A Hajógyári-sziget az elmúlt évtizedekben leginkább a szórakozás helyeként került be a köztudatba: délnyugati részén hosszú időn át a Vizoviczki-birodalom helyei terültek el, északi felében pedig 1993 óta minden nyáron a Sziget Fesztivál kap helyet.

Az egy jachtklubot, irodákat, illetve kihasználatlan ipari épületek egész sorát is magában foglaló földdarab fejlesztése már hosszú évek óta várat magára: 2020 elejéig úgy volt, hogy ott épül fel a Kovács Katalin Nemzeti Kaja-Kenu Sportakadémia, erre azonban nem került sor, sőt, rövidesen már mindenki Demeter Szilárd álmáról, egy popkulturális és társművészeti központ létrehozásáról beszélt. Ez mostanáig még szintén nem valósult meg, bár a Petőfi Kulturális Ügynökség 2025-ben ötven évre bérbe adta a sziget egy 27 ezer négyzetméteres darabját.

Ezek a változások újra csak felvetették a kérdést, hogy mi lesz Hadrianus császár palotájának máig feltáratlan romjaival, ami már a koronavírus-járvány kitörése előtt a világörökség részévé válhatott volna, feltéve, ha a kormány az utolsó pillanatban nem táncol ki a több ország által közösen beadni vágyott pályázatból, válaszok azonban továbbra sincsenek.

A filmesek által is előszeretettel használt Hajógyári-szigettel már hosszú évtizedekkel ezelőtt is komoly célokat dédelgetett a főváros vagy épp a kormány – ezek egyike a második világháború derekán akár el is indulhatott volna a valóra válás felé, az ország sorsa azonban végül más irányt vett.

A tervről a Magyar Építőművészet 1941 novemberében megjelent száma röviden számolt be: a Fodor Sándor által jegyzett írásban a szerző nosztalgikusan emlékszik vissza a Temze menti vitorlás és hajós klubházakra, valamint a csónakázók ezreire, majd rámutat, hogy rövidesen akár nálunk is lehet hasonló.

A cikkből kiderül: a Római-parttal, illetve a Duna más szakaszaival ellentétben a Hajógyári-szigeten rendezett módon, a Fővárosi Közmunkák Tanácsának közreműködésével születhet meg egy ilyen nagyberuházás, ezzel pedig az evezős egyesületek által sorra elfoglalt Margit-sziget is mentesülhet a sportolók jelentette terhelés alól.

Az előbb felsorolt, joggal kifogásolt állapotok, melyek részben a Margitszigeten, részben ettől északra a Duna két partján kifejlődtek, súlyos feladatot róttak és rónak a Közmunkák Tanácsára. A helyes megoldás útja tulajdonképpen önként kínálkozott. A közvetlen közelségben levő óbudai, ú. n. hajógyári sziget szerencsére megmaradt szűzi érintetlenségében, s ott az előbb felsorolt minden baj orvoslására, a vízi sportot gyakorló egyesületek és a Margitszigetet szolgáló üzemek elhelyezésére teljes lehetőség mutatkozott. Az óbudai sziget területe (mintegy 185 hold) felülmúlja a Margitsziget területét s elég nagy arra, hogy ne csak Óbuda, hanem az egész főváros vízisportjának központja legyen. A szigetnek erre való alkalmasságát alig kell bizonyítani. Jó levegőjét a budai hegység légáramlata szolgáltatja, megközelíthetőségét pedig a most épülő Árpád-híd biztosítja, mely a Margitszigetnek felső csúcsát, az óbudai szigetnek pedig alsó csúcsát érinti s a két sziget ilyformán közvetlen összeköttetésbe kerül.

Fodor hozzátette: ehhez a Fővárosi Tanácsnak előbb a sziget teljes egészét meg kell szereznie, amit nyilvánvalóan nagyban segíthet, hogy építési tilalmat vezettek be rajta.

A főváros műszaki osztálya 1941-re már a rendezési tervet is elkészítette, ami nem volt ugyan véglegesnek tekinthető, lényegi változásokra azonban már nem lehetett számítani. Eszerint a sportsziget tengelyvonalába két és fél kilométer hosszú versenyevezős pályát vágtak volna, amit épületekkel szerettek volna körbevenni.

A sziget zöld lombjai között, semmitől sem zavartatva, egyenlő szélességű és egyenlő mélységű nyílegyenes irányú vízfelület, kétoldalún az evezős egyesületek clubházaival, virágágyakkal szegélyezett sétautak között, mint versenypálya bizonyára nemcsak a nemzetközi sportfeltételeket elégíti ki, hanem gyönyörűségül szolgál azoknak is, akik a testedzés mellett a lelki kielégülést is értékelik

– olvasható a cikkben, a mellékelt rajz azonban még több fontos részletre világít rá, hiszen a vágyott versenypálya Óbudához közelebb eső oldalán egy tavat, egy galamblövő-, egy hoki-, valamint egy futballpályát mutat, sőt, a vázlaton egy edzőpálya is feltűnik.

The post Óriási sportközpont lehetne ma a Hajógyári-sziget, de közbeszólt a háború first appeared on 24.hu.

Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu