A kisbusz középső üléssorán ülő kislány szemei kikerekedtek, a légzése felgyorsult, és ijedten hadoválva a szélvédőre mutatott. Bár a szürke égen semmilyen közelgő veszély nem látszott, és a dróndetektorok sem csipogtak, a „Rozi na Ruki”, azaz „Rózsa a kézen” nevű mentőalakulat kisbusza lelassított és félreállt.

A lány láthatóan nem volt jól, mióta elindultak, ezúttal egy piszokfoltra hitte azt a szélvédőn, hogy egy közelgő drón.

A tízéves, Malajának becézett ötödikes kiszállt, aztán leguggolva, a térdeit átkulcsolva előre-hátra imbolyogva próbálta megnyugtatni magát. Az édesanyja arcán nem tükröződött érzelem, csöndben várta, hogy elmúljon a lánya pánikrohama.

Negyedórája hagyták el Berezivkát, hogy jó eséllyel soha többé ne térjenek ide vissza: a falujuktól alig tíz kilométerre is észleltek már előretolt orosz csapatokat, igaz, a derékhad még csak a közeli Kupjanszk belvárosát ostromolja. Az orosz drónok és siklóbombák azonban akár 20–30 kilométerrel is megelőzik a közvetlen arcvonalat, módszeresen keresik és pusztítják a katonai és polgári infrastruktúrát, beleértve a lakóházakat is, amelyekben a frontról hátravont erőket elszállásolja a hadsereg.

Néhány nappal ezelőtt az ő kertjükben is felrobbant valami, pár méterre a házfaltól – ez győzte meg őket, hogy hátrahagyják szegényes, de tiszta otthonukat.

A szomszédok – akik még egy ideig ott maradtak –, vállalják a ház és a háziállatok őrzését, etetését. A front közeledtével azonban valószínűleg ők is elmenekülnek majd, így a ház végső lakói egy ukrán katonai alakulat tagjai lehetnek – mielőtt az oroszok lebombázzák az épületet.

A hajnalhasadás utáni szürke órában érkezett értük az evakuálást végző kisbusz, amikor az éjjellátó drónoknak már túl világos van, a rendes kamerával felszerelteknek viszont még túl sötét.

The post „Ő is sír, a veje is sír, a végén én is sírok” – menekülők és maradók az ostromlott Kupjanszkban first appeared on 24.hu.

Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu