Nemcsak a katolikus egyházat, a képernyőt is uralják – a legjobb mozgóképes pápák

„Habemus papam” – hangzott el csütörtök este a vatikáni Szent Péter-székesegyház erkélyéről, mielőtt Robert Francis Prevost, vagy ahogy tegnaptól ismerjük, XIV. Leó, a katolikus egyház 267. vezetője felbukkant volna a korlátnál, hogy először köszöntse pápaként a világot (Prevostról írt portrénk itt olvasható). Nem kizárt, hogy szorgos filmes szakemberek már most körmölik az életét vagy annak egy szeletét bemutató forgatókönyvek alapját, hiszen a pápaság mindig is élénken foglalkoztatta a mozgóképet.

Ezen keresztül ugyanis rengeteg témáról lehet szólni: az elmélyülősebb alkotásokban egészen filozófiai mélységekig lehet leásni a hit, a kereszténység, a misztikum, a spiritualitás és még megannyi hasonlóan izgalmas témakörben. De ugyanígy helyezik előszeretettel a Vatikánt krimi- és thrillerközegbe – előtérbe hozva a falak mögött megbújó intrikákat és hatalmi harcokat. Nem véletlen az sem, hogy a két pápa közötti „sede vacante”, azaz az üres trón időszakában megnő az érdeklődés azon filmek és sorozatok iránt – Hollywood vallás iránti érdeklődéséről itt írtunk részletesen –, amelyek ebbe a földi halandó számára megismerhetetlen világba nyújtanak betekintést. Ezek közül mutatunk most párat.

Az ifjú pápa / Az új pápa

Arról, hogy XIV. Leóval megvan a történelem első amerikai pápája, nagyon könnyen eszünkbe juthat egy másik, fiktív amerikai pápa. Jude Law-ról elsőre nem feltétlenül az jut eszünkbe, hogy kiváló pápakarakter lenne, Paolo Sorrentino mégis pápát faragott belőle, bármennyire tűnik mindez bizarr együttállásnak. Az ifjú pápa Lenny Bellardója fiatal, amerikai, imádja a kólát, előszeretettel cigarettázik, és az a Mary nővér nevelte fel a remek Diane Keaton alakításában, akinek pizsamáján ott a felirat:

szűz vagyok, de ez egy régi póló.

Sorrentino tehát nem nyúl kesztyűs kézzel a kereszténység témájához, polgárpukkaszt, ugyanakkor el is mélyül benne, mindezt a rá jellemző erős, olykor giccsbe hajló, de nagyon jóleső tudatossággal túlzó vizualitással. A sorozat második évadot is kapott Az új pápa címmel, amelybe Law mellé John Malkovich szállt be egy nem kevésbé remek új felvonásban. Nem mellesleg pedig azon kevés sorozatintrók egyikét adta Az ifjú pápa a világnak, amelyet bűn átugrani, a Bob Dylan/Jimi Hendrix-feldolgozásra lassítva, pápahacukában vonuló, kacsintós Law-nál nem nagyon lehet jobban indítani egy sorozatot.

Angyalok és démonok

Konklávé-gyorstalpalót nyújt Ron Howard Dan Brown-adaptációja: A Da Vinci-kód szerzőjének 2000-ben megjelent regényében a Vatikánba viszi az olvasót, ahol éppen meghal az aktuális pápa. Az ebből készült 2009-es film konkrétan egy olyan montázzsal indít, ahol elmagyarázzák, mi történik az egyházfő halálát követően, és hogyan zárják be a bíborosokat a mindent eldöntő szavazásra a Sixtus-kápolnába. A mindössze néhány órát felölelő cselekmény épp azalatt játszódik, amíg a konklávé tart: míg a bíborosok szavaznak, addig Tom Hanks Robert Langdonként odakint próbálja meg megváltani a világot. Az Angyalok és démonok thrillerként nem hagyja ki azt a ziccert, hogy a konklávét és a bíborosi kollégiumot simlis bandának mutassa be, akiknek még talán a pápa halálához is köze lehet, a szavazást pedig hatalmi machinációnak.