„Minden találmányom közül az üvegarmonika töltött el engem a legnagyobb személyes elégedettséggel.” Visszafogottan csak ennyit jegyzett meg Benjamin Franklin amerikai polihisztor, akinek találmányai közé tartozott a villámhárító, a bifokális szemüveg, a rugalmas katéter és a különleges, kevésbé füstölő, de hatékonyabban melegítő Franklin-kányha. Az üvegarmonika – ez nem elírás: a kifejezés az olasz armonia, vagyis harmónia szóból eredt, de a gyengébbek kedvéért üvegharmonikaként is emlegették – a borospohár szélén végighúzott ujjal létrehozott magas, éles, már-már földöntúlian csengő hang lemásolására szolgált. (A különböző mennyiségű vízzel feltöltött borospoharakból álló, üveghárfa nevű hangszer szintén ezt éri el.)
Páratlanul andalító dallam
Az 1761-ben kifejlesztett eszköz 37, különböző nagyságú és vastagságú, egymás fedő üvegtálat fűzött fel egy vízszintesen forgó tengelyre. A zenész egy lábpedál segítségével az egész tengelyt megforgatta, miközben ujjaival a kívánt tálak szélét dörzsölve „éneklésre” késztette a hangszert. A tálakban nem volt folyadék, mivel egy londoni üvegfúvó, Charles James speciálisan úgy készítette el azokat, hogy mindegyik különböző hangot bocsásson ki.
Benjamin Franklin odavolt az armonika „páratlanul andalító” dallamáért, s mindig magával vitte utazásaira, hogy pihenésképpen gyakoroljon rajta. A 1762-es premierjét követő években a hangszer Európa-szerte számos zenész és zeneszerző kedvence lett, köztük Mozarté, aki Adagio és rondót komponált hozzá. Mások, köztük Beethoven és Saint-Saëns is írt rá zeneművet.
Alkalmas a lassú önmegsemmisítésre?
Az üvegarmonika azonban olyan hanghullámokat is gerjesztett, amikre Franklin nem számíthatott: a kísérteties hangzás miatt többen hangosan tiltakoztak az egészségre gyakorolt hatása miatt. Széles körben elterjedt a nézet, hogy a magas rezonancia őrültséget okoz, az egyik német folyóirat pedig felvetette, hogy a hangszer
túlságosan stimulálja az idegeket, györtő depresszióba s ezenformán sötét, melankolikus hangulatba sodorja a muzsikust, ami alkalmas a lassú önmegsemmisítésre.
Ennek ellenére Franz Mesmer német orvos, a hipnózis egyik előfutára és a róla elnevezett terápiás módszer, a mesmerizmus megalkotója az armonikát alkalmazta arra, hogy pácienseinek szuggeratív, már-már spirituális atmoszférát teremtsen. 1784-ben azonban XVI. Lajos francia király vizsgálóbizottságot állított fel a Mesmer-féle metódus tudományos és egészségügyi értékelésére, amelynek elnöke nem más volt, mint a párizsi amerikai nagykövet, Benjamin Franklin. A lesújtó eredmény után Mesmer feladta franciaországi praxisát és visszavonult. Maga az üvegarmonika nagyjából az 1830-as években kiment a divatból, csak az 1980-as évektől kezdték újra felfedezni a zeneszerzők és előadóművészek.
The post Őrültséget okozott Benjamin Franklin armonikája? first appeared on 24.hu.
Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu
