Bár a Nulladik napot már évekkel ezelőtt elkezdték fejleszteni, nyilván nem véletlen, hogy a Netflix most februárban tűzte műsorra a sorozatot. A mélyen megosztott Amerika médiáját elnöki túlkapásokról, a hatalomhoz dörgölőző techmilliárdosokról, dezinformációkról szóló hírek uralják, a lehető legjobbkor jön hát egy politikai thrillersorozat, melynek a fő témája valami sötét összeesküvés Amerika ellen.
Az alkotói névsort nézve egyébként a sorozatnak nincs is szüksége ilyen plusz promócióra, hiszen a Narcos showrunnere, Eric Newman mellett két, politikai újságírás felől érkező producer – Noah Oppenheim, az NBC News volt elnöke és Michael S. Schmidt, a The New York Times oknyomozó riportere – is dolgozott a sztorin, a rendező pedig a Homeland és a Mad Men több epizódját is jegyző Lesli Linka Glatter. És akkor még nem beszéltünk a színészekről, pedig a névsor igencsak veretes: a 81 évesen első sorozatfőszerepében látható Robert De Niro mellett Jesse Plemons, Lizzy Caplan, Joan Allen, Connie Britton, Angela Bassett és Bill Camp is felbukkan a Nulladik napban, tényleg nehéz ezen a szinten erősebb szereplőgárdát összerakni.
Vagyis, akár azt is gondolhatnánk, hogy a projekt sikerre van ítélve, ezzel az időzítéssel pedig pláne. Mégsincs ez utóbbiban egyetértés az amerikai sajtóban: míg a New York Times arról ír, hogy a sorozat még annál is aktuálisabb, mint amilyennek az alkotói szánták, mások szerint viszont pont túllépett a valóság a forgatókönyvírói fantázián, és a Nulladik napban látható események nehezen vehetők komolyan. De miről is szól a sorozat?
George Mullen (Robert De Niro) az Egyesült Államok köztiszteletben álló volt elnöke, aki nem jelöltette magát a második ciklusra, és személyes okok miatt visszalépett. Mullen idilli környezetben tölti a nyugdíjas éveit, és a memoárján dolgozik (vagy legalábbis próbál), míg bíróként dolgozó felesége, Sheila (Joan Allen) épp jelölést kapott egy kiemelt szövetségi bírói testületbe, lánya, Alexandra (Lizzy Caplan) pedig kongresszusi képviselő. A házaspárnak volt egy fia is, aki azonban tragikusan fiatalon meghalt, és ez szembe is fordította Alexandrát az apjával.
Amerikát azonban példátlan esemény rázza meg: egy összehangolt, országos méretű kibertámadás, amely az energia-, távközlési és közlekedési hálózatokat érinti, és több ezer ember halálával járó katasztrófát okoz. Az elnök különleges jogkörű bizottságot hoz létre, melynek példátlanul erős jogosítványai vannak: kongresszusi felhatalmazással vadászhatják le az elkövetőket, akiket letartóztatási parancs nélkül is elhurcolhatnak, ami mondani sem kell, hogy mennyire aggályos a polgári szabadságjogok szempontjából. A bizottság élére Mullent kérik fel, aki munkához is lát, és gyorsan rájön, hogy ugyan a nyomok látszólag Moszkvába vezetnek, a támadás mögött nem meglepő módon belső erők állnak (ez nagy meglepetés nem sok nézőnek lehet, hiszen minden rendes összeesküvés-thrillerben alap).
Bonyolítja a helyzetet, hogy Mullent megmagyarázhatatlan hallucinációk és emlékezet-kimaradások gyötrik, míg asszisztense, Roger (Jesse Plemons) nemcsak, hogy megbízhatatlan és könnyen zsarolható alak, aki sötét figurákkal áll kapcsolatban, de közben még titokban viszonyt is folytat Alexandrával, Mullen lányával. Ha már nála tartunk, őt is kinevezik a Mullen vezette bizottságot kontrolláló testületbe, hogy még több legyen a személyi összefonódás. Gyanús alakokból is akad bőven, kezdve a tenyérbemászó szélsőjobbos politikai tévés talkshow-házigazdától (Dan Stevens) a pökhendi techmilliárdosig, Mullen bizottságának pedig gyorsan meg kell találnia a tetteseket, mielőtt teljesen elpárolog mögülük a politikai támogatottság, miközben arra is vigyáznia kell, ne éljen vissza a hatalmával.
Ha ezeket olvasva úgy érezzük, néhány szereplőnek a valós megfelelője is egyértelmű, jól gondoljuk, és ezen még az sem változtat, hogy a techmilliárdos ebben a sorozatban egy nő (Gaby Hoffmann). Ugyanilyen feltűnő lehet azonban, hogy a sorozatban nincsenek demokraták és republikánusok, csak „két szembenálló oldal”, miközben a feszültségekért mindenhol a „szélsőségesek” okolhatók: a sorozat nyilvánvalóan nem akar belemenni, hogy igazán komoly párhuzamokat vonjon a valósággal, helyette kapunk egy pörgős, fordulatos, többé-kevésbé jól megcsinált politikai thrillert, mely azonban még a jó színészi alakítások mellett is inkább hat könnyed szórakoztatásnak, mint hiteles drámának.
A sorozat ugyanis inkább egy sekélyes kalandregény logikáját követi, a legtöbbször elég felületesen kidolgozott karakterek pedig flippergolyóként csapódnak ide-oda a sztori banális fordulatai között. Bár a sztori lendülete néha felkapja a nézőt, végül mégiscsak az lesz az érzésünk, hogy a Nulladik nap nem szembesített minket semmi olyasmivel, amivel ne lettünk volna eddig is tisztában, cserébe megint megnéztünk egy netflixes tucatsorozatot, amire már egy hónap múlva is alig fogunk emlékezni.
Az sem tesz jót a sorozatnak, hogy az általa bemutatott Amerikának több köze van a West Wing – vagy, ha gonoszak akarunk lenni, a Designated Survivor-szerű – sorozatok által ábrázolt valósághoz, mint ahhoz, amiben jelenleg is élni vagyunk kénytelenek. Az elnök például kapásból egy fekete nő (Angela Bassett), aki nem hibátlan ugyan, de amikor kell, akkor „az amerikai emberek érdekében” cselekszik; Sheila Mullen annyira hisz az alkotmányban és a demokráciában, hogy kész akár a saját férjével is szembefordulni, ha úgy érzi, veszélybe kerültek ezek az értékek, míg maga George Mullen tényleg anakronisztikus jelenség, egy pártokon átívelő, nemzetegyesítő figura, Amerika nagypapája, aki nem igazán érti már ezt a felgyorsult világot, de a szíve a helyén van.
Az egyik legnaivabb jelenetben például a tévékamerák szeme láttára megleckéztet egy utcai hőbörgőt:
Mit érünk el azzal, ha üvöltözünk egymással? Amerikaiak vagyunk, ki kéne állni egymásért, segíteni kéne!
– mondja többek között az egymással dulakodó tüntetőknek, akik csodák csodájára le is csillapodnak. Ugyanilyen egyszerű válaszokat ad a sorozat az összes felmerülő nehézségre, és a sztori szélvészgyorsan megoldódik, Amerika végre megkezdheti a gyógyulást a rémálomból.
Csakhogy miközben joggal érezhetjük helyenként szédítőnek a sorozat tempóját az újabb és újabb meglepő fordulatokkal – néha még elsietettnek is tűnnek egyes jelenetek vagy cselekményszálak –, máskor kifejezetten vontatottá válik, köszönhetően leginkább annak, hogy még szükségtelen magánéleti szálakkal is megbonyolították a sztorit. Előkerül Mullen egykori kabinetfőnöke, Valerie (Connie Britton), akivel az exelnöknek viszonya volt, ám Mullen felesége annyira nagyvonalú, hogy ő maga (!) ajánlja be férjének a volt szeretőjét, mert tudja, hogy ő a legjobb a munkájában (még egy példa arra, amikor a szereplők Amerika érdekeit fontosabbnak tartják a sajátjaiknál). Hogy ez a mellékszál egy kis melodrámán kívül milyen pluszt hoz a cselekménybe, az sajnos nem derül ki, és hasonlóan feleslegesek a Mullen fiának halálát megidéző flashbackek is. Ha az lett volna ezekkel a forgatókönyvírók szándéka, hogy ettől majd inkább tűnik az idealisztikus figura esendő, hús-vér embernek, akkor tévedtek.
Kifejezetten jól sikerülnek viszont azok a már-már pszichohorroros jelenetek, amikor Mullen küzd a saját elméjével, és megkérdőjelezi a józanságát, ezekben De Nirónak is alkalma van végre színészkedni, hiszen a sorozat nagy részét rutinból lehozza. Tulajdonképpen a sorozat paranoid alaphangulatát is eltalálják a készítők, kár, hogy aztán valahová máshová lyukadunk ki a végére. Az pedig, hogy a színészek jók, nem nagyon lephet meg senkit, igazán nehéz dolguk nem is volt ezekkel a karakterekkel.
Ami miatt viszont még becsapottnak is érezhetjük magunkat, hogy a sorozat sokáig azzal kecsegtet: van valami mondanivalója Amerikáról. A Nulladik nap azonban egy látványos, de üres politikai thriller marad: hiába az időszerűsége és a nagy nevek, az általa bemutatott Amerika egy letűnt korszak politikai fantáziáját idézi, nem pedig napjaink sokkal nyersebb és kiszámíthatatlanabb valóságát.
Nulladik nap (Zero Day), 2025, 6 epizód, Netflix. 24.hu: 6/10
The post Robert De Niro Amerika nagypapájaként száll szembe a rejtélyes kiberterroristákkal first appeared on 24.hu.
Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu
