Az első dolog, ami a Kamaraerdei Idősotthonban feltűnik, a szűnni nem akaró madárcsicsergés. Az otthon egy külön kapun megközelíthető épületkomplexum, a bejáraton kívül minden oldalról fák veszik körül. A kapun belül egy 7,5 hektáros park található, abban sorakozik a három gondozási egység. Van egy kis tó is, tavasszal, ottjártunkkor épp visszatérő vendég volt benne egy szürke gém.

Fel-alá járkálnak a dolgozók, lakót viszont a délutáni időpontban keveset látunk: egy kerekesszékes bácsi lassan ereszkedik le a lejtőn, a fák felé fordítja a széket, úgy marad; egy padon egy néni üldögél, egy középkorú nővel beszélget, talán a lánya jött látogatni.

Az otthonban összesen 652-en laknak, ebből mostanra körülbelül 15-20 százalék, aki tud a saját lábán járni

– tudjuk meg Havas Pálma intézményvezetőtől, aki 1996-ban segédgyógyászként kezdett Kamaraerdőn. 2013-ban aztán egy kis időre egy másik intézménybe került – a Terézvárosi Gondozó Szolgálatnál lett intézményvezető –, a Covid kellős közepén, 2020-ban azonban visszatért a Kamaraerdei otthont vezetni.

„Az utóbbi évtizedekben drasztikus átrendeződést tapasztaltam az idősotthonokban: gyakorlatilag most már nem vagyunk klasszikus idősek otthona, hiszen szinte nincsenek fennjáróink. 2013-ig, amíg itt dolgoztam, rendszeresen két nagy busszal jártunk kirándulni. Most is el tudnánk menni, csak nincs, aki leszedje őket a buszról, mert a lakóink nyolcvan százaléka mozgásában korlátozott. Át kellett alakítanunk a rendszert. Most van egy kisebb buszunk, különböző kiscsoportos foglalkozásokra visszük el azokat, akiket még lehet” – mondja.

A vezető szerint maga az egészségügyi rendszer is átalakult: korábban a krónikus osztályokra kerültek azok a magas gondozási szükséglettel rendelkező ellátottak, akik most ezekbe az intézményekbe jönnek. És nagyon sok olyan ellátott is idősotthonba kerül, akinek enyhe pszichiátriai betegsége van, mondja, hozzátéve: ezeket a betegségeket általában még nagyon jól tudják kezelni, de korábban e betegek a pszichiátriákba kerültek.

Már nincsenek heverők, amikre feküdhetnének az ellátottak, mert betegágyakat kell vásárolnunk. Nem tudom, látott-e már olyat, de nem lesz tőle otthonos egy szoba. Megváltozott az arculata, hangulata az idősotthonoknak.

Korábban foglalkoztunk már az idősotthonba költözés dilemmájával és a keresés nehézségeivel, ebben a cikkünkben két intézménybe, a fővárosi fenntartású Kamaraerdei Úti Idősek Otthonába és az IRMÁK Nonprofit Kft. albertirsai otthonába látogattunk el, hogy az intézményvezetőkkel és bentlakókkal beszélgessünk arról, hogy néz ki most egy idősotthon és hogy nézett ki harminc éve, kik és miért választják a beköltözést, milyen bent lakni és milyen rendszerszintű problémákat látnak az üzemeltetők. Megkerestük Dr. Tóth Kinga Dóra szociális, család- és idősügyi államtitkárt is, hogy a kormány álláspontjáról, terveiről kérdezzük.

Nincsenek már kötögető nénik és sakkozó bácsik

The post „Régen jöttünk-mentünk, buliztunk, táncoltunk. Ma ez már elképzelhetetlen, mert nincs kivel” – mi változott meg az idősotthonokban? first appeared on 24.hu.

Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu