Hisszük, hogy azok a történetek, amiket nem mesélünk újra, elvesznek. Ez a lapozgatós kalandkönyv George Orwell 1984 című, fájdalmas látomásának újragondolása. Újragondolás, egyben az olvasóval közös újraalkotás, hiszen nemcsak olvasni, de bolyongani is lehet benne: Winston Smith szerepében bizonyos keretek közt Te alakítod a történetet. Állandóan választhatsz, sőt választanod kell: tucatnyi helyszínen, különböző kihívásokat megélve dönthetsz hétköznapi kérdésekben, erkölcsi dilemmákban és az életed szempontjából jelentős helyzetekben. Feladatod három részből áll: 1) elmenekülni a rendszer elől (ha lehetséges, akkor Juliával), 2) megismerni és a lázadás segítségével nyilvánosságra hozni a rendszer egyes titkait és 3) megdönteni a diktatúrát. Ehhez itt-ott elrejtett információmorzsákra lesz szükséged, amelyeket később felhasználhatsz, érdemes tehát feljegyezni ezeket – például a könyv végében.

Utad során szinte minden lépésnek lesznek – ha néha nem is azonnal nyilvánvalóvá váló – következményei. Ezekből aztán többnyire új helyzetek, új választási lehetőségek születnek, de az is előfordulhat, hogy a döntések vagy a balszerencse következményeképp a történet véget ér. Mindenesetre próbálj minél inkább beilleszkedni, hogy a lehető legkésőbb kerülj a Gondolatrendőrség kezei közé. Ha ugyanis vétséget, vagy – Nagy Testvér mentsen meg tőle – gondolatbűnt követsz el, és lebuksz, akkor kényeztetőnek igazán nem nevezhető gondjaikba vesznek. Ha pedig harmadszor kapnak rajta, akkor a Szeretetminisztérium halálosan ölelő karjaiba kerülsz, ahonnan nincs menekvés. Mindazonáltal a választásaidnak sokszor nem lesznek azonnal egyértelmű „bizonyosan helyes” vagy „mindenképpen helytelen” következményei – előfordulhat akár az is, hogy szándékosan áldozod fel a szabadságod vagy az életed –, és persze nem lesz mindig minden döntés élet-halál kérdése sem. Szinte garantálni tudjuk, hogy első próbálkozásod során elbuksz majd, de – szemben az élettel – itt próbálkozhatsz újra. És újra.

8.

Rendben, ebben a világban nincs szabad beszéd, de ahol nem szólhatsz, ott is adhatsz egyértelmű gesztusokat. Egy kézfogásnál és egy pillantásnál azért határozottabb jelzésre van szükséged. A túlzott bizalmatlanság sokkal biztonságosabb, mint az elhamarkodott bizalom. Lehet, hogy O’Brien tényleg barátságos veled – de lehet, hogy mindenkivel az. Ez nem biztos, hogy megakadályozza abban, hogy elgőzösítsen. Mindazonáltal a dicséret miatti elégedettséggel vonulsz le a kantinba. A cigarettafüsttel teli helyiség szürkére festett falai szinte visszhangozzák a savanyú szagokat. A kezedbe nyomott bádogtálcán zsíros foltokat hagy a csorba tányérból kilöttyent ragú. Ízetlenségét egy szürke kenyérszelet jellegtelensége és a híg pótkávé keserűsége ellenpontozza. Egyáltalán nem látszik, hogy ez az Egyes Leszállópálya egyik agyközpontja, a négy minisztérium egyikének ebédlője – lehetne egy ládagyárban is akár, de mindig is úgy vélted, hogy az igénytelenség itt fontos üzenetet hordoz.

Hogy az étel elviselhetőbb legyen, egy munkahelytől talán szokatlan módon van itt egy bár is – ez persze nem elegáns pultot és változatos italokat jelent, csak egy lyukat a falban, ahol nevetséges 10 centért nagy pohár Győzelem gint lehet kapni. Kettőt inni általános. Hármat inni már veszélyes – az alkoholizmus küszöbe a munkaképesség megőrzése.

A szokásosnak mondható asztaltársaságoddal ebédelsz. Barátai nincsenek már az embernek Óceániában, a barátság bizalmas viszonyt jelentene, a bizalom pedig előbb vagy utóbb halált. Elvtársaid – magánbeszélgetésben esetleg testvéreid – vannak, és némely elvtársak kevésbé kellemetlenek, illetve veszélyesek más elvtársaknál. A Kutatási Osztályon dolgozó alacsony, kidülledő szemű Syme 3233, akit akár értelmeséginek is nevezhetnénk, rendíthetetlen híve a Pártnak, és nem átallja ezt folyton hangoztatni is. A borostás arcú – talán ő sem kapott borotvapengét – Tillotson 6341 veled együtt dolgozik az Irattári Osztályon. És Ampleforth 7781, az örökké rendezetlen külsejű költő az Irodalmi Osztályról, akinek idétlenül nagy szőrcsomók lógnak ki a füléből.

Mindig problémát jelent, hogy miről lehet többé-kevésbé nyugodtan beszélgetni nyilvános helyen. Syme, a keményvonalas, párthű Syme azonban megtalálja a tökéletes témát és a reggeli győzelmi jelentést visszhangozza, kiemeli stratégiai jelentőségét. Úgy véli, hogy ez a siker megnyitja az utat Eurázsia végső legyőzéséhez, hogy immár békében építhessétek tovább az egész világra kiterjedően az AngSzoc rendszerét.

Buzgón helyeseltek, te is hozzáteszel néhány fotelforradalmi bölcsességet mobilitásról, tűzerőről meg a csapások mélységéről. Syme a szeme sarkából figyel, Ampleforth a saját belső világával van elfoglalva, te pedig Tillotsont figyeled. Egyáltalán nem tűnik lelkesnek, és amikor az AngSzoc világméretű, végső diadalát emlegetitek, árnyék suhan át az arcán. Ez bizony maga az arcbűn, ilyesmit minden rendes párttagnak jelenteni kell, hogy az érintett megkaphassa a szükséges „tájékoztatást” a megfelelő hatóságoktól.

Ha úgy gondolod, itt a lehetőség, hogy jó pontokat szerezz magadnak, ami igazán rád fér a mai napon, akkor jelentsd Tillotson arcbűnét, és lapozz a 147-re!

Ha úgy véled, hogy a közeli kollégáid feljelentgetése nem a te feladatod, lapozz a 88-ra!

88.

Nem, végül is csak egy fintor volt, semmi komoly. És különben is, ha Tillotson áruló, akkor te is az vagy. Nem lehet odáig süllyedni, még ebben az embertelenségben sem, hogy valaki a barátai besúgásával váljon kiszolgálójává a terrornak. Még akkor sem, ha nem igazi barát, csak egy kolléga a szomszéd asztaltól.

Tillotson is észreveszi, hogy kiszúrtad a megingását. Az ebéd hátralévő része főleg Ampleforth fecsegésével telik az újbeszél költészet szépségeiről. Az ebéd végeztével indultok visszafelé, ki-ki a maga részlegébe, ti ketten Tillotsonnal az Irattári Osztályhoz vezető folyosókon.

Egy félreeső szakaszon, két telekép közötti holttérben aztán karon ragad és félrevon:

– Nincs sok időnk, jól figyelj, Winston, mert csak egyszer fogom elmondani. Nekem már végem. Tudom, hogy figyelnek, le fognak tartóztatni. Évek óta küzdök azért, hogy találjak valami kiutat. Tudom, hogy nem vagyok egyedül, de nagyon kevés az információ! Azokat, akik szemben állnak a rendszerrel, Testvériségnek nevezzük – nem tudom, hányan vannak. Tudj meg mindent a rendszerről, amit csak lehet: Nagy Testvér kilétéről, Goldsteinről és a könyvéről, amiben le van írva az igazság. Talán ez segít túlélni. Mindenben hazudnak! Mindenben! Szerintem nem is 1984 van!

Idáig jut váratlan és sokkoló kirohanásában, hirtelen se köpni, se nyelni nem tudsz. Léptek közelednek a kanyaron túlról, Tillotson elengedi a karod és sietve elindul arra, amerről jöttetek. Te meg nyugodt, kimért léptekkel, de torkodban dobogó szívvel az eredeti irányba. Csak egy ismeretlen titkárnő jön szembe, karján mappákat egyensúlyoz.

Tillotsont egy óra múlva viszik el. Pont kimész a mosdóba, és amikor visszatérsz, látod, ahogy befordulnak vele a sarkon, két civil ruhás ügynök, semmi dráma, semmi felhajtás – egészen addig, amíg Tillotson teste nem kezd rángatózni, s szájából nem árad iszonyatos szag. Valami maga keverte szert vehetett be, amikor látta, hogy jönnek érte. O’Brien ér oda elsőnek, megpróbálja újraéleszteni – a bűnösök nem menekülhetnek büntetlenül a halálba, azt az AngSzoc osztja – sikertelenül. A szívmasszázs közben kiesik a mellényzsebéből régimódi, ezüstnek látszó cigarettatárcája.

Émelyegsz, a helyedre mennél, de a telekép már a Két Perc Gyűlölet beharangozásánál tart – ilyenkor mindenkinek valamelyik közösségi helyiségbe kell igyekeznie.

Ha úgy érzed, hogy nem hagyhatod ki, különösen azután, ami Tillotsonnal történt – lapozz a 61-re!

Ha megráztak az események, és nem tudsz most együtt üvölteni a farkasokkal – lapozz a 105-re!

147.

A túlélés érdekében néha borzasztó dolgokat kell cselekedni. Úgy gondolod, több szabadsághoz juthatsz és kevésbé lihegnek majd a nyakadba, ha bebizonyítod hűségedet a Párthoz. Amikor visszatértek az ebédszünetről, bekopogsz az Irattári Részleg vezetőjének irodájába. Elmondod, amit láttál: Tillotson pártszerűtlen viselkedését és arcbűnét. Igyekszel közben a legelkötelezettebb arcodat felölteni. A csoportvezető persze megijed: árulás az ő részlegében. Írmagját is azonnal ki kell irtani, máskülönben ő kerülhet bajba. Teljes szigorral néz rád, éppen csak köszönetet mond, amiért teljesítetted a kötelezettségedet. Utasít, hogy térj vissza a munkádhoz.

Hamarosan két jellegtelen, civil ruhás férfi érkezik a részlegre és egyenesen Tillotson boxához lépnek. A következő pillanatokban komoly felfordulás támad, mert az áruló ahelyett, hogy bűnbánóan követné a Gondolatrendőrség ügynökeit, megpróbál kitörni, az egyiket egyenesen felökleli.

– Nem hallgattathatnak el! Kiderül majd az igazság! Éljen a Testvériség! Olvassátok Goldstein könyvét! A Nagy Testvér… – idáig jut, amikor a másik ügynök egy viperával lesújt rá.

Néhány tétova arc néz ki a boxokból, de az ügynökök fenyegető pillantásának hatására mindenki igyekszik láthatatlanná válni. Újabb ügynökök jönnek és az eszméletlen Tillotsont elhurcolják. Furcsán érzed magad – ezek szerint végül is igazad volt, Tillotson áruló. Egy áruló, aki talán pont úgy gondolkozik, mint te. Ezek szerint akkor te is…

– Winston, 0679 irattári részleg, azonnal jelentkezzen O’Brien elvtársnál a második szinten – reccsen rád a telekép.

Próbálsz közönyös maradni, nehogy eláruljon a reakciód, de azért egy pillanatra összeszorul a gyomrod. Ami éppen az eszedbe jutott, az gondolatbűn. De nincs választásod felmész a 237-es szobába, ma már másodszor. Lélekben felkészülsz, hogy téged is elviszenek – ugyan, hogy lehet erre felkészülni? – hátha Tillotson vallott valamit rád…

Ehhez képest kellemes meglepetés fogad, O’Brien a legnyájasabb arcát ölti fel. Gratulál pártszerű viselkedésedhez, de megint látsz valami furcsát az arcán. Undort? Érdeklődést? Nem tudod meghatározni.

– Nem könnyű kellő szigorral eljárni azokkal szemben, akikkel közeli viszonyban vagyunk – mondja.

Előhúz egy ezüstnek látszó cigarettatárcát – micsoda antik darab, határozottan nem pártszerű, ifjúkorodban láttál ilyet utoljára –, és régimódi gesztussal megkínál. Elfogadod, ilyet nem lehet visszautasítani. Utadra bocsát.

A folyosón a teleképek már a Két Perc Gyűlölet szignálját játszák, ilyenkor mindenkinek valamelyik közösségi térben, például a legközelebbi tárgyalóban kell gyülekezni. Persze, te a sok történés miatt lemaradtál a munkáddal és szereztél is pár jó pontot, talán kihagyhatod.

Ha úgy érzed, hogy nem hagyhatod ki, különösen azután, ami Tillotsonnal történt, lapozz a 61-re!

Ha megráztak az események, és nem tudsz most együtt üvölteni a farkasokkal, lapozz a 105-re!

61.

A Két Perc Gyűlöletből nem lehet kimaradni. Nem az a baj vele, hogy kötelező – formálisan nem az –, hanem hogy valóban nem lehet kihagyni. A közösségi összetartozás bizarr érzését nyújtja, amikor a tömegben az ember elveszti önmagát. Vagy ötvenen gyűltök össze az emeleti eligazítóban, amikor a telekép nekikezd. Ez a két perc az ellenségekről szól. Az eurázsiai hordák vad, durva arcú katonáiról, akik óceániai nőket erőszakolnak meg, és csecsemőket tépnek ketté. Terrorbombázásokról, amelyek iskolákat és békés lakónegyedeket pusztítanak el. Árulókról és szabotőrökről, akiknek ármánya miatt a gyermekeinknek sokszor nélkülözniük kell. És legfőképpen Goldsteinről, a Párt korábbi tagjáról, aki árulóvá lett, a legfőbb árulóvá, megtagadta az AngSzoc szellemét, Nagy Testvér életére tört, majd fondorlatosan elmenekült és azóta is megállás nélkül szervezi árnyékhadseregét, az árulók ötödik hadoszlopát, akik külföldi ideológiákkal szuverenitásunk ellen törnek. Goldstein kecskeszakállás, hosszúkás arca, amelyet markáns orr koronáz meg, betölti a képernyőt. Hazugságokat sorol a Pártról és Nagy Testvérről, kecskeszerű feje egy ponton tényleg mekegésbe kezd, majd átváltozik egy eurázsiai katonává . A mongol arcberendezésű marcona alak szuronyát feléd szegezve szinte lelép a telekép képernyőjéről. Ahhoz képest, hogy 94 éves, elég jól tartja magát.

Ebben a pillanatban a terem már szinte eksztázisban van. A Két Perc Gyűlöletből nem lehet kimaradni, magával ragadja az embert. Ebben a pillanatban te is úgy érzed, hogy fegyvert tudnál ragadni az árulók ellen, hogy fel tudnád jelenteni, akár a saját két kezeddel is elgőzösíteni őket. Hogy megérdemlik.

Az általános kavarodásban, miközben a képernyőn feltűnik Nagy Testvér feje – egy munkatársnőd, aki leginkább borzalmas, de pártszerű barna kardigánjairól nevezetes, hisztérikus zokogásban tör ki, és térdre rogy NT előtt – s amíg mindenki ezzel van elfoglalva, egy fiatal nő lép feléd, hogy leüljön a melletted levő székre. Láttad már párszor, pártoverallján olajnyomok, arra tippelsz, hogy az Irodalmi Osztályon dolgozik a regényíró gépek mellett. Egyszerű megjelenése csak kiemeli derekán az Ifjúsági Nemiségellenes Szövetség bíbor övét. Az ilyenek a párt fanatikusai: elutasítják az erotika minden formáját, mint liberálburzsoá elhajlást, és a nemi közösülést is csak a Párt által jóváhagyott utódnemzések számára elengedhetetlen számban és módon hajlandók végrehajtani. Ugyanakkor kíváncsivá tesz. Vajon miért érdeklődik irántad?

Ha hagyod, hogy a lány melléd üljön, lapozz a 31-re!

Ha inkább felpattansz, hogy a telekép előtt gyülekező tömeghez csatlakozva kerüld el őt, lapozz a 173-ra!

105.

Azok után, hogy láttad Tillotson dicstelen végzetét, nincs kedved elmenni gyűlölködni. Visszamész a boxodba. Hiányod azonban gyorsabban feltűnik, mint gondoltad volna – eddig nem tudtad, hogy akinek barátját vagy közvetlen munkatársát viszik el, automatikusan kiemelt megfigyelést kap –, hamarosan két civil ruhás áll az asztalod mellett. Ezek ugyan nem azok, akik Tillotsont elvitték, de nem kevésbé vérfagyasztó a megjelenésük.

Ha harmadszor vagy a Gondolatrendőrségen, lapozz a 328-ra, ha nem, olvass tovább!

Fél órával előállításod után két fekete ruhás kopó érkezik. Pontosan tudod, mi vár rád, a Gondolatrendőrségnek megvan a maga három lépéses protokollja.

Köszönés helyett összevernek. Ez a lépés minden GR-vendégnek jár, nem személyes és nem is okoz maradandó sérüléseket. Ügyelnek, hogy ne szakadjon szalag, ne törjön csont, ne folyjon ki szem, pusztán a lágy részeket veszik kezelésbe. Az egyik herén rúg, míg a másik a vesédet célozza a tonfájával. Hamar a földre kerülsz, ekkor még 10-15-ször közepes erővel beléd rúgnak acélorrú bakancsukkal.

Második körben kikérdeznek arról, miért is kerültél ide. Szerencséd, hogy ismered a protokollt, tudod, hogy tudnak addig verni, míg mindent bevallasz, még azt is, amiről nem is hallottál, így ezt már az elején megteszed. Miután a meséd nem túl ellentmondásos, egy idő után nyugvópontra jut az eszmecsere.

Búcsúzóul még egyszer összevernek. Ez olyan mértékű szokott lenni, amennyire felbosszantod vallatóidat. Miután nem okoztál nekik túl nagy gondot, így pár gyomrossal megúszod, bár az ütésektől azért elhányod magad. A keserű epe marja a torkodat.

Este – zúzódásokkal és véraláfutásokkal gazdagabban – egy rendőrségi autóból hajítanak ki a városban. Örülsz, hogy nem a halottaskocsi jött érted, hazatérve kimerülten dőlsz az ágyba, de agyadban elraktározódik, hogy a GR vendége voltál.

Másnap a munka alapvetően eseménytelenül telik, kollégáid nagy rutinnal és jelentős adag duplagondollal nem veszik észre a rajtad látható, jól-rosszul palástolt külsérelmi nyomokat. Megesik az ilyesmi… Mindazonáltal ebédnél egyedül ülsz, mert valahogy egyik ismerősöd sem bukkan fel éppen – keserűen elraktározod magadban, hogy most duplaplusznemjó veled mutatkozni. Egyetlen kivétel van, egy fiatal nő lépked feléd, hogy leüljön a melletted levő székre. Láttad már párszor, pártoverallján olajnyomok, arra tippelsz, hogy az Irodalmi Osztályon dolgozik a regényíró gépeknél. Dísztelen megjelenése csak kiemeli derekán az Ifjúsági Nemiségellenes Szövetség bíbor övét. Az ilyenek a Párt fanatikusai: elutasítják az erotika – mint liberálburzsoá elhajlás – minden formáját, és a nemi közösülést is csak a Párt által jóváhagyott utódnemzések számára elengedhetetlen számban hajlandók végrehajtani. Ez nem az a pillanat, amikor arra vágysz, hogy erkölcsi prédikációt tartson neked valaki. Felhörpinted a ginedet, veszni hagyod tálcádon az ebéd maradékát, és felpattansz. A lány némileg csalódottan figyeli hirtelen távozásod, de nem tesz megjegyzést. A nap végén úgy érzed, elég volt a közösségi élményekből. Az egyik prolinegyed felé veszed az irányt, ami kellő számban kínál olyan prolitápot, amelyet – ha nem feltűnően csinálja valaki – elnéznek néha a párttagoknak. Úgy érzed, a mai nap után szükséged van erre.

Ha egy kocsmában akarod keresni a vigaszt, lapozz a 128-ra!

Ha szándékaid ellenére nem tudod kiverni a fejedből a bíboröves lányt, és ezért olcsó szexre vadászva merülsz el az éjszakában, lapozz a 270-re!

Harmadszor is a Gondolatrendőrség cellájában találod magad. Még hozzád sem értek, de már mindened fáj. Minden nesztől megriadsz és a szomszédos cellákból hangzó ordításban saját jövendő sorsodat hallod vissza.

Most nem úszod meg olyan könnyen, mint eddig. Napokig, talán hetekig kínoznak – módszeresen, rendszeresen, néha talán csak kedvtelésből – teljesen elveszted az időérzékedet. Igazából nem is számít már, nem nagyon maradt benned semmi emberi. Ami megmaradt, azt a végén elgőzösítik. Annyiszor és annyira zsigerelnek ki, hogy szinte már megváltás a vég. De ha tested halála nem lenne elég, innentől nemszemély vagy Egyes Leszállópálya népe számára: sem a munkatársaid, sem a családod, sem semmilyen információforrás nem említi a neved, gondosan eltüntetnek minden feljegyzésből, névsorból. A Győzelem tömb lakói elfordítják a fejüket, amikor a gondnok levakarja a neved a postaládáról és az ajtóról. Személyes holmidat elégetik. Nem maradt utánad semmi és senki. Nagy Testvér elégedett és szeret téged.

Utad itt elfelejtett véget ér.

Nagy Ádám – Pirisi Gábor: Nagy Testvér szeret téged – 1984 (kalandkönyv)

Athenaeum Kiadó, 2025

The post Nők bíbor övben, akik a nemi közösülést csak a jóváhagyott utódnemzések számára elengedhetetlen számban és módon hajlandók végrehajtani first appeared on 24.hu.

Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu