A pesmerga elővett egy pisztolyt, és felém nyújtotta.

Öreg Makarov volt, markolatán vörös csillaggal. Csőre töltve, biztosítva kellett hurcolnom magammal az egész khanakini hadjárat alatt.

Egyetlen golyó volt benne, a nevemmel. Azért adták, hogy ne essek fogságba.

2014-et írtunk, én pedig a kurdok harcáról tudósítottam az Iszlám Állam ellen Irakban.

Meglepően nehéz tud lenni egy ilyen pisztoly, ha az embernek mindenhová hurcolnia kell magával. Pisztolytáskát nem kaptam hozzá, így heteken keresztül húzta a zsebem.

Szakmai alapszabály, hogy sajtósként semmilyen körülmények között nem hordasz magaddal fegyvert háborús zónában. Nem azért vagy ott, hogy részt vegyél a konfliktusban, arról nem is beszélve, hogy ha megtalálják nálad, nem csak te leszel bajban, de minden kolléga, humanitárius munkás is, aki a terepen dolgozik. Elég egy újságírót megfogni egy ellenőrzőponton, és onnantól kezdve véget is ért a sajtó függetlensége, és minden újságíró veszélyforrás. Akinek fegyvere van, annak oldala is.

A kurdok ragaszkodtak hozzá, hogy nálam legyen, mert tudták, mire számíthat, aki az Iszlám Állam fogságába kerül. Én is tudtam, ezért fogadtam el. Tartoztam annyival anyámnak, hogy ne kelljen végignéznie, hogy bedrogozva lefejeznek egy kifejezetten életlen késsel valahol a sivatagban, miközben élőben közvetítik az egészet.

Ezt csinálta az Iszlám Állam a foglyaival.

Álmatlan éjszakáim voltak amiatt, hogy meg tudom-e tenni, amit meg kell a legrosszabb forgatókönyv esetén. Szerencsére sosem derült ki.

Ki nem állhatom az iszlamistákat.

The post Nincs tanulság: Ki nem állhatom az iszlamistákat first appeared on 24.hu.

Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu