Francisco Solano López, Paraguay hírhedt diktátora 198 éve, 1827. július 24-én született. Uralma csupán nyolc évig tartott, ám e rövid idő alatt a dél-amerikai állam három szomszédjával is háborúba sodródott, népessége pedig mintegy megfeleződött.

Carlos Antonio López fiaként jött világra a főváros, Asunción közelében. Apja a gyermek születésekor bujkálni kényszerült az ország akkori teljhatalmú ura, José Gaspar Rodríguez de Francia elől, a diktátor 1840-es halála után azonban – előbb konzulként, majd a köztársaság első elnökeként – ő vette át Paraguay kormányzását. Ezután új alkotmányt léptetett életbe, amely gyakorlatilag abszolút hatalmat biztosított számára. Fiát, Francisco Solanót már igen fiatalon magas rangokhoz juttatta, előbb dandártábornok, majd nagykövet, később pedig hadügyminiszter és elnökhelyettes lett – írja a Rubicon.

Napóleon babérjaira tört

Apja 1862-es halála után végül ő örökölte a hatalmat, és a mezőgazdaság, az infrastruktúra modernizációjára, valamint a hadsereg fejlesztésére koncentrált. López megszállottan rajongott Bonaparte Napóleonért, hatalomra jutása után a legendás hadvezér seregének egyenruhájába öltöztette katonáit, magának pedig elkészíttette ama fejékszer pontos másolatát, amellyel példaképét 1804-ben császárrá koronázták. Későbbi katonai vállalkozásaihoz, őrült külpolitikai hazardírozásához is Napóleon diadalaiból merített ihletet és önbizalmat.

Paraguay ekkor Argentínával és Brazíliával azonos hatalmi súlyra vágyott, ám sokáig kerülte a konfliktust a kontinens két vezető hatalmával. Ebben változást az 1864-es év hozott, amikor Uruguayban Venancio Flores felkelést robbantott ki a Paraguayjal szövetséges Atanasio de la Cruz Aguirre elnök megbuktatására. A brazil kormány támogatta Flores harcát, akit csapatokkal is megsegített, López ezt viszont casus bellinek tekintette, és hadat üzent Brazíliának.

A paraguayi elnök támadást indított Mato Grosso tartományba, és elfoglalta a hegyvidék gazdag gyémántlelőhelyeit, majd hadjáratot szervezett Aguirre megsegítésére. Mivel Uruguay és Paraguay nem határos egymással, az elnök arra kényszerült, hogy Argentínától kérjen engedélyt az átvonuláshoz, amelyet elutasítottak. López ezért 1865 tavaszán nekik is hadat üzent, és egy villámgyors offenzíva során megszállta Corrientes és Entre Ríos tartományokat, amelyeket hamarosan országához csatolt.

Véres háborút és kegyetlen terrort hozott létre

A támadás hatására Argentína, Brazília és – az immár Flores vezette – Uruguay 1865. május 1-jén szövetségre lépett Paraguay ellen. A három hatalom szerződésében kinyilatkoztatta, hogy a háborút addig vívják majd, amíg López totális vereséget nem szenved.

Néhány hónapon belül a paraguayi diktátor a bukás szélére sodródott és védekezésre kényszerült a túlerőben lévő nagyhatalmakkal szemben. López azonban nem volt hajlandó megadni magát, inkább újabb és újabb tízezreket küldött a frontra, amely ekkor már szinte egyenlő volt a vágóhíddal. Eközben rendszere stabilitását a terror fokozásával igyekezett biztosítani, kegyetlen hajtóvadászatot indított a „belső ellenség” elpusztítására, és saját rokonai mellett a vezérkart, a polgári elitet és az országban tartózkodó diplomatákat sem kímélte.

Paraguay egészen 1870 márciusáig kitartott a szövetségesek túlerejével szemben, López február elején indította meg utolsó hadjáratát az előrenyomuló brazil csapatok ellen, katonáinak többsége azonban dezertált, így a diktátor sorsa megpecsételődött. José Antonio Correio de Cámara brazil tábornok március 1-jén megkísérelte López elfogását, de a bukott elnök a végsőkig ellenállt, és életét vesztette a dulakodás során. Halálával véget ért az öldöklő háború, amely szörnyű vérveszteséget okozott Paraguay számára, és kis híján letörölte az országot a térképről.

Sokan máig hősnek tekintik

Bár López kormányzása alatt a dél-amerikai köztársaság elveszítette népességének mintegy felét, a későbbi generációk nem feltétlenül értékelték negatívan uralmát. Ezt jól mutatja, hogy az elnök testét később az asuncióni Hősök Nemzeti Panteonjában helyezték végső nyugalomra, halála napját, március 1-jét pedig a hősök emléknapjává nyilvánították, amelyet máig megünnepelnek. A paraguayiak többsége Lópezre ma sem diktátorként, hanem bátor hazafiként tekint, aki semmilyen áldozattól nem riadt vissza azért, hogy országa felemelkedhessen.

Igazságérzetünk azt kívánja, hogy a kegyetlen zsarnokok életük végén nyerjék el méltó büntetésüket, ám a történelem nem igazságos. Alábbi cikkeinkben több hazai és külföldi diktátor pályafutását mutatjuk be, akik közül néhánnyal valóban elbánt a népharag, másoknak viszont semmilyen retorzióval nem kellett szembenézniük tetteikért:

• „Öljenek meg!” – ezek voltak Kádár János utolsó szavai
• Nyomorban halt meg az egykor teljhatalmú Rákosi Mátyás
• Saját népének negyedét irtotta ki büntetlenül a diktátor
• Ő volt Észak-Korea első diktátora
• A foci árnyékában épült Videla véres diktatúrája
• Brutálisan végezték ki Mussolinit
• Így halt meg Mao, a véreskezű diktátor

The post Népének felét halálba küldte ez a diktátor first appeared on 24.hu.

Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu