A kormányfő és a Tisza-elnök bevezetőben említett beszédei tehát politikai szorongást válthatnak ki. Ez az, amit akkor érezhetünk, amikor a kormány egy kedd hajnalban benyújtott törvénytervezettel próbálja ellehetetleníteni el a független sajtó működését, amikor arról olvasunk, hogy Ruszin-Szendi Romulusz „Slava Ukraina” köszönéssel zárta a NATO-felszólalását, amikor Bohár Dániel „Mi itt vagyunk! Ők pedig már sehol!” felkiáltással üvölt a Harcosok Klubja színpadán, vagy amikor meglátjuk a közvélemény-kutatásokat, amelyek Tisza-előnyt mérnek a Fidesz előtt. Nyilván attól függően jelenik meg az érzet ezekben az esetekben, hogy milyen a pártszimpátiánk, hogyan képzeljük el az ország ideális jövőjét.
Polarizált társadalmunkban ennyi kollektív tapasztalás még maradt, mindannyiunknak van miért és mitől félni. A politikai szorongás összeköt.
Az utóbbi hetekben sokaktól hallottam, hogy aggódnak. Őket megijeszti az, amiben vagyunk, ami befolyásolja az életünket, és ami ellen látszólag nem tehetünk semmit. Sokan inkább nem követnék a híreket, de ott vannak a plakátok, feljönnek a hirdetések, beszűrődik a zaj. Miközben ezt írom, a buszsofőr épp azt magyarázza az elöl ülőknek, hogy „2026-ban takarodni kell az országból, ha marad a kormány”, a minap pedig a drogériában egy idős néni fejtette ki az árstop kapcsán az eladónak, hogy „Magyar Péter jön majd és minden elveszik”. A politikai szorongásban akár meg is élhetnénk a sokat hiányolt nemzeti minimumot.
Mi is az a politikai szorongás?
The post Politikai szorongás, ami összeköt first appeared on 24.hu.
Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu
