A Hunyadi magyar viszonylatban a legek produkciója: a legdrágább filmsorozatunk, amelyet itthon rengetegen néztek, és van benne néhány olyan nagyszabású csatajelenet, amilyet magyar mozgóképben még nem láthattunk. Producerként egy ilyen nagy volumenű vállalkozás másfajta figyelmet és munkát igényel, mint egy kisebb mozifilm?

A rövid válasz erre az, hogy igen. Tizenkét évvel ezelőtt indult a Hunyadi, általában nem tart ilyen sokáig összehozni egy produkciót. Ki kellett találnunk, hogyan tudjuk elmesélni a vásznon ezt az akkor nyolc-, mára tizenkét kötetes történetet. Játékfilm? Két játékfilm vagy három, mint A Gyűrűk ura? Esetleg sorozat? Tíz évvel ezelőtt a regények szerzője, Bán Mór saját maga írt egy játékfilm-forgatókönyvet, de a történet egyszerűen nem fért bele annak a keretei közé, nem lehetett elmesélni két órán belül. Meg kellett találnunk a legalkalmasabb formátumot. Utána összehozni a finanszírozást, kiválasztani az írókat, elindítani az írószobát, ahol öt író majdnem két évig írt, majd megtartani a rendezők és a színészek castingját – ez együtt nagyon hosszú ideig tartott. A színészek kiválasztása volt számomra a legérdekesebb. Többször is dolgoztam már Magyarországon, de mindig angol nyelvű produkciókon, mint A napfény íze és a Csodálatos Júlia, amelyekben nemzetközi sztárokkal forgattunk.

Kellemes meglepetés volt nekem, milyen rengeteg tehetséges színész van Magyarországon.

Több mint tíz éve ön vásárolta meg Bán Mór Hunyadi-regényeinek megfilmesítési jogait. Már akkor úgy érezte, hogy ezt a történetet a nemzetközi közönségnek is érdekessé lehet tenni?

Mindig úgy gondoltam, hogy ezt a történetet, amelynek az a vége, hogy Magyarország megmenti Európát, a magyarokon kívül senki sem ismeri. Igazi kihívás lenne ezt elmesélni a világnak! Az is világos volt, hogy a Hunyadit nem lehetett csak Magyarországon finanszírozni. Muszáj volt olyan társakat találni, akik hajlandók voltak komoly pénzt fektetni egy magyar nyelvű produkcióba.

Mi kellene ahhoz, hogy a Hunyadi nemzetközi szinten is sikeres lehessen?

Országról országra lassan terjeszkedünk. Ausztriában már siker. Szlovénia kis ország, de ott is óriási siker, háromszor annyian nézik, mint átlagosan a főműsoridőben futó sorozatokat. Németországban júniusban, Olaszországban ősszel indul a Hunyadi. Részt veszünk egy televíziós fesztiválon Riminiben, ott lesz az olasz premier. Amerikával még tartanak a tárgyalások. Ausztráliából és Kanadából már van ajánlatunk. Ez nagy dolog, mert angol szinkront még nem is készítettünk.

Nem tudok másik olyan magyar tévésorozatról, amiért a tengerentúlon korábban fizettek volna.

Nyilván tisztában van vele, hogy a mai magyar filmszakma nagyon átpolitizált. Az állami filmtámogatási rendszer döntéshozói sok rendezőt figyelmen kívül hagynak, viszont előnyben részesítik a történelmi produkciókat. Producerként milyen felelősséget érez egy ilyen helyzetben?

The post Robert Lantos: Bárkivel találkozom Magyarországon, a Hunyadi folytatásáról kérdez first appeared on 24.hu.

Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu