Persze győzni – az volna a legjobb, csak hát az nem úgy van romantikusan, hogy a bírók csalnak, ám mindhiába, mert mi meg tündöklünk, mert mi hol tündöklünk, hol nem, és úgy csal a bíró (ha csal a bíró)
– írja Esterházy Péter az Utazás a tizenhatos mélyére című szövegében, amelyről állítanám, hogy a futballról beszél, ám Fehér Renátó, a szombaton a Szedlák húgai nevű csapatban kapusként föllépő költő éppen a minap mutatta nekem azt a másik Esterházy-idézetet, miszerint:
A közösség erejéről a futballról vagy családról szóló könyveimben tudok igazán beszélni. De jelen van a közösség, amikor a nemzetről, a nyelvről, vagyis lényegében a hagyományról beszélek. Mert a hagyomány teremti a közösséget, függetlenül attól, hogy meccsre vagy misére járunk.
Mindennek nyomán inkább úgy mondható, amikor futballról beszélünk, legelébb közösségről gondolkodunk, ami egyúttal azt is jelenti, lehetetlen futballkönyvnek nevezni egy kötetet, hacsak nem akarjuk kifejezetten eltagadni, hogy a szöveg alapvetően a közösségről, a hagyományról szól.
Ebből az is következik, hogy akkor is közösségről mesélünk, amikor tudatjuk, hogy immár hatodik alkalommal rendezte meg a Fiatal Írók Szövetsége Esterházy Péter emlékére az EP Kupa elnevezésű futballtornát, amelyen – Böcskei Balázs társaságában – már többedik alkalommal volt lehetőségem játékvezetőként föllépni.
Minthogy bírói szerepben mutatkoztam az eseményen, van alkalmam beszámolni ítéletekről. Vagyis leginkább rosszakról, mert a jók úgysem érdekelnek senkit, olyan szakma ez, amelyiknél fölfoghatatlanul nagyra nőnek a rossz döntések, miközben a semmibe illannak a világ legbonyolultabb helyzeteiben hozott kivételesen jó döntések. Ebben a különleges léthatárhelyzetben élnek a bírók, úgy lesznek függői a szakmájuknak, hogy teljesítményüknek csupán minimális esélye lehet a közösségi elismerésre.
Talán nem teljesen véletlen, hogy komplett regényt is írtam már e szakmával a középpontban, jól érzékelhetően képtelen vagyok nem unikális tüneményként beszélni a futballbíráskodásról. Ám hiába az elbeszélési láz, mert most azt kell rögzíteni: az első meccsek egyikén alighanem teljes terjedelmével áthaladt a labda a kapuvonalon úgy, hogy azt megelőzően a támadócsapat nem követett el szabálytalanságot.
Ennek nyomán minek kellett volna következnie? Gólnak.
Ám kispályán ezúttal egyedül vezettem, az oldalvonalon álltam, sok méterre az utolsó másodperces helyzettől, amikor a részletezett akciónál a labda a levegőben áthaladhatott a gólvonalon úgy, hogy abban a pillanatban a kapus már paskolta is kifelé a labdát.
Mentség a bonyodalom, a magány, ha helytelen ítélet született?
Az igazságtalanságra nincs mentség.
The post Pető Péter: Esterházy Péter és az ítélet napja first appeared on 24.hu.
Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu
