A Naprendszerben a Nap, mint csillag körül nyolc nagybolygó kering, a legtöbbnek saját holdjaik is vannak. A „nagyokon” kívül azonban számos kisebb égitest is kering a Nap körül, az aszteroidák – más néven kisbolygók – a Naprendszer kialakulásának hajnalán, körülbelül 4,6 milliárd évvel ezelőtt formálódtak. Általában szabálytalan objektumokról van szó, amelyek soha nem egyesültek egyetlen nagyobb bolygóvá. Méretük változatos, mert bár minden legalább egy méter átmérőjű égitestet kisbolygónak nevezünk, ennél sokkal nagyobbak is léteznek – írja a Svábhegyi Csillagvizsgáló.

Összetételük is eltérő, egyesek főként fémekből állnak, míg mások porózus kőzetekből vagy akár szerves vegyületekből épülnek fel: mivel megőrizték a Naprendszer keletkezésének eredeti anyagát, vizsgálatuk kulcsfontosságú információkat nyújthat a Naprendszer kialakulásáról és korai fejlődéséről. A legtöbb aszteroida a Mars és a Jupiter között húzódó fő aszteroidaövben található, az öv teljes tömege ugyan nem éri el a Hold tömegének négy százalékát, a becslések szerint legalább egymillió olyan objektum található itt, amelynek átmérője meghaladja az egy kilométert.

A Vesta átlagosan 525 kilométeres átmérőjével az egyik legnagyobb és legfényesebb kisbolygó a Naprendszerben, amit szabad szemmel is láthatunk. Különleges tudományos jelentőséggel bír, az egyik leginkább kutatott aszteroida, és az egyik legjobb lehetőség arra, hogy betekintést nyerjünk a Naprendszer keletkezésének korai szakaszaiba.A ugyanis Vesta egy olyan óriási, protoplanetáris test, amely soha nem egyesült bolygóvá, ennek köszönhetően

felszíne jól megőrzi a Naprendszer korai történetének nyomait, amelyek révén értékes információkat kaphatunk a bolygóképződés folyamatáról.

A kisbolygó egyike azoknak, amelyek a legkevesebb változáson mentek keresztül az évmilliárdok alatt, így a rajta végzett vizsgálatok lehetőséget adnak arra, hogy megértsük a bolygóképződés mechanizmusát. Felszíne és belső szerkezete igen különleges: több rétegre oszlik, és egyértelműen látszik, hogy egyes részei közel állnak egy bolygóéhoz, például magja van, amit kéreg vesz körül. A vizsgálatok szerint a Vesta belső része fémes anyagokat, például nikkel-vas keveréket tartalmaz, míg a külső rétegek kőzetekből állnak.

Felszínén több, szembetűnő kráter található, amelyek közül a legnagyobb, a Rheasilvia-kráter, több mint 500 kilométer átmérőjével és 13 kilométeres mélységével kiemelkedő jelenség. Ez a kráter nemcsak a mérete miatt figyelemre méltó, hanem azért is, mert ez az egyik legmélyebb ismert kráter a Naprendszerben, és a Vesta geológiai történetének kulcsfontosságú bizonyítéka.

The post Ősi, fényes kisbolygó kering a Mars és a Jupiter között first appeared on 24.hu.

Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu