A Világgazdasági Fórum idei kockázati jelentése szerint a dezinformáció és a félretájékoztatás rövid távon a második, hosszú távon a negyedik legnagyobb veszélyt jelenti az emberi civilizáció számára. A társadalom egyre nagyobb hányada tájékozódik a közösségi médiából a hagyományos, megbízható hírforrások helyett, miközben a mesterséges intelligencia fejlődésével napról napra nehezebben különböztethetők meg a valódi tartalmak a számítógéppel generáltaktól. Az interneten így minden eddiginél könnyebben terjednek a téves információk, amelyek gyakran a szakértők szavahihetőségét igyekeznek aláásni.

A nemzetközi felmérések arra mutatnak, hogy többek között ennek eredményeként a tudósok, orvosok, köztisztviselők iránti bizalom csökkenő tendenciát mutat, ami elsőre talán nem tűnik a klímaváltozással vagy a háborúkkal egy szinten említhető krízisnek, valójában azonban beláthatatlan következményei lehetnek. Lapunk Pléh Csaba Széchenyi-díjas nyelvésszel és pszichológussal, a Magyar Tudományos Akadémia egykori főtitkárhelyettesével beszélgetett a dezinformáció terjedéséről, az ellene történő védekezésről, illetve a magyarok tudományba vetett hitéről.

Miért veszélyes a dezinformáció?

Hogy a politikai kommunikációban alkalmazott dezinformáció miért veszélyes, azt Magyarországon talán nem is kell magyarázni. Ma már gyakran hangoztatott közhely, hogy hazánk polgárai két teljesen különböző valóságban élnek, amelyekben a hírek szinte köszönőviszonyban sincsenek egymással. Ez egyebek mellett azért lehetséges, mert – amint Pléh Csaba fogalmaz – a tömegközlés és az internet állandóan olyan információkkal „etet” minket, amelyek igazságtartalmát semmilyen módon nem tudjuk ellenőrizni. Az ilyen típusú közlések esetében szinte teljesen az egyénre van hagyva, hogy igazságként vagy hazugságként fogadja el, így nem nehéz politikai haszonszerzésre használni.

A jelenség persze nem csak a politikai tartalmak esetében figyelhető meg. A közösségi oldalakon elképesztő gyorsasággal képesek terjedni az áltudományos eszmerendszerek, rég megdőlt tévhitek, minden alapot nélkülöző elméletek. Ez elsőre nem feltétlenül érződik akkora kockázatnak, mint a politikai dezinformáció, pedig akár életveszélyes is lehet, ha tömegek félreinformáltak tudományos kérdésekben.

A hat évvel ezelőtti Covid-világjárvány idején nagyon sok szélsőséges tévinformáció jelent meg, amelyeknek emberek millióit érintő következményei lettek

– hívja fel rá a figyelmet a szakértő.

Hasonlóan figyelmeztető példa, hogy 2025-ben a világ több részén is kanyarójárvány ütött ki, holott ezt a betegséget az emberiség már évtizedekkel ezelőtt legyőzte. Az oltásellenesség népszerűvé válása miatt viszont számos szülő mulasztotta el beadatni a gyermekének a kanyaró elleni vakcinát, ami lehetővé tette a járványok kitörését.

Miért nem hiszünk a szakértőknek?

Sokak számára nehezen érthető, hogyan válhat valaki például oltásellenessé, amikor az összes, komolyan vehető szakértő kiáll a vakcinák hatékonysága és biztonságossága mellett. Pléh Csaba azonban ezt nem tartja annyira meglepőnek.

A tudományba vetett bizalom hanyatlásának egyik fontos állomásaként nevezte meg a Covid-világjárványt. Meglátása szerint ezt a súlyos krízist hiába sikerült gyorsan és hatékonyan kezelni, a népesség jelentős részében mégis az a kép alakult ki, hogy a szakértők nem voltak a helyzet magaslatán. Ennek oka egyrészt az lehet, hogy ebben az időben a szakmai viták gyakran nagy nyilvánosság előtt zajlottak, másrészt talán nem mindig volt a tudósok kommunikációja kellően részletes és egyértelmű.

Sokan úgy érezték, a tudósok megígérték, hogy a vakcina mindent meg fog oldani. Aztán azt látták, hogy háromszor beoltott emberek is megbetegednek, adott esetben meghalnak. Tehát az első pillanattól kezdve fontos lett volna hangsúlyozni, hogy a vírus mutációképes, és át fog alakulni

– részletezte.

Persze ez nem azt jelenti, hogy minden felelősség a tudósokat terhelné. A probléma origóját azok a személyek jelentik, akik – általában valamilyen önös érdektől vezérelve – szándékosan ássák alá a szakértők tekintélyét, és terjesztenek az övékkel ellentétes álláspontot. Ez nem új keletű jelenség, évszázadok óta léteznek különböző csodaszereket és gyógymódokat áruló kuruzslók, akik megalapozatlan állításokat terjesztenek.

De miért hisz bárki is nekik a tudományos álláspont képviselőivel szemben?

A sarlatánok beszédkészsége és retorikája gyakran megnyerő. Nagyon erőteljes kampányokat építenek fel, ellenállhatatlanok tudnak lenni

– véli a pszichológus.

Éppen ezért úgy gondolja, a tudományszkepticizmus elleni küzdelemhez elengedhetetlen, hogy a tudósok jobb kommunikátorrá váljanak. Mint mondja, számos külföldi példa bizonyítja, hogy megfelelő módszerekkel a tudósok óriási tömegekhez lehetnek képesek eljuttatni az üzeneteiket. David Attenborough természettudós, Neil deGrasse Tyson asztrofizikus, Brian Cox fizikus mind milliós követőbázissal rendelkeznek, üzeneteikre világszerte figyelnek az emberek.

Ezzel szemben Magyarországon nem sok, széles körben ismert tudós él, és az olyan „tudósinfluenszerek” is kevesen vannak, akik a közösségi médiát, a nyilvánosságot jól használva rendszeresen közvetítenék a tudományos konszenzust a társadalom felé. Pléh Csaba véleménye szerint ez három fő okra vezethető vissza.

• A vezető tudósok hazánkban rendkívül leterheltek, ami részben abból fakad, hogy idejük egyharmadát adminisztrációs feladatok viszik el.
• Ráadásul nem is várható el tőlük, hogy blogot szerkesszenek, Facebook-oldalakat üzemeltessenek, hiszen az ő elsődleges feladatuk a kutatás, eredményeik eljuttatását a nagy nyilvánosság felé erre specializálódott szerveknek kellene elvégezniük, amelyek segíthetnék a szakértőket abban, hogy rövid, meggyőző, ütős formában tudják átadni az üzeneteiket.
• Mindemellett azt is problémaként nevezte meg, hogy – még ha egy kutató próbál is influenszerkedni – a közösségi oldalak nem igazán promotálják a tudósokat, szaktekintélyeket, miközben a minden alapot nélkülöző tévinformációkat adott esetben ezrekhez juttatják el.

Mit tehetünk a tévinformációk ellen?

Kilátásaink tehát nem kifejezetten fényesek, Pléh Csaba azonban lát rá módot, hogy kilábaljunk az ingoványból.

A pillanatnyi helyzet valóban súlyos, de én eredendően optimista vagyok, ezért úgy gondolom, az emberiség meg fogja oldani ezt a problémát

– árulta el lapunknak.

Derűlátásának okát Don Quijote példájával mutatta be. A búsképű lovag a nyomtatás feltalálása után 150 évvel tényként kezelte a tömegesen megjelenő ponyvaregényekben leírtakat. Az azóta eltelt 400 év alatt viszont az emberiség leküzdötte, hogy a fikciós irodalmat szó szerint vegye, és a pszichológus azt várja, hogy ugyanígy a tévinformációk elleni önvédelmi mechanizmusok is hamar ki fognak alakulni bennünk. Például sokkal kritikusabbak, forrásszkeptikusabbak leszünk, így a téves eszmerendszerekkel kapcsolatos fenyegetés egy idő után megszűnik.

Ennek eléréséhez persze tennünk is kell. A tudomány tekintélyének visszaszerzésének egyik kulcsát Pléh Csaba a felnövekvő generáció edukálásában látja. Nem véletlen, hogy fontos szerepet vállalt az MTA projektjében, amely középiskolások számára rendezett beszélgetések segítségével ismerteti nemcsak a tudományos eredményeket, de az azokig vezető folyamatokat, küzdelmeket is.

Emellé viszont lényegesnek tartaná, hogy az Akadémia megalkosson egy programot, ami nemcsak a fiatalokhoz, hanem az egész országhoz képes szólni a mai digitalizált közegben.

Azt gondolom, hogy nincs vesztes pozícióban a tudomány, viszont arra kell törekednie, hogy kevésbé arisztokratikus benyomást keltsen, ne mutassa a tudósokat különleges embereknek, megkérdőjelezhetetlen papoknak. Inkább az emberi megismerés általános lehetőségeit kellene szervezett, logikus és követhető módon képviselnie

– zárta gondolatait.

The post Pléh Csaba: Ellenállhatatlan sarlatánokkal küzd a tudományos világ first appeared on 24.hu.

Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu