Arról, hogy Francis Drake pontosan az Úr melyik esztendejében született, megoszlanak a vélemények. Egyesek szerint 1539-ben, mások szerint az 1540-es évek elején. Születésének helyszíneként pedig a ködös Albion délnyugati csücskében helyezkedő Devon megyét jegyezték fel a krónikások.

Protestáns családban született. Apja földművelőből lett prédikátorként próbálta eltartani a ház népét, ám egy katolikus lázadás következtében a família menekülni kényszerült. Végül Kent városában leltek menedékre, innen azonban Drake Plymouth-ba, a hajózási üzletben érdekelt Hawkins családhoz került, ahol hamar megismerkedett a nagybetűs élettel. Már egészen fiatalon hajósinasnak állt, és a fagyos, zord tenger vizeit szelve tanulta ki a kemény matrózszakmát. Közben a kereskedelem fortélyába is belekóstolt: németalföldi és észak-franciaországi kikötőkbe vitték-hozták a portékákat, majd a nyugat-afrikai rabszolgakereskedelem felé orientálódott.

Az igencsak jól jövedelmező rabszolgaüzlet akkoriban egy spanyol–portugál duopóliumnak számított, így érthető módon az ibériaiak nem fogadták örömmel az új konkurencia megjelenését. Az összecsapások emiatt elkerülhetetlenné váltak, ám ez cseppet sem zavarta az angolokat, akiknek a szeme előtt főként a bőséges haszonszerzés lebegett.

Drake tehát az 1560-as években többször is Afrika partjai felé vette az irányt, abban reménykedve, hogy a rabszolgák eladásából szép summa fogja ütni a markát. Mindazonáltal fontos kiemelni, hogy Drake ekkor még semmilyen jelentősebb pozíciót nem töltött be, feladatait John Hawkins parancsnoksága alatt teljesítette.

Veszélyes vizeken

Hawkins, Drake és társaik esetében az elején még rendben mentek a dolgok, ám a második rablóhadjáratuk igencsak rosszul sült el, mivel San Juan de Ulúánál a spanyolok megtámadtak őket. Kettő kivételével az összes hajójukat elfogták vagy elsüllyesztették, a legénység jelentős részét pedig legyilkolták. Drake és néhány matróztársa viszont életben maradtak. Szerencséjüket egy Judith nevű kis bárkának köszönhették, amellyel sikerült gyorsan elmenekülniük, majd gond nélkül a biztonságot jelentő angol partokhoz navigáltak.

A vállalkozás igencsak nagy anyagi és emberi veszteséggel járt, és az expedíciót teljes csődként könyvelték el. A bajokat tetőzte, hogy John Hawkins, aki egy másik hajóval szintén el tudott szökni, azzal vádolta meg Drake-et, hogy csata közben otthagyta a flottát, a zsákmányt pedig megtartotta magának. Hogy ebben mennyi volt valóság, nem tudni, annyi biztos, hogy az ügy megviselte a kettőjük kapcsolatát.

A csúfos kudarc ellenére Drake szerencsecsillaga felragyogott. Az esetet ugyanis I. Erzsébet is nyomon követte, aki szintén érdekelt volt a rabszolgakereskedelemben, így a sikertelen vállalkozás számára is komoly pénzügyi deficitet okozott. A károk mérséklése érdekében a királynő 1572-ben privatér engedélyt (más néven: kalózlevelet) adott Drake-nek, ami azt jelentette, hogy a háborús időkben Anglia ellenségeinek hajóit bármikor megtámadhatja és kifoszthatja. A zsákmány legnagyobb része a koronát, a kisebbik pedig a legénységet illette.

Útban a siker felé

Drake számára ekkor jött el a bizonyítás ideje. Hajtva a bosszútól és a meggazdagodás reményétől, Panama felé vitorlázott, ahol egy jelentős kikötőváros megtámadását tűzte ki célul. Nombre de Dios – így nevezték a kiszemelt települést – azonban túl nagy falatnak bizonyult. Ennek ellenére az akció eredményesen zárult, hiszen a harcok során sikerült nagyobb zsákmányra szert tenni. Ráadásul Drake – egy magaslatra felmászva – életében először megpillantotta a hatalmas kiterjedésű, végtelen Csendes-óceánt, ahol a spanyolokon kívül más nemzet még nem szelte a vizeket. Ezt látván rögvest megfogadta, hogy „Isten segedelmével” egyszer ide is eljut.

Egyelőre azonban beérte azzal, amit akkor szerzett magának, és visszahajózott Angliába, ahol viszont arról értesült, hogy I. Erzsébet és II. Fülöp spanyol király fegyverszünetet kötött. Ez rossz hír volt a számára, mivel így hiába a privatér engedély, spanyol hajókat, városokat többé nem támadhatott meg. Gyakorlatilag semmit sem tudunk arról, hogy 1577-ig konkrétan mivel is töltötte a napjait, ezután viszont élete legnagyobb kalandja következett.

Az első angol, aki körbehajózta a földet

Francis Drake-et egy föld körüli expedíció parancsnokává szemelték ki, melyet maga a királynő is támogatott. A vállalkozásnak kettős célja volt: egyrészt új területek felfedezése, másrészt ott ártani a spanyoloknak, ahol csak lehet. Pontosabban rabolni, fosztogatni, zsákmányt szerezni.

Ez Drake személyiségéhez tökéletesen illeszkedett, mondhatni testhezálló feladat volt.

1577 decemberében indultak útnak öt közepes méretű hajóval és alig 200 emberrel. Drake zászlóshajója, a Pelican, amit később Golden Hindre keresztelt át, épphogy meghaladta a 100 tonnát. 1578 tavaszán elérték Dél-Amerikát, ahonnan a Magellán-szoros felé vették az irányt. Az átkelés nem volt egyszerű, mindössze egy hajó jutott át a Csendes-óceánra. Ezzel azonban Francis Drake teljesítette korábbi fogadalmát, mely szerint egyszer angol hajók is fognak vitorlázni e vizeken. Útjuk innen északra, Valparaisóba vezetett, majd tovább, fel egészen a mai Vancouverig, ahonnan – a legendás északnyugati átjárón keresztül – megpróbáltak visszajutni az Atlanti-óceánra, ám a hideg időjárás miatt ez nem sikerült (az átkelés még jó pár évszázadig senkinek sem jött össze). Visszafelé hajózva a mostani Kalifornia területén is kikötött, melyet I. Erzsébet nevében birtokba vett és Új Albionra keresztelt. Közben a partvidéket, ahol csak lehetett, megsarcolta, az útba eső hajókat kifosztotta.

1579-ben Drake nekivágott a nyílt óceánnak, és eljutott a Fülöp-szigetekig, onnan Jávára, majd a Jóreménység foka következett. Innen északnak fordítva a kormánylapátokat, visszahajózott Angliába. 1580 szeptemberében futott be Plymouth kikötőjébe: ez azt jelentette, hogy Francis Drake lett az első angol hajóskapitány, aki megkerülte a földet.

A csúcsra érve

A kivételes teljesítményért járó jutalom nem maradt el. Drake-et saját hajójának fedélzetén – a spanyol követek heves tiltakozása ellenére – ütötte lovaggá a királynő. Emellett hatalmas vagyonra és hírnévre tett szert, a köznép hősként tisztelte és csodálta. Bár kétségtelen, hogy a nagy rivaldafény számos irigységet szült, aminek következtében sokan – főleg az elit körében – szívesen látták volna az újdonsült lovag bukását. Ez azonban nem hátráltatta Drake karrierjét, akit rövidesen parlamenti képviselővé választottak, majd pedig Plymouth polgármesterévé nevezték ki.

A hajó kemény fedélzetét tehát a városháza bársonyszékére váltotta. Jóllehet polgármesterként teljesen más jellegű gondokkal kellett megbirkóznia, de akinek egyszer sikerült körbehajóznia a földet, az nem ismerte a lehetetlent. Egyébként is, Drake tehetséges szervező volt, aki a bonyolultabb ügyeket könnyedén tudta menedzselni. Városvezetőként rendbe tette a vízvezetéket, csatornát építtetett, a központi térre egy iránytűt szereltetett, valamint szabályozta a helyi halászatot.

Később Drake újra parlamenti képviselő lett, és többek között halászati, tengerészeti, gyarmati és a Devon megyei ügyekkel foglalkozott.

A spanyol Armada

1585-ben ismét háború tört ki Anglia és a Spanyol Birodalom között. II. Fülöp ezúttal alaposan móresre akarta tanítani a spanyol hajókat fosztogató angolokat, ezért hatalmas flottát küldött a szigetország ellen, a cél I. Erzsébet uralkodását megdönteni, és egy új, hűséges, de főként katolikus királyt ültetni Anglia trónjára.

A királynő a titkosszolgálatát vezető Francis Walsingham kiterjedt kémhálózatának köszönhetően azonban értesült a spanyolok terveiről. Így az invázió megakadályozása, pontosabban késeltetése érdekében felkérték Drake-et, hogy rajtaütésekkel nehezítse a spanyolok dolgát. Drake ezúttal is „példásan” teljesítette a feladatát. Egy nagyobb flotta élén ugyanis hatalmas károkat okozott néhány fontos spanyolországi kikötőben, majd pedig a Nyugat-Indiákon folytatott műveletei is jelentős veszteségeket eredményeztek a spanyolok számára.

A sikeres akciók ellenére II. Fülöp a gyarmatbirodalomból származó végtelen tartalékaira támaszkodva 1588-ra felállította az akkori világ legnagyobb hadiflottáját, az év közepére már Anglia partjainál járt a Nagy Armadának nevezett hajóhad. Londonban úrrá lett a pánik, még a legoptimistábbak sem mertek abban reménykedni, hogy Anglia képes lesz feltartóztatni az inváziós hadsereget. A sors azonban átírta a forgatókönyvet, és a legyőzhetetlennek hitt Armada legyőzőre talált. A Lord Howard admirális vezette angol hajók ugyanis megsemmisítették a spanyol flottát.

A tengeti ütközetben Francis Drake is részt vett, mint altengernagy, bár az nem tisztázott, hogy a konkrét harci cselekményekbe mennyire bonyolódott bele.

A hatalmas vagyon, a hírnév és a hősöknek kijáró tisztelet lehetővé tette volna Francis Drake számára, hogy visszavonultan élje tovább életét, ám a kalandvágy nem hagyta nyugodni. Az armada felett aratott diadal után újabb katonai beavatkozásokat tervezett a spanyolok ellen. A Nyugat-Indiákra hajózott, ahol erődítmények, kikötők és hajók ellen támadt, ezek azonban többnyire sikertelenül végződtek. Egy ilyen kevésbé szerencsés kimenetelű vállalkozás okozta Francis Drake halálát is 1596-ban. Igaz, nem harcban, fegyverek által lelte végzetét, hanem egy szörnyű betegség, a vérhas vitte el. Holttestét Puerto Bello (Panama) közelében engedték a mélybe.

A cikk szerzője Fazakas László történész, a BBC History szerkesztője.

The post Ő volt az a kalóz, aki körbehajózta a földet first appeared on 24.hu.

Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu