Puskás-Dallos Peti volt Steiner Kristóf vendége a Ha már itt vagyunk podcast legutóbbi epizódjában. A beszélgetés alkalmával a társadalmi felelősségvállalás is szóba került, mellyel kapcsolatban Steiner megkérdezte az énekestől, van-e benne félsz, hogy egyes megszólalásainak lehet következménye.
Persze, hogy van. Nem mondom, hogy nincs bennem félsz, akár csak amiatt, hogy beskatulyáznak, akár, hogy most milyen cunami érkezik másnap, hogy miket kell olvasnom, hiszen az elmúlt hetekben is olvastam azért erős üzeneteket. De úgy vagyok vele, hogy… a szüleimnek, az Arany János Színház, az megszűnt ’93-ban. Ez egy ifjúsági színház volt, szerintem óriási bűn egyébként, hogy megszüntették. Nem csak azért, mert a szüleimnek, meg a barátaimnak, akikkel felnőttem, vagy színészeknek, felnőtteknek megszűnt a munkájuk, és sokaknak az életük ment tönkre ebben
– magyarázta Puskás.
Hanem mert Budapestet otthagyni, egy 2 milliós város ifjúsági színház nélkül, szerintem az nagy bűn, és aztán majd lehet számon kérni, hogy a gyerekek miért nem járnak színházba, és miért hülye tévéműsorokat néznek. Másrészt meg azért, mert valahogy, amikor apukám mondta, hogy »szomorú, hogy mellénk akkor senki nem állt”. És ez valahogy annyira megmaradt bennem, hogy nem csak akkor kell nagyszájúnak lenni, amikor a saját problémádról van szó. Szerintem az az igazi érzékenység, amikor odaállsz mások mellé, és ugyan nem a te ügyed, de segíted azt az ügyet, mert emberek életéről van szó.
Mint mondja, szerinte manapság azért nehéz a kisebbségi létet segíteni, mert olyan színes lett a világ, hogy valahol mindenki egy kisebbségbe tartozik, és nem könnyű „magunkra legyezgetni a fókuszt, hogy végre valaki velem is törődjön”. Hozzátette, megérti, hogy emiatt mindenki csak a saját problémájával foglalkozik, de szerinte ha valaki változtatni szeretne a világon, akkor erőt kell magán vennie, és ha van hatalma, segítenie kell azoknak, akiknek nincs.
A hatalmat nem úgy értem, hogy van pénzem erre, hanem azt, hogy végülis egy boldog családban élek, van munkám, van egzisztenciám, egészséges a gyerekem, együtt vagyok a feleségemmel, vannak nagyszülők, akkor végülis ez egy hatalom, hogy én segítsek azoknak, akiknek ez nem adatik meg. Lehet, hogy egy sem, amit most felsoroltam.
A beszélgetés végén az énekes elmesélte, hogy amikor úton volt a podcast felvételére, látott egy videót Charlie Chaplin A diktátor című filmjéből, ami komolyan elgondolkodtatta.
Van egy nagyon hosszú monológja, végülis az emberségről. Amikor ott áll Hitler-bajusszal, és hogy milyen durva, hogy valójában a filmművészet egyik legnagyobb hatású monológja az emberségről, egy nagyon vészterhes korszakban. És aztán milyen szomorú, hogy ezt az embert a saját országa, az Egyesült Államok, vagy ahol filmeket alkotott, az meghurcolta. Azt hiszem, nem is ott halt meg, hanem elköltözött. De hogy a művészetnek az ereje milyen fantasztikus, vagy talán ezért kell csinálni, és kell kimondani a szavakat, kell megírni a dalokat, kell podcastet csinálni, filmben rögzíteni ezeket a dolgokat. Mert azért itt vagyunk most, majdnem 100 évvel később, és szintén vészterhesnek tűnő, vagy hát a világ egyes sarkaiban vészterhes időkben.
Bevallása szerint amikor meglátta a videót, az az érzése támadt, milyen jó, hogy Chaplin 100 év után üzent valamit, ami erőt adott neki abban, hogy érdemes beszélni, és nem kell meghunyászkodni, vagy félni attól, hogy felszólaljon az ember.
És akkor talán a következő generáció, akinek a színházat meg akarják szüntetni, ott nem az lesz, hogy a színészek azt mondják, senki nem állt ki értünk, hanem tanultunk belőle az elmúlt évtizedekben, és eszünkbe jut ez az élmény, vagy valaki emlékeztet rá, és aztán egyszer csak odaállnak emberek, hogy nem, ezt a színházat nem lehet megszüntetni, ezeket a dolgokat nem lehet betiltani. Mert mindig arra gondolok, hogy valójában miről van szó? Azt hazudjuk a világban, hogy nincs pénz. A világban jelenleg kibaszott sok pénz van
– jelentette ki.
Akik az elmúlt 20-30 évben erre rátenyereltek, akik odakerültek a kondér köré, most azt érzik, hogy a világ változik. Tök más gondolatok jönnek, érzelmek, más generáció nő fel, és valószínűleg azt érzik, hogy kezdik elveszíteni ezt a hatalmat, és ezt most minden akaratukkal meg kell akadályozni. Én szerintem valójában ez ellen nekünk küzdenünk kell, akik a másik generációhoz tartozunk, és máshogy nőttünk fel, hogy nem, sajnos a ti időtőtök lejárt, és nyugodtan nyugdíjba lehet – nyugodtan, sajnos nem úgy megy, de nyugdíjba kell menni, ahogy ezt kell csinálni.
A teljes beszélgetést ide kattintva lehet meghallgatni.
The post Puskás-Dallos Peti: Akik az elmúlt 20-30 évben odakerültek a kondér köré, valószínűleg azt érzik, hogy kezdik elveszíteni a hatalmat first appeared on 24.hu.
Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu
