Közeledik március utolsó vasárnapja, az újabb óraátállítás időpontja: március 30-án hajnali kettő órakor eggyel előre, azaz hajnali háromra tekerjük az órák mutatóit. Ezzel kezdetét veszi a nyári időszámítás, egyik napról a másikra egy órával tovább lesz világos este, és ugyanennyit késik a virradat reggel (egy órával „kevesebbet” alszunk). Az átállás átmenetileg ugyan, de megterheli a szervezetet, sokaknak komolyabb és akár egy-két hétig is húzódó problémát okoz.

A téli és nyári időszámítás váltogatásának eltörléséről 2019-ben döntött az Európai Unió azzal, hogy 2021-ig kell(ett volna) egységes döntést hozni az alkalmazandó idő bevezetéséről. Téli vagy nyári? A vita azóta sem dőlt el, a tagállamok nem tudtak megállapodni, végül 2025. március 21-én az Európai Bizottság visszavonta a javaslatot, így az óraállítás eltörlése lekerült a napirendről. Vagyis marad az állítgatás, illetve az elmélkedés ezúttal arról, hogy jobban járnánk-e egy másik időzónához való csatlakozással.

Soós Benjáminnal, a HUN-REN CSFK CSI Svábhegyi Csillagvizsgáló bemutató csillagászával beszélgettünk.

Ahány város, annyi idő

Földünk nyugatról keleti irányban forog a tengelye körül, a felkelő Nap ezért „érkezik” keletről, hogy aztán 24 óra leforgása alatt fénye körbeszántson a bolygón. E puszta tény okán képtelenség az egész világon érvényes napi időszámítást alkalmazni, az eltérés hosszúsági fokonként négy perc, ami még a nagy területűnek jóindulattal sem nevezhető Magyarország esetében is jelentős. A nagyjából 7,5 fokos különbséget figyelembe véve

az északkeleti csücsökben nagyjából 30 perccel korábbra esik a napkelte, a dél és a napnyugta, mint az Őrségben.

Mindennapjainkat ez nyilván nem zavarja, az óra uralta életünkben teljesen mindegy, hogy mikor áll hajszál pontosan delelőn a Nap, mikor köszön be vagy búcsúzik a látóhatáron. Őseink azonban fordítva voltak ezzel, az elmúlt évszázadok, évezredek embereit a legkevésbé sem érdekelte, mit mutatnak az órák, életük napi ritmusát a sötét és világos periódusok váltakozása diktálta.

Ne menjünk messzire, még az 1800-as években is csaknem minden településen mást mutatott a toronyóra: akkor volt dél, amikor az adott faluból, városból nézve a Nap delelt, vagyis aktuálisan az égbolt legmagasabb pontján tartózkodott.

Ha valaki gyalogosan vagy lóval poroszkált az ország útjain, fel sem tűnhettek neki a néhány perces eltérések. Főleg, hogy az átlagember a perceket nem is tartotta számon

– mondja a 24.hu-nak Soós Benjámin.

15 fokonként egy óra

A változást a vasút terjedése indokolta, gondoljunk bele, még országon belül is micsoda kihívást jelentett az ezernyi eltérő helyi idő a menetrend összeállításánál. Megoldásként a társaságok a XIX. század második felében egymás után vezették be az általuk használt vasúti időt (hazánkban először a prágait, majd a Pest-budait), a civil életben viszont ez nem terjedt el.

Sőt, az az érdekes helyzet állt elő, hogy sok helyen mást mutatott a templomtorony, a vasútállomás, de még a mozdonyvezető órája is.

The post Óraátállítás: fél órát el kéne csípni a nyárból, felet pedig hozzáadni a télhez first appeared on 24.hu.

Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu