Egy friss tanulmány alapján a modern észak-afrikaiak részben egy olyan egyedülálló populációra vezethetők vissza, amely akkor élt a Szaharában, amikor az még zöld és nedves volt – írja az IFLScience. A kutatók két 7000 éves múmia genomja révén egy korábban ismeretlen, mára eltűnt vonalat azonosítottak.
Az adatok szerint ez az ősi csoport sosem keveredett a Szaharától délre élő emberekkel, ehelyett szinte teljes izolációban létezett évezredeken keresztül.
A Szahara ma a Föld legnagyobb forró sivataga, a régészeti és geológiai bizonyítékok alapján azonban a távoli múltban a régió sokkal barátságosabb volt: folyók, erdők és hatalmas rétek terültek el erre. A buja régió az afrikai nedves időszak alatt, mintegy 11.000–5000 évvel ezelőtt létezett.
A periódusban alakult ki a térségben a pásztorkodás, amihez délnyugat-ázsiai eredetű szarvasmarhákat használtak. Mivel korabeli genomokat még nem szekvenálták, a kutatók nem voltak biztosak benne, hogy a pásztorkodás átvétele bevándorlás eredménye volt-e.
Nada Salem, a Max Planck Evolúciós Antropológiai Intézet munkatársa és kollégái a közelmúltban a líbiai Takarkori sziklamenedékben feltárt két természetesen mumifikálódott női holttestet elemezték. Az adatokat közel 800 mai és 120 ősi, afrikai, délnyugat-ázsiai és európai genommal vetették össze.
Az eredmények azt mutatták, hogy a takarkori személyek nem hordoztak szubszaharai genetikai örökséget, magyarán egy a déli csoportoktól teljesen elkülönült populációhoz tartoztak. A múmiák ugyanakkor szoros genetikai kapcsolatokat mutattak egy 15 ezer évvel ezelőtti vadászó-gyűjtögető csoporttal, amely a marokkói Taforalt-barlang közelében élt. Ez a populáció szintén független volt a szubszaharai afrikai népességektől, úgy tűnik, a két rejtélyes csoport észak-afrikai, elszigetelt ősöktől származott.
Vizsgálatunk megkérdőjelezi az észak-afrikai népességtörténettel kapcsolatos korábbi feltételezéseket, és rávilágít egy mélyen gyökerező és hosszú időn át elszigetelt genetikai vonal létezésére
– nyilatkozta Salem. A kutatók most azt feltételezik, hogy a Szahara még zöld állapotában is ökológiai akadályokat képzett, korlátozva a gének áramlását.
A szakértők a takarkoriak genomját a csehországi Zlatý kůňból származó, 50 ezer éve elhunyt emberek adataival is összehasonlították, ezek a maradványok a Homo sapiens Afrikán kívüli jelenlétének legkorábbi bizonyítékai közé tartoznak. Úgy tűnik, a múmiák közelebb álltak ezekhez az emberekhez, mint a szubszaharai csoportokhoz.
A Zlatý kůň-i populáció lehetett az egyik első, amely a neandervölgyiekkel keveredett. Érdekes módon neandervölgyi géneket kis mennyiségben a takarkoriaknál is kimutattak.
Az adatok azt jelzik, hogy a helyi népesség kapcsolatban állt az Afrikát később elhagyó emberekkel, de így is sok tízezer éven át izoláltan élt. Ez azt sugallja, hogy az állattartást nem bevándorlók hozták be a térségbe, ehelyett kereskedelem révén honosodhatott meg a régióban.
The post Ősi, elveszett emberi vonalat találtak first appeared on 24.hu.
Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu
