Nyomorban halt meg az egykor teljhatalmú Rákosi Mátyás

Rákosi Mátyás, a magyar történelem egyik legsötétebb korszakának névadója 54 éve, 1971. február 5-én halt meg. A kommunista politikus nem tudott beletörődni bukásába, egész életében azért küzdött, hogy visszatérhessen a hatalomba.

Akaratos gyerekből lett tehetséges politikus

Rosenfeld Mátyás néven született, 1892. március 8-án a bácskai Adán (a település ma Szerbiához tartozik) egy 14 gyermekes magyar zsidó család ötödik gyermekeként. Gyerekként konok volt, makacs, akaratos, megszokta és el is várta, hogy körülötte forogjon a világ. Emellett viszont nagyon jó eszű, okos fiú volt remek memóriával, az iskolában jól teljesített.

Szegeden végezte el a gimnáziumot, majd Budapesten a Keleti Kereskedelmi Akadémiát, ezt követően Németországban, Franciaországban és Angliában járt hosszabb tanulmányutakon. Az akadémián németül, franciául, törökül tanult, később elsajátította az angol, az olasz és az orosz nyelvet is. Hamar, már középiskolai évei alatt bekapcsolódott a politikába a szociáldemokrata mozgalom tagjaként.

Az első világháborúban hadapród őrmesterként vezényelték a keleti frontra, itt mindössze két hónap után, 1915 áprilisában fogságba esett. Három évet töltött különböző orosz hadifogolytáborokban, ahonnan csak 1918-ban tudott megszökni.

Hazatérte után belépett a frissen megalakult Kommunisták Magyarországi Pártjába, a Tanácsköztársaság idején a kormány tagja lett. Kun Béla rezsimjének bukása után Nyugat-Európába menekült, ahonnan 1924 decemberében, hamis útlevéllel, Braun Vilmos velencei kereskedőnek álcázva tért vissza Magyarországra.

Álcája ellenére azonban hamar lebukott, ettől kezdve pedig 15 évet töltött fogságban Vácon, majd a szegedi Csillagbörtönben. 1940-ben egy a szovjetekkel kötött alkunak köszönhetően szabadult, amelynek értelmében Magyarország Rákosiért cserébe visszakapta az oroszok zsákmányolta 1849-es honvédzászlókat. Börtönéből Moszkvába távozott, ahol egészen a második világháború végéig élt.

Rémuralma után luxusba száműzték

Rákosi 1945. január 30-án, a fegyverszüneti delegációval érkezett haza Moszkvából. Ettől kezdve a magyar kommunisták élén, a szovjet megszálló hatóságok iránymutatásával és aktív segítségével felszámolta a magyar demokratikus kísérletet, és sztálini típusú diktatúrát épített ki.

Eszköztáruk széles volt, és nem válogattak a módszerekben sem, zsarolást, terrort és megfélemlítést alkalmaztak: koholt összeesküvések, koncepciós perek, kikényszerített vallomások, elcsalt választások szegélyezték a hatalomhoz vezető utat. Ezután felszámolták a többpártrendszert, politikai ellenfeleiket emigrációba kényszerítettek vagy bebörtönözték, az egyházakat vagyonelkobzással, iskoláik, szociális-egészségügyi intézményeik elvételével, a szerzetesrendek döntő részének betiltásával és látványos koncepciós perekkel igyekeztek megtörni.

Rákosi hatalma csak Sztálin 1953 márciusában bekövetkezett halála után vált kérdésessé. Sorsa az utódlásért folytatott moszkvai harc kimenetelétől függött, végül a szovjet vezetés 1956. július 18-án felmentette tisztségéből.

Az országot 1956. július 26-án hagyta el, a Szovjetunióba távozott, ahol luxusszáműzetésben élt. Egy ötszobás, jól felszerelt lakást kapott házvezetőnővel, ingyen étkezést, havi 2000 rubel költőpénzt és saját használatú gépkocsit. Ezeken felül évente szanatóriumi beutalót Szocsiba, illetve feleségével másfél-két hónapig használhatta a gelendzsiki pártüdülő vendégházainak egyikét is.

Nyomorban tengette utolsó éveit

Az 1956-os forradalom után azonban személye egyre kellemetlenebbé vált az új magyar vezetés számára, hiszen vehemensen küzdött a visszatérésért. Ezért a szovjetek az isten háta mögé dugták az egykor teljhatalmú magyar diktátort a kirgiz–kazah határon, a Tien-San hegység 6–7 ezer méteres csúcsai közelében fekvő Tokmok (Tokmak) városába.

Rákosi és felesége itt egy kétszobás lakásban élt, a vizet kútról hordták, az illemhely az udvaron volt, fűteni fatüzelésű kályhával lehetett.

A magashegység időjárása zord volt: télen erős fagy volt jellemző, akár mínusz 20–30 Celsius-fok közötti hőmérséklettel.

A Rákosi házaspárt 1966-ben egészségi állapota miatt elköltöztették, először Arzamaszba, a vakok és gyengénlátók intézetébe, majd Gorkij (Nyizsnyij-Novgorod) városába. Itt Rákosi életkörülményei és az orvosi ellátás színvonala is javult.

A szív- és érrendszeri problémákkal küzdő Rákosi Mátyás, innen már soha nem tért haza. 1970 novemberében szívinfarktust kapott, állandó orvosi kezelésre és felügyeletre szorult, majd 1971. január 26-án egy újabb szívroham érte, melynek következtében február 5-én, 78 évesen meghalt.