Váncsa István: Legalább vallják be

Ellenségekkel vagyunk körülvéve, immár csak a magunk erejében bízhatunk. Valójában persze korábban se volt ez másképp, sőt tudtuk is, hogy így van, csak a velünk született turáni derűlátás diktálta, hogy mindig a dolgok pozitív oldalát vizsgálgassuk.

Ilyen a magyar ember, erre van ő predesztinálva, és ez a jövőben is így marad.

Annak ellenére is, hogy Európa – ezt immár tisztán kell látnunk – halálos ellenségünk, nem adja ide a pénzünket, azt a fejenként nyolcszázezer forintot, ami nekünk jár. Hogy mért jár, az nem kérdés, csak, nem ezen kell morfondírozni, hanem tessék szépen kipakolni azt a suskát ide az asztalra, hogy legjobbjaink gondosan átszámolván megosztozzanak rajta és hazavigyék. Náluk jó helye lesz, ők tudnak bánni vele, már csak azért is, mert másfél évtizede egyhuzamban gyakorolják. Ha a pénz fideszes zsebet lát közeledni, kapja magát és beleugrik, oda van szokva, azokhoz a zsebekhez meg a bennük levő zsebpiszokhoz, ott pompásan érzi magát és megállíthatatlanul szaporodik.

Apróbb hibák evvel együtt nálunk is előfordulhatnak, csakhogy azokról nem mi tehetünk. „Kezdeményeztük azt, hogy az Európai Központi Bank menjen abba bele, hogy a jegybank felügyelőbizottsága folyamatában tudja ellenőrizni a jegybank által alapított alapítvány tevékenységét, de ebbe nem ment bele az EKB. Nem tudjuk, miért. Ez lehetetlen helyzetbe hozott mindenkit” – nyilatkoztatta ki Kósa Lajos, amit pedig ő mond, arra mérget vehetünk. Már csak azért is, mert legjobbjaink rendre hasonlóképp vélekednek, de hát hogyan is vélekedhetnének másképp. Kósát illetően valamennyi jótét lélek tudja, hogy az ő ajkairól hűs forrásvízként csobog az igazság, míg ezzel szemben az Európai Birodalom mindenkit a kárhozatba visz. Hogy messzire ne menjünk, mért van ez a száj- és körömfájás-járvány és mért éppen most van? Nem gyanús ez egy kicsikét?

De bizony gyanús, és erre nem kisebb ember, mint maga Gulyás Gergely hívta fel a figyelmünket.

Az Akadémia becsülete – Hunyady Györggyel Kardos Julianna készített interjút

– A kétszáz éves Akadémia folyóiratának, a Magyar Tudománynak az ünnepi számában Freund Tamás elnök és Oberfrank Ferenc köztestületi igazgató foglalkozik a múlt tanulságaival és a jövő teendőivel. Írásuk szerint: „Az Akadémia társadalmi megbecsülésének biztosítása az egyik legfontosabb előttünk álló kihívás.” Szociálpszichológusként hogyan látja az MTA reputációjának alakulását?

– Derék dolog, hogy prominens képviselői kiemelték az MTA megbecsülésének problémáját, amelynek ügyében ők maguk is sokat tudnak tenni. A tudós, a tudás és intézményei helyzete megrendült. Az USA-ban elrendelik, hogy mRNS -kutatás, amelyért Karikó Katalin Nobel-díjat kapott, nem támogatandó. Tudósok tekintélyvesztésén és a kormányzati beavatkozáson túlmenően az eset példázza a hamis tudás térnyerését és a határtalan dilettantizmust.

Gadó Gábor: Kényes kérdések

Tisztában vagyok vele, sokaknak visszatetsző lesz, ha amolyan Kávéházi Konrádként ítélkezni próbálok a válsághelyzetben súlyos döntéseket hozó politikusok felett. Ha például a Gázában másfél éve tartó véres háború főszereplőit minősítem, és laikus hírfogyasztó létemre megkísérlem eldönteni, a hágai székhelyű Nemzetközi Büntetőbíróság (ICC) indokoltan mondta-e ki, hogy az ICC-t elismerő államoknak el kell rendelniük az izraeli miniszterelnök és a korábbi védelmi miniszter letartóztatását. Helyzetemet még kínosabbá teszi, hogy Benjamin Netanjahu elmarasztalásával a Hamásszal kerülhetek egy oldalra, azzal a terrorszervezettel, amely közleményében a zsidó kormányfő magyarországi meghívását „erkölcstelen álláspontnak” nyilvánította, ami „nyilvánvaló bűnrészességet jelent egy olyan háborús elkövetővel, aki menekül a nemzetközi igazságszolgáltatás elől, kirívóan megsértve a nemzetközi jogot és az emberi igazságosság elveit”. (Lásd a Hamász 2025. április 4-i közleményét.) Azóta Netanjahu itt járt Budapesten, majd el is utazott a fővárosból, az Orbán-kabinet pedig kezdeményezte az ICC statútumának a felmondását. (Lásd a T/11449. számú törvényjavaslatot.) Időben valamelyest távolabb kerülve a rendhagyó diplomáciai eseményektől elfogulatlanabbul vizsgálódhatunk. Az alábbi kérdésere adható válaszok nem csupán az Orbán-rendszer közismerten „békepárti” külpolitikájának megértéséhez vihetnek közelebb. Arról is többet megtudhatunk, mit gondoljunk a legfontosabb „túlélési dilemmákról”.

Elsőként az szorul tisztázásra, hogy egy demokratikus vezetésű állam hivatkozhat-e katonai-hadászati céljaira, mint az alapvető emberi jogok megsértését igazoló körülményekre. Megvonhatja-e átmenetileg a civil lakosságtól az áramot, felfüggesztheti-e az élelmiszerekhez és az ivóvízhez való hozzáférést, föltételezve, hogy ezekkel a döntéseivel közelebb juthat az ellenséges erők megsemmisítéséhez?

Marosán György: A globális Rubik-kocka csapdája

„Április 2-a lesz Amerika igazi felszabadulásának napja” – közölte Trump, bejelentve, hogy 25 százalékos vámot vet ki az Egyesült Államokba importált minden kész személy- és tehergépjárműre, egyben hozzátette, nem kíván semmilyen kedvezményről tárgyalni, a vámokat határozatlan időre vezeti be. Az Európai Bizottság néhány hete – a világ állapotára hivatkozva –, a vészhelyzetekre való felkészülés érdekében, azt javasolja Európa polgárainak, hogy legalább 72 órára elegendő túlélési készletet halmozzanak fel. A visszafogott elemzők pedig – miközben még vitatkoznak arról, hogy a helyzetet az „érthetetlen, a kiszámíthatatlan, a nyugtalanító vagy éppen az őrült” jelzővel írják le – abban egyetértenek, hogy a jogrenden alapuló nemzetközi rend felbomlott, és a formálódó új világban csak a nyers erő, a hatalom és a pénz számít.

Mindez arra utal: a világ a globális bizonytalanság korszakába érkezett. Joggal vethető persze fel: életünk mindig is tele volt kockázatokkal, ám – mint erre egy évszázada Frank Knight felhívta a figyelmet – a kockázat és a bizonytalanság többnyire szinonimaként használt fogalmai eltérően értelmezendőek (Knight, F.: Risk, Uncertainty and Profit, 1921). A kockázat olyan helyzetre utal, amelynek többféle kimenete lehetséges, de ezek valószínűségei ismertek, így az alternatívák között racionálisan választhatunk. A bizonytalanság viszont – Knight szerint – azt jelenti: a bekövetkező lehetőségekről semmi bizonyosat nem tudhatunk, ami eligazítást jelenthetne. Az elmúlt években éppen ez a radikális bizonytalanság vált a „normalitássá” (Kay, J. King, M: Radical Uncertainty, 2020).

The post Németország fordulóponton first appeared on 24.hu.

Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu