December 10-én, azaz szerda 16 órakor megtartották Stockholmban a Nobel-díjak átadóünnepségét, ahol idén magyar díjazottat is ünnepeltek: közel két hónapos várakozás után ugyanis Krasznahorkai László is átvette XVI. Károly Gusztáv svéd királytól az irodalmi Nobel-díjat, amelyet még októberben ítélt oda neki a Svéd Akadémia (a ceremónia közvetítését a Nobel-díj honlapján lehet visszanézni).

Az irodalmi mellett kiosztották Stockholmban a fizikai, kémiai, orvosi-élettani és közgazdasági díjakat is. A Nobel-békedíj átadóját nem sokkal korábban tartották Oslóban, ám az idei díjazott – a venezuelai ellenzéki vezető, María Corina Machado – végül nem tudott személyesen jelen lenni a norvág fővárosban.

A klasszikus zenei nyitányt követően Astrid Söderbergh Widding, a Nobel Bizottság elnöke méltatta az idei díjazottakat, aki hangsúlyozta felvezetőjében a tudományok fontosságát, majd rátért az irodalom szerepére is:

Végül, de semmiképpen sem utolsósorban az irodalmi díjat olyan életmű kapja, ahol a melankólia és az apokalipszis látszik uralni a képet, ám ahol a művészet és az alkotás ereje – bármennyire kifathatatlan is – mégis képes lehet felülemelkedni a sötét és erőszakos hatalmakon.

– mondta az elnök.

A Krasznahorkai laudációját megtartó Anders Olsson professzor is sötétség és remény, borzalom és szépség kettősségét hangsúlyozta a díj átadásakor:

„Az idei irodalmi díj odaítélése a magyar szerzőnek, Krasznahorkai Lászlónak a kortárs irodalomban ritka erőt ismer el. Az 1985-ben megjelent első műve, a Sátántangó szenzációt keltett. Ebben erőteljesen érzékeltetett módon ábrázol egy lehangolt lelkekből álló csoportot egy nagyrészt elhagyott téeszen, közvetlenül a kommunizmus bukása előtt. Mindent a nyomorúság és a tehetetlenség hat át, mígnem két rozoga alak váratlanul felbukkan, mint a remény vagy az utolsó ítélet hírnökei — lehetetlen eldönteni, melyik. Álnok tettetésük szinte mindenkit teljesen megtéveszt” – kezdte beszédét, melyben az író több regényét is röviden felvillantotta az illusztris közönség előtt, méltatta hömpölygő, sodró erejű mondatait, majd a következő gondolatokkal zárta mondandóját:

Így hát nem tűnik úgy, hogy minden remény elveszett ebben a sötét világban. Csupán arról van szó, hogy nem tudjuk, miként vagy mikor bukkan majd fel. Talán van valamiféle rejtett, hérakleitoszi rend a rendetlenségben, a háborúk közepette, amelyek széttépik szegény világunkat. Krasznahorkai László írói nagysága abban áll, hogy sikerült ötvöznie egy illúzióktól teljesen mentes művészi tekintetet — amely átlát az ember által teremtett rendek törékenységén — a világirodalom erejébe vetett rendíthetetlen hittel.

Elfogyott reménytől az angyalokig

Krasznahorkai László már szombaton megérkezett Stockholmba, ahol a hagyományok szerint vasárnap délután megtartotta Nobel-beszédét, amelyben az emberi faj mibenlétéről, múltjáról és jövőjéről elmélkedett.

Az irodalmi Nobel-díj kapcsán eredetileg a reményről akartam megosztani a gondolataimat, de a remény nálam éppen végleg kifogyott, így most az angyalokról fogok beszélni

– mondta a magyarul felolvasott előadásában, amelyet a helyszínen svéd és angol formában is követhettek az érdeklődők, a Magvető pedig azóta könyv formában is kiadott. A díjátadó napján Magyarországon egész nap különböző rendezvényekkel és programokkal tisztelegnek az író előtt, a köztévén például Tarr Béla-maratonnal ünneplik a jeles napot, NobelMobil járja az utakat, míg az ELTE jövő decemberig tartó programsorozattal köszönti egykori hallgatóját, Krasznahorkai Lászlót.

Krasznahorkai Lászlóval készült korábbi nagyinterjúnkat ide kattintva olvashatják, legújabb regényéről, A magyar nemzet biztonságáról itt írtunk:

Cikkünk frissül…

The post „Nem veszett el minden remény ebben a sötét világban” – Krasznahorkai László átvette a Nobel-díjat first appeared on 24.hu.

Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu