Polák Zsóka

Edith Eva Eger: A döntés (Open Books, 2017, 422 oldal)

Bevallom, a pszichológiai önsegítő könyvek műfaját számomra olyannyira elsilányította mára az, hogy boldog-boldogtalan kiadhatja saját boldogságreceptjét, hogy akaratlanul is ódzkodni kezdtem az ilyen jellegű könyvektől. A döntést azonban épp egy olyan ismerősöm ajánlotta, sőt, nevezte sorsfordítónak, aki egyáltalán nem él a műfaj bűvkörében, éppen ezért belefogtam. Végül is, ki tudhatna többet mondani az életigenlésről, mint egy olyan nő, aki megjárta a poklok poklát, a nyomorúságból pedig nemcsak előnyt kovácsolt, de az egész életét arra tette fel, hogy saját tapasztalataiból építkezve másokon segítsen, közben pedig önmagát is gyógyítsa?

A kassai születésű Edith Eva Eger mindössze tizenhat éves volt, mikor családjával együtt Auschwitzba került. „Ott ég az anyád. Jobban teszed, ha mostantól múlt időben beszélsz róla” – mondják neki nem sokkal az érkezése után, majd a közeli kéményből felszálló füstre mutatnak. Eger testvérével, Magdával azon kevesek egyike volt, akik túlélték a haláltábort, ám ez épphogy sikerült: a törött gerincű, szinte haldokló lányt egy kupac holttest közt fekve fedezte fel egy amerikai katona. Még pislákolt benne az élet, így megmenekült, ám, ahogy írja, a saját börtönében még sokáig raboskodott. A döntés sajátos egyvelege a holokausztregénynek és a pszichológiai önsegítő könyvnek, Eger ugyanis párhuzamosan meséli el Auschwitz borzalmát és azt, hogyan próbálta Amerikába emigrálva felépíteni újra önmagát és a praxisát, valamint azt: a saját önismereti utazását és traumafeldolgozását miként használta fel ahhoz, hogy mások elakadásain segítsen.

Saját elbeszéléseibe jó aránnyal illeszt be egy-egy saját pácienst: veterán katonát, aki a háború borzalmaiból visszatérve nem tud újra beilleszkedni, vagy épp egy anorexiás tinédzsert, akit a szülei traumatizáltak. Eger döntésterápiája egyszerű felismerésen alapul: ha a körülményeinket nem is tudjuk irányítani, arról mi magunk döntünk, hogyan reagálunk a csapásokra. A most 97 éves pszichológus hét éve adta ki az első könyvét, amely azonnal bestseller lett, Eger pedig az egyik legolvasottabb magyar szerző a világon (a vele készült interjúinkat itt és itt olvashatják). A mai napig praktizál, tart tréningeket, hogy élete legkomolyabb felismerését terjessze:

Túlélőként azért állok itt, hogy elmondjam: a legrosszabb börtön nem az, ahova a nácik zártak. A legrosszabb börtön az, amit önmagam köré építettem.

Ha valakinek, neki elhiszem.

Lányi Örs

John Scalzi: Csak a Hold az égen (Agave Könyvek, 2025, 336 oldal)

Demjén Ferenc Sajtból van a Hold című slágere, és az amögött megbújó alapötlet már gyerekként is abszurdnak hatott számomra. Éppen ezért nagyon furcsa érzés volt, amikor szembesültem vele, hogy napjaink egyik legnépszerűbb sci-fi írója, a 2023-as budapesti könyvhét sztárvendége, John Scalzi éppen erről a fantazmagóriáról írt könyvet Csak a Hold az égen címmel.

A szűk 350 oldalas kötet azt az abszurd helyzetet mutatja be az olvasónak, hogy a Hold egyik napról a másikra sokkal fényesebbé válik, ami, mint kiderül, nem csupán a telihold miatt van, hanem azért, mert az égitest egy külön, sajtszerű anyaggá változott, a Földön lévő összes holdmintával együtt. A banális felvetést ugyan az író megpróbálja tudományos alapokra helyezni, de ahogy azt az interjúkban és a kötet utószavában is kiemeli: a kémiai és fizikai ismeretei korlátozottak, így sokat azért nem érdemes várni a könyvtől e téren.

A Csak a Hold az égen fókusza azonban szerencsére nem is ezen van, hanem azon, hogy bemutassa, hogyan hat egy ilyen látszólag elképzelhetetlen esemény a társadalomra.

The post Önsegítő holokausztregény, sci-fi a sajttá váló Holdról, közéleti verseskötet – ezeket olvastuk májusban first appeared on 24.hu.

Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu