Az Osztrák–Magyar Monarchia az 1870-es évek elején kapcsolódott be az Északi-sarkvidék kutatásába, a fő motiváció a jégmentes „északkeleti átjáró” megtalálása volt. Az osztrák–magyar vállalkozás Johann Wilczek gróf munkája nyomán indult, hivatalosan magánvállalkozásként, számos főúr és pénzintézet mellett azonban az osztrák kormány és a birodalmi hadsereg is támogatta azt.
Az expedícióra külön gőzöst építettek, a 220 tonnás Tegetthoff 24 fős legénységével 1872 júniusában futott ki az Északi-tengerre – a vállalkozás egyetlen magyar tagja dr. Kepes Gyula hajóorvos volt, aki később komoly érdemeket szerzett a legénység megóvásában – írja a Rubicon.hu.
Két év a Jeges-tengeren
Novaja Zemlja szigete felé haladtak, Karl Weyprecht parancsnok úgy vélte, a térségben felfedezett meleg tengeráramlás segítségével sikeresen eljuthat majd a távoli Bering-szorosig, a Csendes-óceán bejáratáig. vakmerősége kis híján katasztrófához vezetett, a Tegetthoff augusztus közepén jégtáblák fogságába került, több hónapon át sodródott a végtelen Arktikus-óceánon. A hajó soha nem szabadult ki, a legénység azonban 1873. augusztus 30-án földet fedezett fel a távolban. Két hónap volt, mire elérték, a szigetcsoportot Ferenc József-földnek nevezték el:
Most közelgett az ünnepélyes pillanat, az ujonnan felfedezett föld megkeresztelése. Mint minden keresztelési ünnepélynél a bor kimaradhatatlan kellék, úgy itt is elkerülhetetlen. A törzs és a legénység tehát poharakkal felszerelve megjelen, a háromszoros »Hurrah” kiáltással végbemegy a keresztelés, – s az ismert világ ezen percz óta »Ferenc József császár-földel” gazdagabb…
– emlékezett vissza Kepes Gyula. Weyprechtről, a bőkezű patrónus Zichy Ödönről, Rudolf trónörökösről és Deák Ferencről is elneveztek egy szigetet, míg Fiume és Budapest városának nevét egy-egy hegyfok kapta meg.
Két hónapot töltöttek a Ferenc József-földön, majd 1874 májusában a 23 főre fogyatkozó csapat a távozás mellett döntött annak ellenére, hogy gőzösük továbbra is a jég fogságában volt: csónakba szálltak, egy orosz bálnavadászhajó rájuk talált, és a norvégiai Vardö kikötőjébe szállította őket.
Ferenc Józsefnek nem kellett
Bécsbe visszatérve hősökként fogadták őket, teljes joggal, hiszen tényleg emberfeletti teljesítményt nyújtottak. A közvélekedéssel ellentétben azonban a Monarchia sohasem kísérelte meg elismertetni a szigetcsoport feletti tulajdonjogát, hiszen egyrészt az expedíció magánvállalkozásként indult, másrészt pedig Ferenc József nem kívánt belebonyolódni a kolonizációs versenyfutásba.
A szigetcsoport „senkiföldjének” számított, csak az 1920-as években szerzett komoly stratégiai jelentőséget: az ekkor kirobbanó rivalizálás során szovjet fennhatóság alá került, napjainkban pedig Oroszország birtokát képezi.
The post Oroszországé lett a Ferenc József-föld first appeared on 24.hu.
Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu
