ez működik. Az Utcáról Lakásba pedig töretlenül hisz abban, hogy egy otthon mindenkinek jár.

A standolást követő a workshopon – az Utcáról Lakásba Egyesület-nél arról beszélgettek a diákokkal, mi a teendő, ha egy bajban lévő hajléktalan embert látnak az utcán, kinek szólnak, hogy kezelik a helyzetet. Szóba került a rendkívüli időjárási körülmények esetében elrendelt vörös kód is, vagy a Menhely Alapítvány diszpécser szolgálata, ami az egyik legfontosabb telefonszám, ha bajba jutott, hajléktalan emberek megsegítéséről van szó.

Ezzel párhuzamosan egy panelbeszélgetés zajlott arról, hol ér véget a jótékonyság, és hol kezdődik a tudatos önfejlesztés. A beszélgetésen Benkő Fruzsina, az IndaHouse Hungary vezetője például arról beszélt, hogy milyen sok oldala és hozadéka lehet az önkénteskedésnek – a szervezet esetében például gyakran előfordul az is, hogy az önkéntesek közül valaki szakmát vált, és az ottani tevékenység hatására gyógypedagógiát vagy szociális munkát kezd tanulni. Vagy nem is kell váltásnak lennie: a fiatalok esetében is nemegyszer fordul elő, hogy a középiskolásként kezdő önkéntesek az IndaHouse hatására pedagógiát, szociális munkát vagy gyógypedagógiát választják továbbtanulási irányként.

Lehetőséget adni a kitörésre

A Milestone egy tehetséggondozó intézet, ahol középiskolások oktatásával foglalkoztok, hogyan milyen formában jelenik meg a tarsadalmi felelősségvállalás a ti munkátokban miért vagytok jelen a civil expón saját standdal? – kérdeztük Vértes Sárát, a Bridge Program vezetőjét.

A munkánknak egy kevésbé ismert, viszont nagyon fontos része a társadalmi felelősségvállalás, azon belül is a Bridge-ösztöndíj programunk, amellyel kifejezetten hátrányos helyzetű diákokat vonunk be, hogy teljesen ingyen járhassanak a tehetséggondozó és személyiségfejlesztő foglalkozásainkra. Ezt a sérülékeny célcsoportot többnyire a civil szervezeti kapcsolati hálónkon keresztül tudjuk megszólítani. Ezért is ragadtuk meg a lehetőséget, hogy kiálljunk az expón és felhívjuk a figyelmet, hogy nyitva áll a jelentkezés a Bridge-ösztöndíjra, még március 1-ig.

Mi a célja ennek a programnak, hosszútávon és miben látjátok a program sikerességét?

Azt a nézetet szeretnénk erősíteni a fiatalokban, hogy ha tehetséges vagy, akkor —nem számít, honnan jössz – támogatást érdemelsz. Bízunk benne, hogy ha egy hátrányos helyzetű fiatalnak elérhető céllá tesszük, hogy bejusson a legmagasabb színvonalú képzésbe nálunk és persze az egyetemen, aztán segítjük is az útját ebben, azzal olyan sikerélményt és önbizalmat adunk neki, ami egy életen át elkíséri. Hét éve csináljuk a programot, és már most látványos, milyen jó ugródeszkát tud adni diákoknak: a volt ösztöndíjasaink az ELTE jogi karától a francia SciencesPo-n át a New York-i Rochester Egyetemig jutottak, nagy büszkeségünkre.

Milyen diákoknak ajánljátok a programot?

Olyanok jelentkezését várjuk, akik rendelkeznek a Milestone-os felvételihez szükséges alap erősségekkel – kíváncsiság, ambíció, angol tudás – viszont a felsőoktatás felé hátrányból indulnak. Ennek úgy látjuk, rengeteg oka lehet: például az, ha roma származásúak, nagyon alacsony jövedelemből élnek, vagy a családjukban korábban senki sem vett még részt felsőoktatásban. Ezeket mind figyelembe vesszük a jelentkezőknél, és végül olyan diákoknak ítéljük oda az ösztöndíjat, akinek úgy látjuk, a legnagyobbat lendítene az lehetőségein.

Visszaadni valamit

A expó végeztével beszélgettünk még valakivel, aki nélkül az esemény nem valósulhatott volna meg. Tóth Bence, a Milestone Intézet diáktanácsának vezetője arról számolt be, hogy nagyon fontos szerepet játszik a diáktanács az intézet különböző eseményeiben, ugyanakkor személy szerint is fontosnak tartja, hogy a diákoknak lehetősége legyen ilyen szervezetekkel találkozni.

A Milestone diákjai az expó háttérmunkájában segédkeztek, többek között már kora reggeltől szendvicseket gyártottak. „Én mindig élvezem, amikor olyan munkákat tudok elvégezni, amiket általában nem vesznek észre emberek, de később láthatóvá válnak. Például többen kérdezték, hogy honnan rendeltük a szendvicseket. Ekkor derült ki, hogy ezeket mi csináltuk.” A diáktanács tagjai a résztvevők regisztrációjában, koordinációjában és a workshopok lebonyolításában is részt vettek.

Bence fontosnak tartja, hogy a szervezetek által képviselt témák minél nagyobb nyilvánosságot kapjanak, és tapasztalatai szerint az itteni diákok között rengetegen vannak, akik érdeklődőek és szívesen bevonódnak. Bence most úgy érzi, a Bagázshoz nagyon szívesen menne önkénteskedni – korábban már ugyanis a Csörögi Tanodánál tevékenykedett. Végül érzékletesen össze is foglalja az önkénteskedése lényegét:

Nekem sok lehetőségem van az életben, ezért dolgom visszaadni valamit ebből a világnak. Van tudásom, amit el tudok vinni egy szegregátumba, megtanítani gyerekeket valamire, amihez értek, segíteni nekik, amiben tudok. Remélem, vissza tudok adni valamit a világnak azokból a hihetetlen lehetőségekből, amivel rendelkezem azáltal, hogy itt lehetek a Milestone-ban.

The post „Nem közönyös generáció: a Z-k és az Alfák igenis tenni akarnak a közösségükért” first appeared on 24.hu.

Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu